Timi, Isten éltessen sokáig!!!!!!!!
Vanda
ez még leírva, nekem is döbbenetet okoz, pláne, aki nem bennfentes, és nem ikres
Nyuszi, carakszik a gépem, én nem tudok segíteni
Új vonalzód lenne, új képekkel, ugye? Óóóóóóóóóó, a csudába!
Kata, mensi-ben nem vagyok kompetens, csak és kizárólag gyógyszer tart hormonügyileg rendben. Vérzés alig így is, görcs meg szinte nuku. Max a jelzés, hogy érkezni fog.
Lányok, köszi a jobbulás puszikat, kívánságokat, hatottak. Tegnap estig
Emma láza elmúlt, kedve tűrhető, bár folyamatosan rajtam lóg, étvágya sok nincs, de azért néha eszeget. Azonban tegnap délután későn ébredt, 6 előtt valamivel, így a fél9-es fekvés szóba sem jöhetett, bár előtte nap működött (akkor még nagyon beteg volt). Sebaj, Míra aludt a szobájában, Emmát lehoztam, nem akartam, hogy hangoskodjon. Oda-odabújt hozzám, de ha simizni kezdtem, hogy aludjon, azonnal felpattant. Ahogy ül a lábamnál, meg se mozdul, bambulja a tévét, egszercsak irdatlan ordításba kezd. Bármit csináltam, nem volt jó. Ez az ordítás majd' egy órán keresztül tartott, és semmi nem segített. Már az ügyeleten gondolkodtam, minden elképzelhetőt gondoltam. Aztán a kimerültségtől bealudt. Mellette mi is apával. Majd fél1-kor újra arra ébredtünk, hogy ordít Édesem. Ezúttal csukott szemmel, szinte álomban, fél órán át. Tehetetlenül fogtam a kezemben, raktam az ágyra, simogattam, ringattam.... semmi nem volt jó. Majd ismét kidőlt a kimerültségtől és aludt reggel 1/4 8-ig. Dokival megegyeztünk, hogy az antibigyó miatt volt, de akkor miért kell neki torokgyuszira adni? Lányok, rémálom volt, senkinek nem kívánom, bár bizti volt már páratok így. És úgy utálom, hogy hiába kérem, mutassa meg hol fáj, nem tudja, csak sír, sír, sír, nekem meg megszakad az a kemény szívem