nadina sajnálom a szopit, a helyedben csomóan már tuti feladták volna... és nem lehetne őket kárhoztatni... a "szoptatás áldás" plakátok engem is kikészítenek, komolyan, az egész babázásban a szoptatást rühellem legjobban, a peluscsere nem olyan taszító számomra, mint a szopi...
nem undorodom vagy ilyesmi, csak csupa-csupa frusztrációt hozott számomra is az egész, nem mondanám, hogy életem élménye az biztos...
és neked még fáj is szegény!
itt van olyan csepp, ami a laktózt semlegesíti, állítólag hatásos, csak rohadt drága... de próbaképp... neten tuti lehet rendelni, amazonon, ilyesmin. mi azért nem vettünk, mert nálunk biztos nem a laktóz volt a ludas, mert mikor adtam Laevolac-ot a szorulás miatt (az csupa laktóz tulképp), akkor amiatt nem sírt...
az oltáshoz gratula + a rotához is, hogy nem köpte ki.
amúgy a mi dokink azt mondta, hogy a laktóz-érzékenységnek bőrtünetei is vannak, úgyhogy ne izguljunk, amíg az nincsen, addig kimondhatjuk, hogy nem a laktóz a baj, "csak" hasfájás. (ja és ha jól tudom, véres színű a kaki is ha gond van)
köszi a videó dicséretet, hát igen, jó itt élni, bár néha teljesen béna dolgok vannak... pl a lámpák esküszöm vagy 10 percig pirosak és cseppet sincsenek összehangolva.... megőrjít...
moncsi jó utat. majd mesélj, mi volt. igen, jók vagyunk, szépen esszük az akadályokat, én is úgy gondolom.
amúgy én néha rákiabálok Petire...
tudom, szemétség, de mikor semmi sem hatja meg, azt remélem, ez kizökkenti...
néha működik...
szerintem természetes a feszkó, néha én is tök ideg leszek rá, de aztán eszembe jut hogy csórikám nem akarattal ilyen, akkor megsajnálom...
ez a levezetés.
eddig bejött...
most mondtam a férjemnek, hogy jövő héten egyen ki egy nap szabit, mert most úgy jól esne... elmennék egyedül teázni, kávézni mit tudom én. oké, általában csütörtökönként ők sétálnak csak este, kettesben, de ma is pl takarítok, míg nincsenek itthon + hajat mosok, mint Nadina
hát ez borzasztóra nem móka...
ja jut eszembe, megint van vmi szombat délelőtti program, szegény tök félve kérdezte, mehet-e, hát persze mondtam, hogy igen, de basszus belül kiidegel, hogy mi a francért nem tudnak ezek ülni a s*ggükön miért kell mindig-mindig-mindig kitalálni valami szart??? 1400-an dolgoznak, millió kollégája van, valakinél mindig van valami, persze, néha el kell menni, de basszus ők ilyen kis fiatalok, nincs gyerek kb sehol...
szóval nem haragszom én senkire csak ez a szitu bosszant. nem akarok hárpia lenni, persze menjen csak, csak rohadtul elfáradok, hogy hétről-hétre minden egyes nap én küszködöm itt tök egyedül napközben, hétvégén küzdhetnénk együtt, erre jön ez. ááááá
barba ezek az ovisok áááá, elég idegesítő. én egy közeli parkba járok és oké, tudom, az mindenkié, de megőrülök már attól is, mikor látják, hogy csórikám aludna és üvöltöznek mellette... amúgy Murphy, hogy akkor szólal meg vkinek a telefonja, mikor mellénk ér, tuti, hogy akkor vesznek össze a kutyák... áááá tudom, te imádod a kutyákat, bocsi is, de én rühellem azokat a kis idegesítőket, akik csak így ugatnak égbe-világba minden gond nélkül hosszú-hosszú percekig...
ez Peti előtt is zavart, de most meg végképp...
a kántorképző vicces lehetett...
nem semmi sztori.
szegény Samu, remélem elmúlt a pocakfájás...
ercsikati, én itt láttam Malackás mosdókendőt, ha gondolod, küldök egyet.
hátha nincs még olyanotok.
monde, anyós miatt részvét.
Bori miért sírt fel? tudod? elég rémisztő az ilyen...