Babusok, szegény Lalu! De annyira jó olvasni, hogy már ilyen okosan megmondják, mi a gond. Remélem hamar túljut rajta és nem fertőződik a család.
Timi, én is elvittem tavaly őket, pedig még csak 7 hónaposak voltak akkor. Igaza van Katának, nem fogtak az egészből semmit, de ők is imádták a nyüzsgést, a többi gyerek ricsaját, nagyokat kacagtak és totál békésen üldögéltek mindenki kezében. Pedig tavaly ilyenkor volt a H1N1 láz, nem kell mondanom pont Nektek, akik megélték szüléskor, de én elvittem őket. Idén tuti jobb lesz már. Még csak bácsinak hívják a Mikulást, azaz most sem vagyok biztos benne, hogy érteni fogják a dolgokat. Nálunk hétfőn lesz, vasárnap meg a családi az uncsitesókkal. No azt hogy kezelik a kis fejükben, hogy két nap egymás után, azt már végképp nem tudom
Zsófi, gratulálok a fogacskákhoz! Beindult a kicsi lány. De kihirdetlek az abszolút győztesnek a "legkésőbb fogatnövesztő" kategóriában
Kata, nem hiszem el, hogy nem bírod kipihenni magad egy éjszaka végre
Annyira sajnállak! Én már tuti begolyóztam volna és kihoztak volna nappal a béketűrésemből. Gondolom Neked egy kívánságod van Karácsonyra; nyugalom!
Móni, én is hasonló cipőben járok, mint Te. Nagyim varrónő volt, anyum is profin nyomja, rengeteget varrt nekünk a tesómmal gyerekkorunkban, és középsulisként én is elügyködtem, de ma már nem tudom, mire lennék képes. Nagyon böki a csőröm, hogy nem találok szép kandallóra való zoknit, lehet, hogy mégis ráveszem magamat és alkotok valamit.
No mi helyzet? A nagy nem alvások napja van ma? Tényleg ennyire megzizzenti a babákat a hó meg a telihold?
Enyimek most alszanak, gyors ki is ástam magunkat a barikádok mögül, így elindulok apáért, ne kelljen buszoznia haza.
Ja, és lányokkal tegnap elautóztam egy barátnőmhöz. A parkolótól a házig kb 250m az út, és az én hőseim hóban, hóesésben eltipegtek mellettem. Mondogaták, hogy hó, meg cipő, azaz havas lett a cipőjük, de jöttek rendületlenül. Nem kis örömére a lakótelepnek, dagadt is a mellem. Szóval most már lehet velük rövid távon babakocsi nélkül is menni. És míg egyiket ki ill. bepakoltam a gyerekülésbe, addig a másik szófogadóan ott állt mellettem és várt a sorára. Néha elhiszem, hogy nem hiába koptatom a szám egész nap nekik