Ma elkövettem azt a "hibát", hogy sétálva mentem az oviba (kb 1 km), és már félúton azt hittem, oda se érek.
Nem a hasammal vagy az erőnléttel volt gond, hanem a hátammal. Olyan brutál mód fájt, mintha minden lépésnél tűket döftek volna bele. Estére egyébként általában ilyen, még éjszaka is, mikor fel kell kelnem, reggelre meg rendeződik. Valószínűleg az lehetett ma a baj, hogy uh-on hanyatt kellett feküdnöm, na onnan felkelni is alig szoktam tudni... Nektek nincs ilyen gondotok a keményebb felületeken hanyatt fekvésnél? Na kicsit elkalandoztam. A lényeg, hogy a lányok is fáradtak voltak, így a hazaúton (1 km vissza, ráadásul már emelkedőn) minden leleményemre szükség volt, hogy eljussunk hazáig. Tök rossz, mert szeretek sétálni, de hát ez így nem fog menni...
Addisz, a férjemet kérdeztem meg végül, ő is 55-65e közötti összegre emlékszik, azért nem tudjuk pontosan, mert ez mindig változott kicsit, attól függően, hogy hány nap volt egy hónapban, hány napot hiányzott a gyerkőc, illetve járt-e plusz angolra. Egyébként van itt 120e-es családi napközi is... Sokszor nálunk is úgy jött ki, hogy amit én megkerestem, amíg a gyerkőc családi napköziben volt, az el is ment a családi napközire, de ennek is megvan az előnye. Az ember elkezd visszaszokni a munkába, a "kölök" közösségbe jár és új dolgokat tanul, új emberekkel ismerkedik meg, szóval szerintem van egy pont, amikor már érdemes ezen elgondolkodni, ha van rá lehetőség.
Pihe, szépen alakul a pocid!
Bababörzéhez nekem sincs türelmem.
Brunhild, kitartás!! Férjed nincs még otthon, hogy besegítsen?
Panndi, várunk a hírekkel!