Sziasztok,
Csak átfutottam a 202. oldalt, hogy nagyjából képben legyek.
Bazsa
sajnálom, hogy megjött piri, de ne csüggedj! Hajrá lombik! Nagyon drukkolok nektek! Biztosan sikerülni fog
Dike
Nekem volt kevesebb a magzatvíz, de a dokim azt mondta, hogy hülyeség az egész, mert ez teljesen szubjektív, s igazság szerint nem is lehet lemérni centire ezt pontosan, úgyhogy ne aggódj, s lásd milyen egészséges babánk lett nekünk is!
szerencsére nem okozott semmi gondot ez a magzatvizes dolog.
Szüléstörténetem:
Máj. 1-én éjfél után szóval igazándiból az már másodika volt
, negyed 1-kor elment a nyákdugó, görcsölgettem, mint amikor mensi van. Ez ment egész nap, du. 2-kor már 5 perces fájásaim voltak. Férjemet hazarendeltem du. 3-ra, fél 5-re értünk be a kórházba, akkor már 2 percesek voltak a fájások. Megvizsgáltak, magzatvíz vizsgálat is volt, sajna zöld volt, vagyis belekakilt
ekkor 1 ujjnyira voltam nyitva. Csináltak vagy másfél órán keresztül NST-t. Beöntés nem volt
Aztán ezután már a férjem is bejöhetett a szülőszobába.
Közben sokszor vizsgáltak, már 2 ujjnyi volt. Aztán oxitocin, majd burokrepesztés, s valóban zöld volt a magzatvíz, bár annyira szerintünk nem volt vészes.
Innentől jöttek a gondok, nem tágultam, s ahogy jöttek a fájások (már szünet nélkül), akkor Olivér szívverése lassult. Nagyon sokat vártak, mire a doki kimondta, hogy császár, s akkor félelemmel, de megkönnyebbülve sétáltam be a műtőbe.
Még 2 fájás volt, s már kaptam is a gerincembe az érzéstelenítőt. Aztán el is kezdtek mindent.
Közben persze kérdezgetett a doki, hogy jól vagyok-e, nagyon fáradt voltam. S egyszer csak felsírt
a doki a lepel fölé tartotta, s megmutatta nekem, s megszólalt: "nézze milyen szép nagy baba, ugye szép?"
de tényleg szép volt még úgy letakarítgatás nélkül, s alig volt lila meg ilyenek, már akkor láttam, hogy tuti van 3 kilós
Ezután őt elvitték, megmérték, stb. tudjátok a szokásos, s a férjem kezébe nyomták
(ezeket csak utólag tudom)
Ezután még engem összevarrtak, rendbe tettek és toltak is ki az őrzőbe, s ekkor kezdődött, hogy remegtem, ami természetes, így megy ki az érzéstelenítő, ez nem volt túl kellemes élmény, DE MEGÉRTE!
egyáltalán nem bánom, hogy császár lett, a végeredmény a lényeg, s az egy okos, gyönyörű kisfiam
Olivér nagyon nyugodt baba, ez már látszott rajta a kórházban is, míg a többi baba rögtön sírt, mikor valami baja volt, ő csak nyöszörgött, vagy csak nézegelődött.
A császár után még 3 órát ott voltunk az őrzőbe, vagyis kicsit többet, mert sok volt a szülés, s nem értek rá kitolni minket az osztályra, aminek én örültem, mert addig a férjem ott lehetett velünk
ő fogta végig a bébit
olyan aranyosak voltak együtt, ahogy beszélt hozzá, Olivér pedig csak hallgatta és figyelte az apját, szó nélkül, semmi sírás nem volt egész végig, míg ott voltunk bent. Aztán az osztályon hajnali 4-kor elvették tőlem, mert drain cső, katéter is volt, s még nem éreztem magam deréktól lefelé, éjszaka nehéz volt, többször felébredtem. Aztán de. 10-kor már odahozták nekem, amiért mérges voltam, mert semmit nem tudtam csinálni vele, mivel fel sem bírtam kelni, még szerencse, hogy látogatási idő volt, s a férjem segített szoptatni. Aztán 11-kor jöttek lefürdetni, azt hittem ott halok meg, hogy én keljek fel, nem volt egyszerű, de felkeltem, "sétáltunk" is egy kicsit. Akkor még sokat aludt Olivér, így nem igazán akart szopizni, de du. 2-kor megint jött a férjem és segített szoptatni, más látogató nem jött aznap, mert mindenkinek megmondtunk, hogy ne jöjjenek.
Röviden ennyi!
De tényleg nincs ennél szebb és jobb érzés, még így is hogy császár lett, ami egyáltalán nem vészes, mert ugyanúgy meg bírok csinálni mindent, mint máskor: mosás, vasalás