2004.10.24 20:11
Szerző: uran
Szia Gyuri!
Nem tudom mivel sértettem meg az orvosi büszkeségedet (legalábbis ezt vettem ki a hozzászólásaidból), de nem volt ilyen célom.
1. Annak idején megbeszéltük éppen veled, hogy nem volt igazolva a cukorbetegségem, sőt az adatok alapján valszeg csak vaklárma volt. ( a diagnoszta épp Thaisz doktornő volt)
2. Nem lutrizom, mert megnézettem a terheléses
vércukromat, ill. többször is néztem a vércukrot étkezések után, ill éhomit (jók voltak), lefogytam 25 kg-t pontosan azért, hogy ne tegyek rosszat a leendő babámnak, hanem inkább jót. Tehát nem érzem magam egy felelőtlen anyának ill. anyajelöltnek.
3. Nem akartam egy olyan elfoglalt ember idejét pazarolni, mint a Baranyi drnő egy olyan esettel, amivel nincs mit tenni (jobban szólva amit volt, azt meg is tettem) a jelenlegi ismereteim szerint. Amit többek közt innen szedtem.
Úgy emlékszem, hogy nem kérdőjeleztem meg sem Baranyi drnő, sem Thaisz drnő szakmai hozzáértését, odafigyelését, maximum utóbbi pszichológiai érzékenységét, ami sok esetben úgy láttam a túl sok betegnek, a túlterheltségnek köszönhető, de egy épp szülés álló ember lelkivilágát ez nem nyugtatja meg, amikor aggódik a babájának egészségéért, és akárhogy is igyekszik, és utána jár a dolgoknak, és mindent megtesz azért, hogy betartsa az orvos utasításait (melyikét néha nem is tudja, mert mindegyik mást mond, de hát az orvoslás nem egzakt tudomány, ez tehát érthető, pontosan ezért szeretné az ember, hogy az orvosában egy EMBERt is felfedezzen, akiben MEGBÍZHAT)
Tehát hiába teszek meg mindent, mérem az ORVOS UTASÍTÁSAIRA otthon a vércukrot és a vérnyomást, amik JÓK! és az adatok még csak nem is érdeklik az orvost (amiből én azt szűröm le, hogy nyílván nem hisz nekem), hanem csak az amit éppen lát (éppen magas vérnyomás 150/90, amire 10 perc múlva azt mondja egy másik orvos, hogy ilyen vérnyomás nem is létezik), még akkor sem, ha elmondom, hogy ez csak itt és most van így (sőt erre viszek bár nem cáfolhatatlan, de biszonyítékot), ami a fehérköpeny szindróma tipikus esete, bár tudom ebben vannak orvosok akik nem hisznek. Valszeg ő is ilyen. Jó. Úgy gondolod, hogy ez így jó? Normális? Akkor nincs miről itt beszélni.
De kérdem én, mit szólnál, ha a gyermeked tanára azt mondaná neked, hogy igaz most még minden rendben van a gyerekkel, de a végén úgy is meg fog bukni. Hogyan reagálnád le??? Szerintem hasonlóan. A helyzet pedig közel uaz.
Nem akarom szeretni az orvosaimat, arra ott van a férjem és a gyerekem. De szeretnék ember maradni, amikor belépek a rendelőbe, és szeretném, ha nem néznének hazugnak, butának, rosszat akarónak úgy alapból, azért mert én csak egy BETEG vagyok.
Ja igen, és az orvosnak az a dolga valóban, hogy a rászorulókon segítsen, és én per pillanat az eddigi infók alapján nem vagyok rászoruló. Ha rosszak az infóim javíts ki! A prekoncepcionális gondozásban elvégzendő vizsgálatokat elvégezték rajtam, rendben volt minden. És elhiheted, bár már nem bízom benne, hoyg amint bármilyen rossz értéket mérek azonnal diabetológus orvoshoz fogok fordulni.
Remélem nem fog senki átkozni a fórumon, amiért leírtam a véleményem, de ha nem kívánotassá váltam, akkor ám legyen. Távozom.
Panni