Pilis
Köszi az érdeklődést
Még mindig lusta Kristóf van. Bár a billentyűzet hangját nagyon bírja, így már kezd ébredezni
De majd este a Megasztár alatt beindul
Múlt héten is úgy felráztam szegényt a sok nevetésemmel, hogy 2 napig állt a bál
Nehéz dolog ez a nem görcsölés, de tényleg van benne valami. Én eleinte egész hónapban a tüneteimen, meg a hőmön görcsöltem (írtó jól ment), meg azon, hogy ugyan mikor van peteérésem, mikor kell akciózni. Persze nagyon jó volt reménykedni, de irdatlanul nagyot tudtam koppani, amikor megjött.
Az utolsó hónapomon taktikát váltottam. Nehéz ezt leírni, mert az az igazság, hogy saját magamat is becsaptam akkoriban. Bebeszéltem, hogy nekem csak azért nem sikerül a baba, mert ennyire akarom, hiszen ez a magyarázat arra, hogy sokaknak, akik nem is tervezik, miért sikerül akár elsőre. Tehát a teendő, türelem és türelem. Úgyis lesz babám, de nem most, hanem majd nyáron, amikor megyünk nyaralni, hisz az akciódús időszakra időzítettem a nyaralást. Addig is kár hőmérőznöm, az LH teszt se ér semmit, érezzük inkább jól magunkat. Rengeteg programot csináltunk apucival, persze ehhez a jól érzéshez az is hozzátartozott, hogy kerüljünk el minden kismamát, meg mindent, ami babával kapcsolatos (ezt persze a munkám lehetetlenné tette). Semmilyen tünetem nem volt, de ha lett volna, akkor is makacsságból azt mondtam volna, hogy nincs semmi babás tünetem. Sőt, nekem kérem meg fog jönni a mensim, úgyhogy babában ne is reménykedjünk. Na persze ez volt a duma, belülről persze majd szétrobbantam. És amikor a munkahelyemen dolgoztam, éjjel, egyedül, és amikor senki sem látta, nagy titokban, akkor sírva puszilgattam és ölelgettem pici kis babáimat, és azt kérdezgettem tőlük, ugye nekem is lesz ilyen?! Nagyon nehéz volt. Aztán persze itthon kezdődött újra az egész önbecsapás, miszerint engem aztán nem érdekel a babaügy most. Néha már úgy éreztem, pszichológiai eset vagyok. Átverem saját magam és másokat is. De bejött
Mert ebben összefüggéstelen lelkiállapotomban megfogant a kisbabám. Pedig tényleg nem gondoltam volna. És azóta nyoma sincs a depimnek
Én vagyok a legboldogabb a világon
Nem tudom, értelmesnek tűnik-e, amit most leírtam, de akkor én ezt így éltem át.
Jó hogy ti még ennyire reálisan, épeszűen tudjátok felfogni ezt az egészet, mert nekem már sokáig nem ment volna. Nem is tudom mi lett volna, ha még jópár hónapig, esetleg évekig kellett volna ezt csinálnom. Valószínűleg ebben közrejátszott elképesztő babaimádatom és a munkám is. Kristófom bizonyára tudta, hogy anyunak már nagyon szüksége van rá
Babus