Mók!
Én annó elolvastam a Suttogót.
Hű, de király, napirend, etetés, altatás, szabadidő, mindenkinek tök jó!
Próbáltam a gyereket gyömöszölni a nem a számára készült kaptafára, de nem jött be.
Soha nem fogom megtudni, hogy a gyerekkel volt-e baj, vagy a kaptafával.
1 évig nem aludtunk, zombi voltam, és erősen ambivalens a gyerekkel és az anyasággal kapcsolatban, ami nem tett jót senkinek sem.
Aztán a lányommal minden más volt.
Őt már meg sem próbáltam Suttogósan nevelni.
Mégis beállt magától.
Amit másként csináltam nála, (és ugyanígy csinálnék, ha lenne harmadik):
Kendő!!!!
Fruzsinál az elejétől rugalmas kendőztünk, hiszen a fiamat muszáj volt játszótérre vinni és babakocsival nem tudtam volna követni, ahogy a motorján száguldozott.
Beszerzés itt:
http://www.babakozelben.hu/bolt/bolt_kendo.htm
vagy itt használtan:
http://mamami.hu/forum/forumdisplay.php?f=20
Megkötésről:
http://www.youtube.com/watch?v=44snbbsz ... re=related
Annyira egyszerű, hogy nem lehet elrontani!
És a világ legjobb találmánya, mert a gyerek hallja a szívdobogásod, melegben van, ettől sokkal nyugodtabb, te pedig oda mész, ahova akarsz, és van két szabad kezed.
Szoptatni is lehet benne:
http://www.youtube.com/watch?v=imcEsz63 ... re=related
Nem tudom, hogy ettől-e vagy mástól, de a lányom hihetetlenül nyugodt, mosolygós baba volt.
Persze volt nála is olyan, hogy fájt a pocija, de amikor kendőben volt, nagyon hamar megnyugodott.
Volt olyan is, hogy a páromra kötöttem fel és ő mászkált vele.
Télen nem kellett a hóban a babakocsival küzdeni, nem kellett a mózest lecipelni a negyedikről, csak felöltöztettem a nagyot, a pici maradt abban amiben volt, rám sem kellett plusz réteg, hiszen egymást melegítettük, magamra kötöttem, volt egy közös kabátunk és kész.
Nem kellett azon agyalni, hogy a hivatal, a bolt akadálymentesített-e, a buszra fel tudom-e tenni a babakocsit, és közben a fiam vajon merre szökik.
Rengeteget mentem velük mindenfelé.
Amikor nagyobb lett, onnantól átkerült a hátamra Ergoban.
Több, mint 1 éves koráig a hátamon jött mindenhova, mert nekem sokkal egyszerűbb volt így.
És megtanult járni, és nem lett matricagyerek, és szó sem volt arról, hogy nem akar majd egyedül közlekedni, sőt!
Viszont azzal, hogy velem egy magasságból szemlélte a világot, kontaktust tudott teremteni azokkal, akikkel én beszélgettem, rá is figyeltek azok, akikkel beszélgettem, egy hihetetlenül nyitott gyerek lett.
Szóval arról sincs szó, hogy anyu szoknyájához bújó gyerek lesz a hordozott babákból.
Nem vagyok egy ősanya típus, nem szoptattam igény szerint a maga igazi értelmében, nem pelenkáztam textilpelussal. De a hordozás igazi szerelem lett!
Hogy mit is akartam ebből az egészből kihozni?
A fiammal utáltam, amikor azt mondták, hogy hallgassak az ösztöneimre, mert úgy éreztem, hogy nekem azok nincsenek.
Utáltam, amikor valaki azt tanácsolta, hogy az amúgy 4-5 óránként szopó gyereket verjem fel 3 óránként, mert azért üvölt, mert túl sokat szopik egyszerre (pedig lehet, hogy igaza volt, sosem fog kiderülni). Utáltam a páromat, mert újabbnál újabb ötletekkel állt elő, hogy hogyan oldjuk meg a gyerek problémáját, és ettől én igazán szar anyának éreztem magam, aki még a saját gyerekét sem tudja lecsendesíteni.
Utáltam mindent és mindenkit.
Pedig valószínűleg a francba ki kellett volna hajítanom a Suttogót és magamra kötnöm a kölyköt az elejétől, mert akkor melegben lett volna a pocija, függőlegesen lett volna, fel tudott volna jönni belőle az a rengeteg böfi, amit én képtelen voltam kiböfiztetni belőle, és talán sokkal nyugodtabbak lettünk volna mindketten.
Mert az a lényeg, ha te nyugodt vagy, akkor a gyerek is az lesz, ha te feszült vagy, akkor ő is szorong és ettől mindenkinek még rosszabb.
Arra a kérdésre, hogy milyen sűrűn KELL szoptatni, senki nem fog tudni neked válaszolni.
Ezt csak a gyerek tudná megmondani, de ő még nem beszél.
Egyvalamit el tudok neked mesélni:
Nemrég hordozó nap volt. Elmentem meghallgatni az előadásokat.
Az egyiket egy olyan hölgy tartotta, akinek igen picike babája volt.
Az előadás alatt is vele volt a babája, időnként felébred, akkor szopizott egy kicsit, aztán bealudt cicin, majd felébredt, megint szopizott, megint szunyált. Senki nem nézte, hogy hány óránként, percenként. De egy hangja nem volt!
Ha rajtad van a baba, akkor nem kell "szórakoztatni". Ha felébred és keres, akkor megszoptatod, ha böfiznie kell, akkor böfizik, ha nézelődni akar, akkor nézelődik.
Nálam Fruzsi akkor üvöltött, ha kaka volt a pelusban, mert azt nem szerette, meg közvetlenül otthonról elindulás után, ha olyanja volt. De egyébként csend volt.
És mivel ő nyugodt volt, én is az voltam, és akkor szopizott, amikor kedve tartotta, és simán beállt magától 3 órára, de az sem volt gond, ha nem kapott azonnal, mert éppen vmi miatt nem lehetett.
Amikor a kendőm eladósorba került, elvittem a helyi hordozós klubba. Jött egy csaj, egy 7 hetes babával, aki a babakocsiban folyamatosan üvöltött. Megmutattam neki, hogy milyen egyszerű felkötni a kendőt, és megkérdeztem, hogy beletehetem-e a kisfiát, hiszen a lányom addigra már kinőtte a kendőt régen. Beletettem a babát és mintha elvágták volna az üvöltést!
Utána átkötöttük rá a babát és meg is lett a kendőm új tulajdonosa.
Szóval ha úgy érzed, hogy nem tudsz eligazodni a tanácsok erdejében, akkor vegyél egy rugalmas kendőt.
Lehet, hogy Lilla továbbra is 1,5 óránként fog szopizni, de te nem fogod már bezárva érezni magatokat. Ő kevesebbet fog sírni és te emiatt nyugodtabb leszel, ő ezt érezi fogja és talán még kevesebbet fog sírni és talán ritkábban is fog szopizni.
És talán te is megtalálod azt a boldog szimbiózist a kisbabáddal, amit nem tudok elmesélni, de érdemes megtapasztalni.
Bocs, ha hosszú voltam!