Én amúgy nem a cukros lötyi miatt utálom ezt a hercehurcát, még azt meg is iszom simán. Abszolút semmi bajom, tényleg, mint egy elcseszett limonádé. De ami utána jön!! Bleeee... nem lehet megmozdulni, mászkálni, mert forog velem a világ... lehet utána inni pár korty vizet, de én még attól is szarul vagyok, úgyhogy ki szoktam hagyni, de akkor meg száraz a szám... igyekszem mindig hamar érkezni, hogy elfoglaljak egy kényelmesebb fotelt, és abban kihúzni a két órát. Még olvasni sincs kedvem, megpróbálok félig-meddig bealudni. Vagy viszek mp3 lejátszót.
Bár, ha jól tudom, minél xarabb az értéked, annál rosszabbul vagy, a másodiknál már csak a vége felé volt tragédia (ki is derült, hogy a terheltem, a 120 perces volt nagyon rossz), tehát már abban a két órában lehet érezni kábé, milyen lesz az eredmény. Én most nagyon drukkolok magamnak, mert érzem, kezd eljönni a pont, hogy már túl hosszú ideje megy ez a diéta, és már nem is fogyok (az mindig felspanol), igaz, lejött már rólam 24 kiló, mit várok...
Szóval
szti: ha rám hallgatsz, korán odamész (akár 6-ra), jó helyet keresel, leveszik az elsőt, megiszod a löttyöt, túl vagy rajta és ülsz a senekeden két órát
Aztán megint egy vv, fizetsz és mehetsz haza.
Ja, és az egyik barátnőm (már 4-et odaküldtem, és 3-nál diagnosztizálták az IR-t) szingli, neki a súlyával van gondja, azért ment el, képzeljétek, traccsparti volt, és mindenkit kérdezgettek a csajok, hogy ki mióta próbálkozik, erre ő ugye mondta, hogy neki még apuka-jelöltje sincs, és erre nekiestek, hogy MIRE VÁR, majd kifut az időből, csináltassa fel magát (!!) valakivel, meg fogja bánni, ha nem... hát bakker, ha ott lettem volna, kiosztok pár pofont... Mit képzelnek magukról egyes nők?! Végül a recisek szóltak rá a vérmes anyukajelöltekre, hogy fogják vissza magukat, csak az segített, mikor azt mondták: minél jobban hergelitek magatokat, annál rosszabb lesz az eredmény.
Amikor én voltam, mindenki ült kussban, és várta, hogy leteljen a két óra...