Mtücsök: szerintem ez hullámzó dolog. Nekem is volt pánikolós időszakom a szüléssel kapcsolatban. De ahogy közeledik a dátum, valahogy egyre kevésbé zavar a dolog. Az elején epidurálisban gondolkodtam, sőt, még irányított császár is eszembe jutott, de most már eljutottam odáig, hogy természetesen szeretnék szülni, ha lehet fájdalomcsillapító nélkül - persze ez úgyis akkor dől majd el. Én az az eset vagy pl. aki minél több szüléstörténetet hall, meg egyáltalán minél többet tud meg a szülésről, annál kevésbé tart tőle. Persze fájdalmas lesz nagyon, ezt tudom, sőt egyre inkább tudom, csak valahogy hozzászoktam a gondolatához. Vele jár, aztán annyi. Szerintem meg lehet szokni ezt a tudatod, pontosabban én már meg is szoktam. Rákészülök, és minél több idő telik el, egyre jobban érzem azt, hogy lelkileg kezdek felkészültebb lenni.
Szóval ha most így érzel, még nem gáz. Ez simán változhat, és valószínűleg fog is. Rá kell jönni arra, hogy te az a tipus vagy-e, akinek az a jó, ha nem hall szülésig a szülés negatív oldaláról, vagy az, aki inkább hall. Nem a kívácsiság oldaláról beszélek, hanem arról, hogy mi segít abban, hogy helyrerakd magadban a dolgot, mi tesz jót neked.
Amúgy javul a derekam, és már tudok egyedül közlekedni sík terepen (pl. a kádba nem tudok egyedül belépni). Ülni, hajolni még mindig nem nagyon, úgyhogy abba is hagyom az írást. De lényeg, hogy napról napra jobb a helyzet, érezhetően. A végén még megmaradok!
)
Viki