2011.03.15 13:41
Szerző: evita10
2011.03.03-án született meg a gyönyörű kislányom! Ez a nap volt életem legszebb napja, bár sajnos egy kis szomorúság megzavarta a nagy örömömet! Reggel be kellett mennem a kórházba a magas vérnyomásom miatt, mert a dokim aggódott értem, és ellenőrizni akarta, hogy a gyógyszer beállította-e rendesen a vérnyomásomat! Sejtettem, hogy én már haza nem fogok menni, így reggel mindent betettem a kórházi csomagba, ami össze volt írva, hogy csak induláskor teszek be! Találkoztam a legjobb barátnőmmel, aki elkísért a dokihoz, mert ő neki is mennie kellett hozzá, hogy felírjon neki az ultrogestant, mert már elfogyott! Megérkeztem a kórházba! Megmérték a vérnyomásom hát 157es volt! A dokim csinált uh-ot, ahol látta, hogy már szinte nincs is magzatvizem, úgyhogy közölte, hogy én már haza nem megyek! Ezek után megvizsgált! Azt hittem, hogy a csillagokat látom! Egyértelműen úgy vizsgált, hogy beindítsa a szülést! Nekem nem volt bajom a manuális tágítással! Tudtam, hogy ő ilyen orvos, nem ért váratlanul. Ennek ellenére is őt választottam orvosomnak! És inkább így indítson be, mint oxitocinnal! Ezek után felvettek a kórházba, Lídia lement a betegfelvételre, és ott elintézett nekem mindent! Utána felmentem a szülőszobára ctg-re! Minden rendben volt! Emma nagyon virgonc volt! Életében először a ctg-kor nem aludt! Addig Lídia lent várt rám! Megkérte a dokinkat, hogy ha már itt van, nem csinálna-e egy uh-t neki! Míg én fent voltam, pont akkor született egy baba! Olyan jó volt hallani, ahogy felsírt! Míg ültem a ctg-énél! Csörgött a telefonom! Lídia volt, megkérdezte, hogy feljöhet-e hozzám! Hallottam a hangján, hogy valami gáz van! Rákérdeztem! Akkor tudta meg, hogy a babája meghalt! Hát nagyon nehéz volt így! Aznap született meg a kislányom, amikor megtudtuk, hogy az ő babája meghalt! Elég szörnyű! Még szülés után is elsírtam magam emiatt, amikor a dokim vart össze engem, mert megemlítette. Velem maradt Lídia, míg nem jött érte a férje, mert így egyedül nem akart haza menni természetesen! Apósommal behozattam a csomagomat! És hát befeküdtem a kórházba, és csak reménykedtem, hogy minél hamarabb megszületik Emmus, és ne kelljen túl sok napot még 2in1ként bent lenni! Laci fél 4 körül jött be meglátogatni engem! 4kor lementünk a büfébe, és éreztem, hogy valami trutyi jött ki belőlem! Hát megnéztem és a nyákdugó volt! Visszamentünk és szóltam a dokimnak, amikor láttam őt, és 5kor újra megvizsgált, ismételten tágított egyet rajtam! Ezután topán elkezdett fájdogálni a hasam, de nem volt vészes! Laci 6kor ment el anyukájához, ő vigyázott a húgára éjszaka, mert anyósom éjszakás volt! Reménykedtem, hogy még éjszaka alszok egy jót és következő nap meglesz Emma. 7kor elkezdtem eléggé vérezni, így megkérdeztem az ápolónőt, hogy ez normális-e! Megnézte mi a helyzet, közölte, hogy ez tágulási vérzés! Felhívta a dokimat, és felküldött hozzá a szülőszobára! Ott újra megvizsgált, ismét tágított, de az már nem fájt valamiért! Na és onnantól kezdve elszabadult a pokol!! Azonnal 1,5-2 perces fájásaim lettek! Nagyon durva volt! Anyósom felhozta a szülőszobára kórházi csomagomat és telefonált Lacinak, hogy jöjjön vissza, mert szülni fogunk! Így Rebus átment a barátnőjéhez aludni, Laci meg be tudott hozzám jönni! Még elrendezett 1-2 dolgot, letusolt és utána jött! Mondtam, hogy nem kell sietnie, mert még bőven van idő! 9 körül ért be, ami nem is volt gond, mert az a két óra, amit egyedül töltöttem, borzasztó volt. Olyan fájdalmaim voltak,hogy csak na! Mire szépen lecsengett az egyik fájás, már jött a következő! Semmit nem tudtam pihenni! Teljesen kimerültem! A legjobb szülőszobát kaptam, ahol franciaágy volt, meg kád, meg mindenféle dolog! Próbáltam a hintaszéket, próbáltam feküdni, állni! Sehogy sem volt jó! Egyedül négykézláb volt az a pozíció, amikor a legkevésbé fájt, bár úgy is elég szörnyű volt! Már olyan hányingerem volt, hogy azt hittem elhányom magam! Amikor Laci megjött, nem igazán tudtam vele foglalkozni. Szegény kérdezte, hogy mit csináljon, mondtam semmit. Így leült az ágyra és várt! Na meg lefényképezte a szülőszobát! 