Sziasztok!
Keresztelői képen mi vagyunk!
Zsebi! férjedet nyugtasd meg, mi sem jegyeztük le az esküvőkor vmi házassági szerződésben, h 6 gyerek
. azt tudtuk, h nem 1, hanem több. A 2 fiú után szerettünk volna egy kislányt, aztán kaptunk mellé egy kisfiút is! Nem bántuk meg
Én amúgy is inkább 4et szerettem volna! aztán amikor az ikrek ovisok lettek, én még babáztam volna egyet, párom úgy gondolta elég a zajszint itthon így is. Aztán mégis úgy alakult, és később kiderült, h az az egy az kettő! Ilyen véletlen nincs, a párom szerint vmiért így kellett lennie. Sztem nem bánta meg, én meg pláne, különben is a páros számokat szeretem
.
Hasméret
bocs, de magam előtt látom. Talánm nem kéne nagyon belehúznod már a melóba, csak pihisen!!!
Abbey!
Sztem ezek azért eredmények. Nyilván még nem a vége, de sok dolog jó felé mutat, már amennyire kívülről bele szabad beszélni. Nagyon jó, h a párod kimondta, legalább az elsődleges gondját (nem vagyok pszichológus, de jó lenne tudni, h ez miért okoz önbecsülési gondot neki, de láthatóan ott a gond. És ezzel jól szemben áll, h Te láthatóan elég jól veszed a"feladatodat", a jól boldogulsz a gyerekekkel, ez csak növeli a kisebbségi érzését.)
Szegény én így kívülről azt látom, h próbál megfelelni a helyzetének, meg a képnek, ami benne él, és nyilván nem sikerül úgy, ahogy szeretné, és ez bántja az önérzetét. az jó, h Ti jól elvagytok. Én nem ismerem őt, és nem tudom, a dicséretnek milyen formáját viseli jól, de azthiszem most sok-sok dicséretre, felépítő dolgora van szüksége. Értékelni az erőfezsítéseit. És ha ezt tőled kapja meg, akkor együtt OK-k lesztek, és onnan helyre tudjátok pofozni a családi viszonyokat, már amennyire a többiek hagyják.
(jó, h én modom itt az okosokat, ha vki nehezen dícsér, stb, na, hát az én vagyok
de 1-1 jobb pillanatokban rájövök, h egy kis köszönettel, odafigyeléssel, stb milyen sokra lehet menni.)
aztán jó, h apósod "bevallotta" , h miatta nincs ott a sógornőd, mert így lehetett rá reagálni, és talán meg tudtad világítani a Te szándékaidat, h Te hogy képzeled a családot, és talűn felfogták a jószándékodat!
Aztán további jó, h apád lenyelte a dolgot, és megbocsátott, ezt szerintem egy nagyon fontos pont. Végülis egy lányos apától ő "rabolta el" a lányát, szóval ő is érzékenyebb. Nagyon fontos, h ők jóban legyenek, és egyben melletted álljanak!!!
Ja, és látszik, h mindenki lehiggadt egy kicsit, a Karácsony csak összébb hozza a családot, neked biztos sikerül vhogy jól összehozni a dolgot.
Úgyhogy én GRATULÁLOK, ügyes vagy és bátor, ne add fel!
Tesód? Anyukád?
Na, ez csak az én kívülálló véleményem (könnyű a partvonalról dumálni), nyugodtan szólj, ha túlzottan beledumáltam az életedbe,m h fogjam be!
Mezi! Köszi, majd teszek fel egyértelműbb képet! Nem volt egyszerű, mert a keresztszülőknek van egy kétéves, meg egy 5-6 hónapos gyereke, így 4 gyerekkel a kezeinben csináltuk végig a szertartást, annyian nyüzsögtünk, h nehéz volt fényképezni.
Na, elaludtak az ölemben, kiteszem őket az erkélyre, és megyek a dolgomra, úgyis olyan hosszú voltam, h az már uncsi, bocs: Claire