Orsi, milyen az idő nálatok? Épp azt a könyvet akarom már hetek óta elkezdeni olvasni, csak mindig halogatom, mert múltkor húgom felolvasott belőle, és aszerint kb mindent rosszul csináltam.
Altatásnál ringattam, fogtam a kezét, paskoltam a fenekét,... és állítólag semmi ilyet nem szabad.
De azért ma belevágok, mert biztos van benne sok hasznos tanács.
Mucus, jó a sztorid!
Nekem fordítva volt ilyen. Én alkottam egy öblös büfit szoptatás alatt (Most ég a fejem, milyen antinő vagyok, de hát 5-en vagyunk testvérek, és valamivel ki kellett tűnnöm a szürke egérségből, hát ezt a tudományomat fejlesztettem tökélyre sokak örömére... Ja, és sajna nem felejtettem el...), és Samu úgy megijedt, hogy elkezdett ordítani szegény!
Félbe kellett hagynunk a kajcsit, amíg megnyugtattam.
Samu mindig ilyenkor alszik a leghosszabban. Lassan 5 órája. Miért nem éjjel?! Igaz, közben felkelt kicsit nyöszörögni. Éppen csak annyira, hogy én felébredjek, és etetéshez készülődjek, aztán persze azóta is csak alszik.
Nem tudom, miért lep meg, mert szinte minden délelőtt ez a program. Mégsem merem megcsinálni egyszer sem, hogy nem szedem össze magam szoptatáshoz, mert mi van, ha éppen ma fog felkelni, és tejcsiért ordítani?!
Na, most ébredt fel. Már nagyon éhes lehet, rohanok!