9kor bejött a dokim megnézni, hogy mi van velem, én meg közöltem vele, hogy EDA-t kérek, mert nem bírom tovább. Mondta, hogy rendben és elment megkeresni az anesztest! Háromnegyed 10 volt mire ő odaért! Addig is szenvedtem! Felfeküdtem a szülőágyra! Ő elmondott mindent, hogy fog működni, milyen kockázatokkal járhat, és alá kellett írnom egy papírt! Persze nem nagyon tudtam arra figyelni, amit mond, csak nagyban bólogattam, és közben erősen szorítottam Laci kezét minden egyes fájásnál. Nagyon jó volt, hogy ott állt mellettem! Kérdezte az anesztes, hogy jól van, én mondtam, hogy igen. Erre mondta, hogy nem tőlem kérdezte, hanem Lacitól! Szegény kicsit rosszul lett, mert nem volt semmi levegő a szobában, és ő meg nem vette le a plucsiját, plusz aggódott is értem! De aztán kinyitották az ablakot, ő meg levette a pulcsiját (asszem) és akkor már minden oké volt! Nem fájt egyáltalán a szúrás! Kb. 15 perc után el is kezdett hatni! Az anesztes mondta, hogy feszítést azért fogok érezni a fájásokkor, de csak ennyit! Hát én még azt sem éreztem! Az ég világon semmit! Csak a CTG gépen láttam, hogy fájásaim vannak! Aztán a dokim megrepesztette a burkot! Arra nem emlékszem, hogy mikor történt. Nagyon nehezen sikerült, mert már alig volt benne víz, így küzdöttek vele egy sort! És akkor látták meg, hogy zöld a víz! Dokim közölte, hogy zöld a víz, meg oxigén hiányos lehet a baba, és erre eltűnt ő is, és a szülésznő is! Hát én olyan ideges lettem. Elkezdtem sírni, és mondtam Lacinak, hogy menjen utána azonnal, és kérdezze meg, hogy most mi van! A szülésznővel tudott beszélni! Elmondta, hogy most még semmi gond nincsen! Figyelni kell a baba szívhangját, mert leesett már egy párszor, és ha huzamosabb ideig lent lesz, akkor azonnal császár. Amíg csak 1x-1x leesik egy pillanatra, addig nincs gond! Mondanom sem kell, hogy amikor el kezdett csökkeni a szívhangja, mindig mondtuk a babának, hogy ügyesen csak, emelkedjen a szívverése! 11kor néztük az órát, hogy ebből ma már nem lesz baba, és nem fog 03.03-án megszületni. Lemondtunk erről teljesen! Aztán dokim megvizsgált! Adott oxitocint, hogy hosszabbak legyenek a fájások a kitolási szakasznál! A kitolás sem fájt egyáltalán! A szülésznő állt a lábamnál, a dokim meg felült az ágyra mellém, és préselte ki belőlem a gyereket, hogy minél hamarabb kint legyen, nehogy a szülőcsatornában essen le a szívhangja, még ott is figyelte folyamatosan! Három fájás után kint is volt Emma baba, aki azonnal felsírt! Amikor bemondták, hogy a szülés időpontja 23:55, nem akartam elhinni! Azt hittem már rég 4-e van! Úgy örültem, hogy még is 3-án született. Laci nagyon szerette volna. Azonnal elvitték, megnézni, hogy minden rendben van-e vele, a zöld víz miatt, meg, hogy büdös is volt a víz. Aztán visszahozták fürdetni, mérni, ilyesmi! Majd megkaptam kb. 1 perc erejéig (azt láthattátok a fotón), és utána levitték a csecsemőosztályra, hogy tovább figyeljék! Engem meg összevarrt a dokim, és varrás közben mondta, hogy most már elmondja, hogy nagyon rezgett a léc, hogy császár lesz belőle! Mi is, meg a szülésznő is mondtuk, hogy tudtuk, mert ő már elmondta. Nagyon rendes volt a szülésznő, tényleg mindent megtett a gátvédelemért, de nagyon kellett sietni, fontosabb volt, hogy Emma hamar kint legyen, minthogy engem ne vagdossanak! Mindent egybevetve! Teljesen pozitív élmény volt a szülés! Mindenkinek csak ajánlani tudom az EDA-t. Az anesztes jó munkát végzett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fogok semmit érezni a fájásokból, mert egyik barátnőm is szült EDA-val és fájtak neki azzal együtt is a fájások! Plusz a folyamatot is felgyorsította! Még két órát fent voltam megfigyelésen, és hajnali kettőkor vittek le az osztályra! Utána Laci lement a bankautomatához, hogy vegyen le pénzt, és adjon a szülésznőnek, mert nagyon rendes volt, még így is, hogy nem fogadott volt! Eredetileg nem terveztük, hogy adunk pénzt a szülésznőnek, de Laci mondta, hogy adjunk! Így visszament hozzá, és oda akarta neki adni, de ő nem fogadta el! Teljesen hihetetlen ez számomra! Laci beszélt a dokimmal, amikor odaadta neki a pénzt, és mondta, hogy nagyon örül, hogy még aznap megszületett Emma. Volt egy megérzése, hogy gáz van! Ezért is indította be! Azt mondta, hogyha 1-2 napot még bent marad, súlyosabb fertőzést kap, és maradandó következménye lett volna az egésznek! Azt mondta, hogy 24 órán belül kaptam el ezt a fertőzést, és minden bizonnyal hüvelyi úton! Hát nem tudom, hogy sikerült ezt összeszednem! Nagyon boldog vagyok, hogy a dokim beindította, és minden rendben van Emmával, és megúsztuk "csak" egy 7 napos ab kezeléssel!