Korenka,
jaja, ezt apa is tudja, hogy csak harci díszben lépek ki az utcára
Még mondogatta is, hogy csak az autóba kell beülni, nem kell bemennem a bölcsibe, kint megvárom! Mintha ez így menne!
Egyszer volt, hogy a húgom sírva hívott fel, hogy a szeletelővel levágta az ujját és ömlik a vér. Mondtam, hogy rohanok át, megnézem és elviszem kórházba taxival.
A húgom hüppögve megkérdezte, hogy és még mennyi idő míg elkészülök?
Na az volt az egyetlen alkalom, hogy csak egy farmert rántottam fel és úgy rohantam minden fésülködés, smink, normális ruha nélkül (felül maradt az alvópóló
(ez reggel volt) Na hát húgom is hasonlóképp festett, így érkeztünk a kórházba
Hál istennek csak a felső ujjperc tetejéből csippentett le egy darabot, ugyan varrni kellett, meg járogatni vele bőrpótlásra, de összességében nem venni észre ha ránézel, hogy hiányzik belőle.
Korenka,
nekem a síelés nem nagyon megy, én mindig maradok a kék pályákon, néha-néha egy egyszerűbb pirosra is felmerészkedek, ha már unom hogy egyedül vagyok és akarok lenni egy kicsit a többiekkel
Páromnak meg ez a nagy hobbija, meg van őrülve a síelésért, minden télen kijár amennyiszer csak lehet. Mióta Pálmi megvan, azóta csak úgy, hogy a hétvégéből 1 nap hajnalban elmegy és estére hazaér, mert én nem szeretem, ha az éjszakát külön töltjük.
De ha együtt megyünk se látom egész nap, ő száguldozik a fekete pályákon, ebédre szoktunk talizni meg 4-kor mikor zárnak a pályák
Én meg csomószor lógok, ücsörgök a melegedőben egy tea mellett és nézelődöm és várom, hogy a csapatból valakik beessenek egy italra, úgyhogy hébe-hóba valaki csatlakozik, így nem vagyok egyedül egész nap
Szóval a sí nem az én sportom
Korenka,
és most András mekkora? Már hogy mióta nem voltatok síelni?
Mirci,
hát nagy dícséret, hogy már reggel fél kilencre kész az ebéd
Végülis a miénk is kész, 9 körül szokta hozni a futár
Hú, de dühítő lehetett, hogy már ott voltál a finisben és lefagy a net!