Jaj, Csillag! Nagyon sajnálom, ez szörnyű lehetett! Remélem, hogy azért az éjszakátok nem volt rossz.
Amúgy akartam Neked írni, hogy ahol tegnap voltunk babát látogatni, ott november 5-i a baba, és már a 68-as ruhákat hordják, úgy, hogy már az is éppen jó. Hihetetlen, hogy ilyen ütemben nőnek. És képzeljétek, annyira jó kisbaba. Alszik, felébred, kicsit nézelődik, eszik, aztán megint egy kicsi nézelődés, majd anya beteszi az ágyába, és van még egy kis nyüszögés(van, hogy csak 2perc, van, hogy 10perc, de tényleg nem sírás, csak ilyen kis nyüszögés) és már alszik is. Mondjuk annyi, hogy egy huzamban egy órákat szokott aludni, és egy nap csak egyszer alszik egy nagyobbat. De, egy ilyen gyereket én is borítékolnék most azonnal.
Mona! Úgy örülök, hogy jobban vagy! Meg annak is, hogy végre lesz időd beosztani a mindennapjaidat és abba a pihenés is belefér majd. A köldök körüli furi érzés nálam is volt anno. ez igazából amiatt van, hogy folyamatosan nő és feszül a pocak, ezzel együtt a köldök is változik.
Kati! Neked akartam még írni, hogy ne érezd magad rosszul attól, hogy már "unod" ezt az állapotot. Hisz, ha jól belegondolsz, azért lassan 8hónapja más állapotban vagyunk. Bár nekünk a pocakunk később kezdett látszódni, de azért voltak rosszullétek, majd a folyamatos vizsgálatok miatti idegeskedés, hogy minden rendben van-e, és most meg az "itt fáj, ott fáj", és "nem tudok csinálni a pocakomtól semmit". Néha én is mondom Zolinak, hogy bizony szívesen visszatérnék már a régi testemhez.
Szerintem ez is teljesen természetes. Ennek ellenére imádom, amikor mozog, és majd kirúgja az oldalamat, és most már abban is biztos vagyok, hogy meg fogja várni az idejét. Nem idegeskedek a korai érkezéstől, valahogy végre megjött a pozitivizmusom ebben a témában is.