Kir-nek!
Szobatisztaság folytatás:
Már nem emlékszem hol hagytam abba legutóbb.
Múlt nyáron kezdtük a kölyök délutáni szobatisztasági projektjét. Addigra már azt hiszem nem bilire, hanem wc-re járt.
Megbeszéltük, h. alvás előtt elmegy pisilni, aztán, ha felébred, h. pisilni kell, akkor kijöhet pisilni.
Persze egy darabig minden lehetőséget kihasznált, h. kijárhasson és ne kelljen aludni, vagy kijött és közölte, h. "Anya, kialudtam magam". De nem dőltünk be.
A másik véglet az volt, amikor egyáltalán nem jött ki. Ekkor már lehetett készíteni a váltás ágyneműt, mert annyira elaludt, h. egészen biztosan bepisilt.
Ilyenkor nem volt belőle ügy, volt alatta matracvédő, minden ment a mosásba.
Igen ám, de nem egyszer a Szent Takaró is pisis lett és nem mindig száradt meg estig. Ilyenkor volt hiszti rendesen. Vasaltuk, hajszárítóztuk, de párszor előfordult, h. nyirkosan kapta meg (anélkül nem tud aludni).
Aztán ritkultak a kimászkálások és a bepisilések is.
És az oviba már azt hiszem úgy ment november elején, h. délutánra nem kellett pelus.
Persze volt, h. bepisilt alvás alatt, de nem sokszor. Ott is inkább csak, ha nagyon mélyen aludt.
Ezzel elvoltunk jóideig, bár a hogyantovábbról fogalmam nem volt.
A szakirodalom szerint az éjszakai szobatisztaság eléréséhez az kell, h. a húgyhólyag kapacitása elérjen egy bizonyos mértéket.
És, h. vannak gyerekek, akiknek ez csak 5-7 évesen jön el.
És, h. mennyi buktatója lehet az erőszakos leszoktatásnak.
Szóval nem tudtam, hogy mit is kéne tennem.
Aztán április végén azt vettük észre, h. reggel száraz a pelus. Aztán másnap is.
És harmadnap is.
Onnantól minden reggel, ha száraz volt a pelus, akkor a kölyök rajzolhatott egy nagy piros X-et a naptárba.
(gyerök egyébként egyáltalán nem szeret rajzolni, de ezesetben az, h. piros filccel belekrikszkrakszolhat a naptárba, úgy tűnik elég vonzó dolog volt).
Megbeszéltük, h. ha 7 X összegyűlik, akkor megpróbáljuk pelus nélkül.
Persze a 7X nem jött tökéletesen egymás után, de a 7. után megpróbáltuk.
Korai volt.
Egyrészt alvás után 5 percenként kijárt pisilni, mert félt, h, bepisil, másrészt ebben annyira elfáradt, h. utána olyan mélyen elaludt, h. esélye nem volt felébredni. Bepisilt.
Reggel sírva jött ki, h. "Anya bepisilteeem!"
És este, amikor megkérdeztük, h. akar-e pelust, akart.
Úgyhogy folytattunk az ikszelést száraz pelus esetén. Pár nap után úgy döntött, h. nem kér pelust (ez teljesen rá volt bízva).
Persze kijárt fektetés után, de hajnalban felébredt és szólt, h. pisilnie kell.
Na innentől dupla x járt a száraz alsógatyáért.
Május végére eljutottunk odáig, h. már fel sem merül a pelus.
Legutóbb pont gyereknap éjszakáján pisilt be, de ez egyrészt a túl sok ingernek, másrészt a másnap kitört takonynak köszönhető.
Azóta nem pisilt be (most, h. ezt leírtam tuti be fog
).
Szóval meglepően zökkenőmentes volt a dolog, sokkal nehezebbre számítottam.
Ami talán jó tanács lehet:
Nem szabad éreztetni, hogy haragszol, ha bepisil. Bepisilt, bepisilt, kész. Úgyis ő maga van leginkább megijedve. Inkább meg kell vígasztalni, h. semmi baj, majd legközelebb biztosan nem fog bepisilni, hiszen minden nagyfiú megtanul egyszer alsógatyában aludni, pl. apa sem pisil már be.
Nem szabad erőltetni. Ha alkalom adódik, meg lehet próbálni, de csak úgy, ha az ő döntése.
