Visszatértem.
Bixi!
Gratula, hogy túlvagy ezeken, és hogy minken ok!!!
Ennyi jó hírt.
És gratulálok az államvizsgához is!!!
A továbbiakhoz meg HAJRÁ!!!
(Még annyi, hogy Veró gondolkozott az ingyenes/fizetős genetikán, nem én.)
Zitus,
én tuti, hogy nem mennék el arra a találkára. Tudom, gáz, de én még nem vagyok elég erős az ilyenekhez...
Engem még az ilyen gondolatok is kiakasztanak.
Sajnos. Pedig nagyon igyekszem. Nagyon!
Veró,
bennem is a kizárás taktikája fogalmazódott meg. Sajnos még nem mindig sikerül, de talán... Igyekszem nem gondolni erre annyit, csak amikor valaki felhozza a témát, vagy épp rosszabb passzban vagyok, megint elkezd összedőlni, ami már felépült... De sokkal intenzívebben megy a témával való "nemfoglalkozás".
tábor/szünet:
Egészen jó volt, sokkal jobb, mint amire számítottam. A szünetből még nem tapasztaltam semmit, mert ez az első nap, hogy itthon vagyok. (és a holnaptól még be kell mennem a héten...) Ráadásul úgy érzem, ez a tábor megfelelt 4 hét "sima" munkának. A gyerekekkel éjjel-nappal összezárva... Iszonyú nagy felelősség. Figyelni, hzogy ne essen ki a korláton, ne vágja el a kezét, ne fulladjon bele a vízbe,ne verje meg a másikat, ne unatkozzon, sőt, élvezze a tábort, ha várni kell a kajára, ne szedje szét az ebédlőt, ne hintázzon/billegjen a széken, ne essen le a mászókáról, éjjel feküdjön le aludnui, és ne randalírozzanak a folyosón/zuhanyzóban, az íjazásnál ne bohóckodjon, a lépcsőn ne ugráljon, a gyengébbet ne verje meg, a "bénábbat" ne cikizze, az idegenvezetésnél figyeljen/ne zavarjon, ne essen/ugorjon/lökje bele a másikat a tábortűzbe STB STB STB...
Ha szomorú meg kell vigasztalni, ha hiányzik az anyukája, meg kell vigasztalni, ha bántották, meg kell vigasztalni, ha elesik/megsérül, be kell kötni/el kell látni a sebét, a fél, meg kell fogni a kezét STB STB STB
Gyerekek is elfáradtak a tanév során, meg mi is, ráadásul sok volt a program, ott is egyre fáradtabbak voltunk mindannyian, mindenki egyre kevésbé tudott figyelni, mi nehezebben toleráltunk mindent, ők meg egyre kevésbé tudtak úgy általánosan koncentrálni, ezért egyre több kisebb baleset volt (elesések, poharak fellökése az asztalnál stb)
Ja, és alig aludtunk. Nekem kevés a 4-5-6 óra alvás egy héten át ennyi gyerekkel és ekkor felelősséggel. Ráadásul az utolsó nap 2 és fél órát aludtunk (versenyek értékelése, ajándékválogatás stb...). Rég voltam már ilyen fáradt.
Az is nagyon nehéz volt, hogy állandóan rámtámadt egy hülye gondolat, hogy mit keresek én itt? Tavaly, mikor itt voltunk táborozni, sokszor megfordult az a fejemben, hogy remélem, jövőre már nem tudok jönni... Próbáltam nem erre gondolni, csak kellet kis idő, hogy "megrázzam" magam.
A tanárok közül azok voltak ott, akiket szeretek, úgyhogy jó volt velük, de volt néhány, aki alkalmasnak találta arra az időt, hogy kérdezgessen (persze különböző időpontokban)..... de nem jártak sikerrel. Konkrétan az első kérdés után érzetem, hogy mindjárt sírok... Persze próbáltam visszatartani, de gyűltek a könnynek a szememben... Megértették, hogy mi van, de nekem órákig iszonyú nehéz volt utána, mert nagyon felkavartak. A szomorkodásra nem volt idő/lehetőség, mert a programok váltották egymást, nem volt lehetőségem, nem tudtam egy kis időre sem elvonulni, mert non stop felügyeletet vállaltunk be ezzel a táborral... Azokat a bizonyos gondolatokat persze nem tudtam elzavarni magamtól, úgyhogy duplán nehéz volt mindent végigcsinálni... De ez az én bajom.
A tábor egyébként tök jól sikerült.
Még annyi, hogy a tábor előtti napon meg kellett volna jönnie, de nem így volt. Nem nagyon paráztam, hogy miért nem jön meg, de azért minden megfordult néhány dolog a fejemben. Mivel ez a ciklusom elég összevissza volt, gondoltam, belefér a késés,de mi van, ha más az oka... A hőm tök magas volt, és biztos vagyok benne, hogy volt pé-m is, úgyhogy AZ is megfordult a fejemben. Aztán szombat reggelre leesett a hőm, majd megjött. Egy nagyon kicsit csalódott voltam, de nem hergelmetm magam. Végülis az együttlétekkel elkerültük a pé körnéykét, úgyhogy nem tudom, miért reménykedtem, de mégis olyan jó volt egy pár napig azt hinni, hogy mi van, ha mégis... Na mindegy. Most volt egy 37 napos ciklusom... Ez egy kicsit fura, de ez van, az a vérzés kavart be, amit az orvos is tudott, de nem izgatta őt a dolog, most megpróbálok én sem parázni, eddig megy.