Sziasztok!
Hát, a futást nagy naívan én találtam ki, de lehet, hogy inkább hanyagolom. Még úszni mennék szívesen, de ha arra gondolok, hogy hideg a víz... Inkább nem. Na, a másik meg a sok fertőzés,amit egy ilyen helyen el lehet kapni... Most mindentől félek. Úgyhogy szerintem ez is tárgytalan...
A hematómáról még annyi, hogy nekem az sajnos végig megvolt (dec. 6-án derült ki, hogy tutira ott van, 9-én történt.... 10-én műtöttek.... nem ez okozta a bajt), és mondta az orvos, hogy amiatt nagyon durva lesz a műtét. Lehet, hogy azt is el akarták tüntetni.
Egyébként a műtét hüvelyi volt. (.....) Nem részletezném. Altattak, de már tudom, mik történtek... Nem tudom, milyen rossz ilyen esetben szülni, nem szeretném megtudni, de azt tudom, hogy a 16. héten egy ilyen műtét olyasmi, mint egy abortusz. Csak sokkal durvább módon... a Baba már elég fejlett és nagy ilyenkor. De inkább nem részletezem......jajj szegénykém...... Az elvesztése mellett ez az a dolog, ami nem hagy "nyugodni"....
(A műtétnél nekem még attól is kellett fénem, hogy a méhemet ne kelljen kivenni. Mondta az orvos, hogy ha nagyon vérzek, muszáj lesz. Ezereszer elmondtam a műtőasztalon sírva, hogy még szeretnék kisbabát. Mondta, hogy jó.
Utána azt mondta, ennyi vért még nem látott. De megoldotta úgy, hogy a méhem maradt. A méhlepénnyel volt valami, nem akart leválni, vagy micsoda...
Aztán a második kör az volt, hogy a műtét után is iszonyatosan véreztem. A nővérke is csak sóhajtva annyit mondott, amikor látta, hogy "Istenem". Még ekkor is kétséges volt a dolog. Hívtak egy orvost (dél körül műtöttek, ez már sötétben történt), elkezdte nyomkodni a hasamat (méhemet nézte), persze nagyon véreztem. Kaptam oxitocin infúziót, a nap folyamán 2 méhösszehúzó injekciót. Ömlött belőlem a vér. Másnap még felülni sem tudtam, úgy szédültem, annyi vért veszítettem. De szerencsére utána már csillapodott a dolog, és nem lett gond. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mit ügyeskedett a méhem.
)
Vizeletvizsgálat: elfelejtettem mondani, nekem is lesz.
Nekem az első védőnős találkán volt egy + genny a vizeletben, akkoriban egy kicsit erősebb lett a folyásom. Emiatt külön elmentem orvoshoz, megnézett (akkor vmiért nem volt folyás...), azt mondta nincs semmi, nem ad se kúpot, se gyógyszert. (Lehet, h mégis volt??? nem kezdek el ezen rágódni.........) A következő vizsgálatnál már negatív volt, nem volt egy keresztnyi sem, úgyhogy senki nem foglalkozott vele tovább. (Lehet, hogy kellett volna?..)
Tüdőszűrés: nem tudtam, hogy fizetős. Na, arra sem ártana elmenni. Most be kell vallanom vmit ezzel kapcs.: én még sose voltam tüdőszűrésen. A kiskönyvben láttam, hogy ennek is van helye. De gondoltam, nem kismamaként fogok életemben először elmenni... Úgyhogy még a Baba előtt kéne beiktatnom.
Kontroll: egyre jobban parázok. Remélem, lesz uh, bár miért ne lenne. A nővéremről néhány hónapja derült ki, hogy PCO-s. Most ezen izélek, hogy minél hamarabb derítsék ki, ha nekem is ez van. És ahhoz hüvelyi uh. kell. Mivel én már nem vérzek, tutira az lesz. Nem igazán szeretem... Dehát ez most kit érdekel?
Valamit valamiért.
Védőnő: Amikor hazajöttem a kórházból, írtam neki e-mailt, hogy mi történt, nem akartam telefonon mondani, úgyse tudtam volna... (Amelyik nap hazajöttem, aznap kellett volna mennem AFP-re, és a védőnőhöz, ment volna az eredmény, és ne várja fölöslegesen...) Adott időpontot, és mondta, hogy kéne neki másolat a zárójelentésről. Ő még nem tudott arról, hogy mi történt.
A hazajövetelem hetében kellett mennem a háziorvoshoz a táppénzes papírom miatt, neki is én mondtam el. Előtte felhívtam telefonon, hogy mikor mehetek. Amikor odaértem, az asszisztensnő még nem tudta, hogy mi történt, és elkezdett poénkodni... Amolyan kismamás poénokat hallhattam. Észre se vette, hogy már sírok... Aztán az orvos leállította. Olyan ciki volt az egész helyzet. Na, mindegy.
Viszont a védőnőm tényleg nagyon rendes, és mondta, hogy ha megvannak az eredményeim (vér, vizelet, kontroll), akkor írjak neki, mert kíváncsi, és ha bármi van, ő segít, ha tud, stb... Olyan jól esett, mert éreztem, hogy komolyan mondja.
Zitus: Kívánom, hogy hamar legyen lakója az ágyneműknek!!!!!!
Zsófi