Sziasztok!
Én bevallom, hogy még csak nem is zugolvastam pár napig. De most pótoltam.
Le vagyok döbbenve, hogy Rambóka miket ír a kaki-visszatartásról. Hogy ez ekkora problémát okozhat, nem is képzeltem.
Nálunk pedig továbbra is a biliügy a téma, vagy nemtéma, ahogy mondja Rami: azt sem tudom már, h hogy reagáljak...
Mindenesetre most kiköltöztünk falura, a világ végére Tibikével. A szüleimnél nyaralunk, Medgyes mellett, Magyarsáros nevű faluban. A netem is olyan, h van egy ilyen vodafone-os usb-s stickem, de mikor egy kicsit beborul v esik, akkor már alig döcög a net. De jobb, mint semmi, mert eddigi években ha idejöttem, akkor itt nem volt semmi netem. No, ezért is vagyok lemaradva a fórumozással is, mint minden egyébbel
)
Mók, Mókica, a cukor-ügyeket sajnálom, nehéz dolgok ezek. Én olyan boldog voltam 2 hétig, mert képzeljétek: otthonfelejtettem a cukormérőmet és 2 hétig foggalmam sem volt, h mennyi a cukorszintem. Aztán 2 hét múlva meglátogatott az uram (tegnap ment vissza, ti. ő dolgozik) és elhozta, szal kezdődik előlről a méricskélés. Az értékek sokszor a felső határokat súrolják, de elhatároztam, hnem aggódok miatta. Tudjátok: nálunk a dokik nem törődnek a GDM-mel, mintha nem is létezne, nem értem, h miért nem. A születő gyerekek pedig... soha nem hallani, h valami nagy gáz történt volna, az igaz, hogy elég sok gyerek születik nagy súllyal.
Én tiszta önszorgalomból próbálok diétázgatni és méricskélek.
Most engem itt le fognak lőni ha elmondom a véleményemet, de azért elmondom: szerintem az igazság valahol félúton lehet, mármint egyik véglet: nálunk senki le se szarja, h létezik a Földkerekségen GDM, másik véglet, amit Veletek MO-n csinálnak: agyonparáztatják az egész terhseséget a cukroszintekkel és midnen egyes falatnál lelkifurdallás és mittudoménmi.
Szerintem a stresszes terhesség is árt legalább annyit a babának, mint az összevissza cukorszintek, úh ezt valahogy nem így kéne csinálni, mint ahogy látom, h mit művelnek Veletek. Ne vegyétek rossz néven.
És nem is azt mondom, hogy nem kell vele törődni egyáltalán, hanem egy normális középutat kéne választani valahogy...
No, kifilozófiáztam magam. Jöhetnek a puskagolyók
Akartam írni még nálunk a szobatisztaság témát. Tibike elmúlt 3 év, 3 hós és... szerintem Ranschburg értelemben véve a gyerek szobatiszta. Persze jön, h Jenőnek egy taslit lekeverjek, mert ennek semmi de semmi gyakorlati haszna nincsen.
Most így élünk:
este Tibike kap egy pelust (moshatót, mert a pelenkamanó ugyebár elég kegyetlen volt velünk...). Reggel aztán kinyitja a szekrényt, választ magának bugyikát, polót és rövidnadrágot. Kisebb segítséggel egyedül felöltözik és büszke erősen, h egyedül csinálhatja.
Aztán képes egész délelőtt nem pisilni, mert tudja, h ebéd után megkapja a másik pelust, a délutáni alváshoz és abba beleereszti. Még alig kapcsoltam be a pelust, már kérdezi: Anya! Feltetted a pelust? Mondom igen. Erre: Már megy is a pisika! Mondja nagy kedvesen. Persze ha kakálni kell, akkor azt belenyomja a bugyiba. Szóval melegítjük a vizet, Tibike beleáll, lemossuk a fenekét és a kakát betesszük a bilibe, majd együtt elvisszük és a budiba öntjük.
Délután, amiután felkel megint kap bugyikát és képes estig nem pisilni!!! Amikor fürösztjük, akkor azzal kezdi, h belepisila vízbe.
Egyik nap 2szer előfordult, h pisikált a fűbe, erre próbáljuk rávenni. De azzal annyi. Tegnap próbáltam rávenni, h próbálja meg, ez már este volt a fürösztés előtt, erre nagyot bőgött, h nem szereti ő a pisikát, majd a vízbe!
És elmesélek egy esetet: bevásároltam: tejszeletből, túrórudiból és Actimel-ből, ezekért ölni tudna. Beraktam az egészet a hűtőbe. És megmondtam, h amikor megy a pisika a fűbe, vagy a kaka a bilibe, akkor egyet választhat.
Persze 2-3 nap múlva még midnen megvolt. Egyébként a szívem szakad meg, mert TUDJA, h ott van és kinyithatná a hűtőt és kivehetné, vagy akár hisztizhetne ezerrel, de érti, h mikor van az megérdemelve és nem nyúl hozzá.
SŐt: egyszer iszonyúan feldühödtem, pisiltem a fűbe, majd kijelentettem, h nekem jár egy tűrórudi, de neki nem. Elővettem egyet, kényelmesen kifeküdtem és az orra előtt bezabáltam a túrórudit. (Hogy is tudtam ezt megtenni?
(( )
Reakció: apám éppen arrafelé téblábolt, és kifejtette neki: "Tudod Nagytata, én nem kélek most túlóludit! Se tejszeletet és se Actimelt! Majd Kolozsválon fogok a wc-be kakálni, a wc-be pisikálni és ott eszem meg a finomságokat! Most nem kélek, csak Kolozsválon kélek!"
No, így megy ez nálunk, sajnos abban nem vagyok következetes, h vagy nem kéne törődjek vele, vagy akkor mindig kéne szidjam. Asszem az a legrosszabb, amit csinálok. A hangulatomtól függően vagy leszidom, vagy megmondom, h nembaj...
Én becsszó mkár mindent kipróbáltam. Azért örülök, h napközben pelus nélkül van, mert legalább még szellőzik afeneke... És ha bekakál, hát a bugyiból könnyebb kizárni, mint a mosható pelusból...
Mostmár látom a lelki szemeim előtt, h én minimum 7 évet fogok nonstopba pelenkázni, egy kicsit reménykedtem benne, hogy lesz legalább pár hónap szünet, de már nem reménykedek semmiben...
No, ezek vannak, reméelm, h pár nap múlva még errefelé nézek
Mindenkinek minden jót!
Kir