Mi vettünk egy csomag Bob-os alsógatyát. Talán ez is ösztönző volt, hogy száraz maradjon a Bob ( a délutáni leszoktatásnál még a Verdásat lehetett apának megmutatni este, h. száraz maradt, így gondoltuk, h. ez az ötlet most is be fog jönni).
Biliprojekt 2.:
Na ezt nagyon elb...tam!
Kicsilány a minap annyira összetrutyizta magát ebédnél (önkezével kíván végezni bármivel, ami ehető és én sem segíthetek már egyáltalán), hogy kaja után egyből a kádba tettem be.
Fürdés után szélnek eresztettem pucér valaggal a lakásban, mert imád úgy rohangászni és 30 fokban teheti is. Nekiálltam berakni a mosógépet, de közben hallottam, hogy küzd valamivel.
Erre látom, h. áll a tesó ágya sarkában és alatta kunkorodik egy barna kaki.
Hát persze, h. rákiabáltam, kikaptam, visszatettem a kádba és lemostam, felöltöztettem, aztán betettem az ágyába és nagy bosszúsan nekiálltam ágyat húzni.
Na ezt nagyon-nagyon nem kellett volna!
De persze teljesen normális emberi reakció.
Csakhogy azóta az van, hogy ha vmi barna bigyót lát a földön, akkor sírva fakad, h. "Kakii!"
Ha pisilnie kell, akkor sírva markolássza a pelusát és üvölti, h. "Kakiii!" és nem mer pisilni.
Utána két napig nem mert kakilni, aztán véletlenül kinyomott egy gombócot, akkor meg alig lehetett megnyugtatni.
Végül fogtam, reggel levettem róla a pelust (pedig még eszem ágában nem lett volna elkezdeni a szobatisztaságra szoktatást), és elővettem a bilit.
Megpisiltettük a macit és a babát többször is (este fürdés előtt már elő-előkerült a bili, akkor néhányszor bele is pisilt, de többnyire inkább elrohant pucéran rohangászni), de ő csak ráült, majd felpattant és ment tovább. Persze 5 percenként szirénázott, h. "Kakii-kakii!", ami nála még a pisit is jelenti és fogdosta a punciját, de hiába ült a bilire, nem tudta elengedni a pisit (tehát hiába észleli, h. belőle jön a pisi, és hiába tudja, h. a bilibe lehetne pisilni, még nem tudja szabályozni a záróizmait, nem tud akarattal pisilni, pláne nem így, hogy fél tőle).
A nap folyamán 3X pisilt a padlóra és mindig csak akkor, amikor játék közben teljesen ellazult. Utána persze sírt, h. odapisilt.
Ilyenkor mindig megszeretgettem, h. semmi baj, mindenki pisil, anya is, apa is, mama is, papa is, Gergő is. És ott jön ki a pisi, hátul meg a kaki.
Elmentünk együtt wc-re, megnézte, h. én hogy pisilek. Utána ráült a wc-szűkítőre, de nem érezte magát biztonságban és nem akart maradni, úgyhogy inkább wc papírt tépdestünk és dobáltunk a vízbe, sűrűn lehúzva, mert az az igazi, amikor a víz leviszi a papírt.
Estére eljutottunk odáig, h. már nem volt kétségbeesve, amikor pisilnie kellett, bár még mindig jelezte, h. mi készül.
Másnap nem erőltettem a pelenkátlankodást, csak amikor megint kezdett volna visítani, h. "Kakii!", akkor mondtam neki, h. semmi baj, pisilj bele a pelusba nyugodtan, az csak pisi.
És azóta sem volt pelus nélkül, hiszen az egésznek nem az volt a célja, h. leszoktassam a pelusról, hanem az, h. rájöjjön a pisilési inger és a pisilés közti párhuzamra és arra, h. ez teljesen normális dolog.
Mára eljutottunk odáig, h. amikor pisilnie kell, akkor megfogja elöl a pelusát, de már nem sír.
Talán sikerült visszafordítani, amit elrontottam a kis mimózalelkűvel.
De azt hiszem vele nem lesz sétagalopp a szobatisztaság.
Mindenesetre majd nyáron, anyuéknál a kertben megpróbálom pelus nélkül elengedni, addigra talán elfelejti a rossz élményt is, és a medencében pancsolás során is természetesebb körülmények közt juthat tapasztalatokhoz. Meg egy kicsit érettebb is lesz a dologhoz....