Sziasztok!
Itt vagyok, nem tűntem el!!!
Még pénteken elkezdtem írni egy extra hosszú beszámolót, csak aztán nem tudtam befejezni,és nem akartam félkész állapotban elküldeni.
Képzeljétek, a kontroll után olyan jó kedvem volt (nem is ez a megfelelő kifejezés, hogy jókedv...), mint amilyen már ezer éve nem volt. Egész hétvégén tettünk-vettünk, főztünk, sütöttünk, sétáltunk, bevásároltunk. Annyira jó volt. Néha bevillant, hogy szabad-e nekem ilyen felszabadultnak lennem... Tegnap volt egy hónapja..................
A "jókedv" egészen vasárnap estig kitartott, amikor is eszembe jutott, hogy a férjem ma megint dolgozni megy, és én megint egyedül leszek... De ma is egészen "ügyes" voltam,egy csomó mindent csináltam, végre reggeltől tudtam tevékenykedni!!! (Pedig éjjel megint alig aludtam.
)
Hőmérőzés:
Nekem se nagyon akar emelkedni a hőm.
Bár tegnap 36.0 volt. Ez nálam mostanában magasnak számít... Szerintem azért mondta az orvos, hogy 2 hónap múlva menjek legközelebb hozzá, mert kb. addigra tuti, hogy visszaáll a ciklusom. Legalábbis nagyon remélem, hogy akkor minden ok lesz...
Zitus!
Sok erőt kívánok mindkettőtöknek a vizsgákhoz... Amikor meglett a diplomám, megfogadtam, hogy soha többé semmit se akarok tanulni!!! (Mostmár azért enyhültem, vannak dolgok, amik érdekelnek, pl. a jelnyelv). Annyira tisztelem azokat, akik szorgalmasan tanulnak és vizsgáznak. Én beleőrülnék, ha újra vizsgáznom kéne. Viszont gondolatelterelőnek biztosan tökéletes.
Vitamin:
A vérszegénység miatt én is szedek folsavas vasat (Maltofer Fol), szintén kevés benne a folsav, de én már tegnap elkezdtem külön szedni a folsavat, biztos, ami biztos, néhány hónap múlva már a topon leszek.
Ezeken kívül napi 2x500 mg-os C vitamin.
Ti szedtetek terhesvitamint? Én nem, csak Folsavat, C és B6 vitamint. Most viszont úgy gondolom, hogy fogok szedni, de ezt majd még megálmodom.
Bemásolom, amit pénteken írtam:
Sziasztok!
Zitus, én is üdvözlöm a sógornődet. Én sem azokra haragszom, akiknek babájuk lesz.... Valahogy úgy érzem, hogy az utcán minden nő gyereket vár. Vagy mindenki babakocsit tologat, vagy mindenkinek nagy a hasa. Érdekes...
Kontroll:
Egész nap úgy be voltam tojva... Még akkor is, amikor mentem. Szegény férjem is nagyon izgult. Az orvos azt mondta a műtét után, hogy jan. 4-én vagy 7-én menjünk. A férjemnek 4-én van a születésnapja, 7-én meg a névnapja. Attila azt mondta, inkább a névnapján menjünk, hátha valami rossz lesz... Egyébként ő nem pesszimista (nem szeretem ezeket a kategóriákat), de annyira izgult. Azt kérte, ha valami rosszat mond az orvos, csak itthon kezdjek el sírni. Na mindegy. 4-re értünk oda, 5-kor még hárman voltak előttünk, de ahogy látta az orvos, hogy ott vagyunk, mondta, hogy menjek be (mert ilyenkor nem jó a kismamákat nézegetni..). Nagyon rendes volt tőle, bár ekkor már egy órája ott voltunk, ezer kismamát láttam. Olyan furcsa volt, mert nem sírtam el magam a látványtól... Érdekes volt, mert pocakosan voltam utoljára abban a váróban, rendelőben, ultrahangon. Szerintem kicsit azt "hittem", hogy én is babát várok... Na, ezt az érzésemet se tudtam szépen megfogalmazni, de hátha értitek.
Bementem, kérdezte, hogy meddig véreztem, meg hogy vagyok. Mindig nagyon sok betege van, de érdekes módon a legapróbb részletekre is emlékezett velem kapcsolatban. Megvizsgált, mondta, hogy a méhem jó, fürödhetek kádban, és összebújhatunk este. (............)
Megnézett uh-on is, azt mondta, ott is minden rendben, és megkérdeztem, hogy mi a helyzet a petefészkeimmel, van-e bennük ciszta. Azt mondta, minden rendben, és nincs ciszta.
Aztán beszélgettem, meg feltettem a sok-sok kérdést, ami az elmúlt egy hónapban foglalkoztatott.
És elfelejtettem megkérdezni az úszást...... (Bocsi, Zitus!!!) Pedig rajta volt a papíromon... Megkérdeztem, miért nem szültem. Meg lehet, hogy gáz, de a nemet is. Azt mondta, nem lehet tudni.................
Rendes volt az orvos, el se hittem, hogy minden „rendben” van a testemmel. (bár ki tudja..) Március elején kell legközelebb mennem. Azt mondta, ha akkor is minden rendben, jöhet a Baba! Na, gondoltam magamban, azért ez még nem így megy. Nem azért, mert nem szeretnénk… Jónéhányszor elmondta, hogy este összebújhatunk, „De ha lehet, még ne legyél terhes. Bár, ha az leszel, akkor se kell megijedni, de ha lehet, ne.” Olyan fura volt ez az egész. Ez azért nem így megy… Van egy érdekes stílusa, de ezzel nem most szembesültem először.
Amikor kijöttem a vizsgálóból, a férjem nyakába ugrottam, és örültem, de nagyon. Szerintem minenki azt hitte, hogy most "diagnosztizálta" az orvos a terhességet....
Akkora kő esett le a szívemről... Tudom, még így is lehet ezer és ezer bajom, de legalább itt minden rendben van. Most elég bizakodó vagyok...
-------------------------------------------------------------------------------------
Igaz, mi úgy gondoltuk, hogy júniusig várunk,de miután most így fel vagyok dobva, tegnap (vasárnap) elfantáziálgattunk arról, hogy milyen jó lenne, ha a férjem a következő szülinapjára kapnánk egy Kisbabát...
Majd meglátjuk.
Olyan furcsa, mert most tényleg elég erősnek érzem magam, de a hétvégén azért volt még megingás... (Biztosan lesz is még.) Kétszer kérdezték meg nagyon tapintatosan, hogy vagyok, és egyszer se tudtam válaszolni, mert elke6zdtem sírni....
Zitus! lenne egy nagy kérésem. Leírnád, hogy abban az ogyei-s 22.000 Ft-os "vizsgálatcsomagban" mik vannak benne? Meg írnál néhány tapasztalatot az intézményről, vizsgálatokról meg mindenféléről? (E-mailben is nagyon örülök, ha úgy jobb.)
Na, megint jó sokat írtam. Mindig csak a végénm veszem észre...
Zsófi