Sziasztok!
Én is itt vagyok, csak kicsit lestrapáltan.
Bixi! Gratulálok, álomszép voltál, s a fotóst is szuperül választottátok ki.
Lányok, úgy látom szépen, lépésenként haladtok a vizsgálatokkal. Mi még csak várunk, azt nem mondom, hogy türelemmel.
A munkahelyemen nagyon kedvesen fogadtak, annyira diszkrétek voltak a főnökök, hogy kollégák közül senki nem tud semmit, s "örülnek, hogy meggyógyultam". Így szerencsére nem akar mindenki biztatni, s vigasztalni.
Nagyon lefárasztott ez a hét, semmit nem csináltam, csak hazaestem, megvacsiztunk, s már aludtam is. Remélem ez változni fog, s egy kis magne B6-tal rásegítek. A hét alatt csak 1szer tört rám a sírás bent. A nagyfőnöknek el kellett magyaráznom, hogy módosult a veszélyeztetett terhesekre vonatkozó fizetés, így nem nekik kell táppénzt utalni.
A semmittevés miatt elég lelomolt lett a lakásunk, s szombat reggel telefonáltak anyósomék, hogy dél felé jönnek. Először kétségbe estem, de szerencsére jól sül el a látogatás, jól éreztük magunkat.
A legújabb fejlemény, hogy rendesen fáj, szurkál a jobb petefészkem, lehet, hogy máris peteérésem van? Végülis 14 napja volt a műtét...