Lányok, ma már mindenképp aludni akartam (tegnap 2 órát sikerült, najóóó, meló is volt a ludas, de Bogika rátett 2-3 órát), de amíg Bogika megint rázendített, gondoltam, addig benézek hozzátok (amikor semmi sem használ, akkor azért tartom, hogy érezze, hogy én próbálkozom.... de egy idő után bekapcsolom neki a zenét és magam netezek), és látom, írjátok a másik topikot...
úgyhogy elolvastam, és persze fuccs az alvásomnak (pedig Bogi végre édesdeden alszik mellettem). alaposan megkönnyeztem a dolgokat. zsuzskóért mennyit imádkoztam és drukkoltam, már minden úgy tűnt, rendben van... fura ez a net... az ember azt sem tudja, hogy néz ki a másik, és mégis összenő vele, szinte családtagomként fáj tőle a rossz hír.... mint közületek is párotokkal ilyen összenőve érzem magam, akiknek hónapok óta követem az életet... pedig talán csak egy 8 pixelnyi képen láttalak...
de remélem, zsuzskónál gyurikával minden rendben lesz. claire (abbey), nekem is átkülditek maccs blogját? kiderült, hogy én is irogattam vele a nyáron, amikor morfondíroztam, hogy csináljak-e CVSt vagy amniot. és ott az üzi, hogy boldogan jelenti, két egészséges kisfiú.... ilyen hibát csinálni....! bár még áldás, hogy nem fordítva: ha Kitty eredményét kettőzik meg, ki tudja, ott mosolyog-e most Balázska boldogan... És végülis csak az számít, hogy Balázska mérhetetlen boldogság forrása, és szerintem Gyurika is az lesz! (meg majd csibészségé is: Bencém előszeretettel csak a zsiványságokat tanulja a nagyoktól, már szinte nem tudja az ember megélni ugyanazt az ártatlan 3 éves kort vele, mint az elsőszülöttel...).
Abbey, dehogy vagy szaranya!!! Egy csomó gyerekgondozási szakkönyv kifejezetten arra utasítja az anyát, hogy ezt KELL csinálni, és 2-3 alkalom után abbahagyja. Az én filozófiám, hogy ha tudom, felveszem őket, ha bömbi van; de ez ikrekkel már nem működik eleve, tehát amúgyis szegények sokat kell sírjanak felvevés nélkül néha, amikor nincs kéznél 4 kéz; másrészt, a teljesen kórós babázhatnékom ellenére is (ha már az ember azon is gyászol, ha átalusszák az éjszakát, és nincs már rám éjszaka szükségük, vége az éjszaka babázós időnek az életemben, meg mikor Bencének már nem kellett törölnöm a kakis popsiját, alig viseltem el - ez már KÓROS!!), volt, hogy rácsuktam az ajtót - írtam is Nektek. Szóval NEM HISZEM, hogy mással ilyen ne fordulna elő, egyszerűen mi is emberből vagyunk. ráádásul lehet, hogy jobb is, én 1szer-1szer éreztem, hogy a tehetetlenségtől és a rettenetesen idegesítő frekvenciától elkezdtem szinte dühös lenni szegénykére (aztán amikor erre rájöttem persze elillant), és talán ilyenkor az emer ösztönösen érzi, mi a legjobb hosszú távon mindkettőnknek.
Szivvi, ari vagy, hogy kérdezted, hogy a gyerkőzökről is írjak - egyelőre semmi különös, hatalmas boldogság, még sokat alszanak, gyönyörűek, mosolyoggatnak, kezdenek csodálatos kis hangokat adni, már 4 kg.t elhagyták, kezdik kinőni az első adag ruhákat, amikben teljesen lógva jöttek ki a kórházból (épp Abbeytól kölcsönkapott rugi van Hannán, de bizony már nem tudja benne kinyújtani benne a lábát, úgyhogy utoljára...), csak este még néha megy a műsor, de szinte még ezt is szeretem.... Továbbra is küzdök azzal a kórképpel, hogy a boldogságtól boldogtalan vagyok, hogy ez milyen hamar el fog múlni, és vége....(amit Claire pozitívabban úgy fogalmaz, hogy megállítaná az időt). Nem akarom elhinni, hogy már 2 hónaposak elmúltak...
na akkor végre megyek aludni, már megint max. 5 óra lesz a dologból...
Ha Hannácskáék máshogy nem döntenek, akkor kevesebb...