Totál ki vagyok akadva. Komolyan mondom, bőghetnékem van, és pocsékul érzem magam itt a munkahelyemen. Ahelyett, hogy örülne a főnököm, és a kolléganőm, hogy bejárok dolgozi, amikor SIMÁN megtehetném, hogy táppénzre megyek, még reklamálnak, kötözködnek, hogy én miért úgy megyek el szabira, vagy veszek ki táppénzt, hogy egy hónapban két hónapot.
Én direkt úgy alakítottam ki, hogy a nagy munkákra itt legyek, és ne kelljen mással megcsináltatni. Azok a két hetek, amiket júliusban és augusztusban táppénzen leszek olyanok lesznek, hogy jóformán munka sem lesz. Komolyan mondom, az emberek már hálásak sem tudnak lenni. CSAK azért járok be, hogy ne terheljem rá a munkámat más kollégákra, és akkor olyat kapok a kedves asszisztensünktől, hogy igaza van a főnökünknek (érdekes, máskor sosincs igaza, mert utálja ő is), hogy ha táppénzen vagyok, akkor miért kirándulgatok, miért nem fekszem otthon, ha veszélyeztetett terhes vagyok. Hát így néztem
hogy ezt egy magyar, gyermekét nevelő anya mondja. Önző kis p...csa!!! Neki is meg kellett magyaráznom, hogy napi 8 óra ülés, plusz 2,5 vezetésnek a másik véglete nem az otthon fekvés, és hogy egy veszélyeztetett terhesnek nem feltétlenül feküdnie kell egész nap az ágyban, hanem elég az, ha pár órára eldöl, és nem az üléssel terheli a méhszájat (ami nálam elég kritikus amúgy is, már Szilárdnál bebizonyosodott). Húúú, de dühös vagyok. És akkor a főnököm még megfenyeget, hogy úgy-e én ide még vissza akarok jönni dolgozni, ezért nekem is jobb, ha bejárok, amíg csak tudok. Hát cs...sze meg! Először is nem akarok ide visszajönni, Vácról a Délibe dolgozni két gyerek mellett, másodszor is már többször elmondtam neki, hogy csak becsületből, az ő kis kedves pofijáért járok be, nem másért, mert anyagilag is csak pár 10e ft a különbség, mert nekem benzinre elmegy havi szinten majd 50e ft-om, ami majdnem annyi, amennyivel kevesebbet kapnék, ha táppénzen lennék.
Holnaptól lesz szabin a helyettesítő kolléganőm (ez a kedves kis asszisztens), de komolyan mondom, hogy olyan dühös lettem, hogy fontolgatom, hogy holnap betelefonálok, hogy többet ne várjanak. Oldják meg a gondjaikat!!! Én kínkeservesen végig ülöm a napi 8 órákat, és akkor ők ennyire értékelik az önfeláldozásomat.
Azta, de dühös lettem............................................
Bocsi lányok, hogy így rátok zúdítottam a dühömet, de ez már túllépett minden határt, és itt nincs akinek elmondjam