Probalok visszacsatlakozni.
Nem egyszeru, tobb okbol.
Sok mindenrol es mindenkirol (udv a frissen csatlakozottaknak) lemaradtam. Azt sem tudom, hogy ki kivel van.
Masreszt Feri epp szabin van maig, igy sokat csavargunk, aminek nagyon orulok, de nem is ulok gephez.
Harmadreszt a forumozas olyan nekem, mint az eves: minel tobb idot szanok ra, annal nehezebb elhagyni, minel jobban kiiktatom, annal kevesbe kivanom vissza. Es most az utobbi van.
Valaszolnek, reagalnek, de assemtom hol kezdjem.
Vezetes: 6 eve van jogsim (ugy emlekszem), de 4 eve egyaltalan nem vezetek.
Egyebkent a jogsiszerzes nekem is konnyen ment, gyorstalpalon voltam, a kreszre be sem jartam, csak vizsgazni mentem, tiz perces max pontszamos lett. Hat, nem volt eppen egy agytekervenytornaztato dolog a vizsgaidoszak kozepen...
Rutinbol ket orat vettem egy tanarnal, majd valtottam, az uj nocinel ismert ket orat vettem es mentunk is vizsgazni, ugy latta, hogy eleg, igaza lett (igaz, en elotte mar vezetgettem sunyiban).
Forgalombol sem vezettem le mind a husz orat, jol is ment, megis elvagtak eloszor. Vicces volt. Az egyik leggazabb biztost kaptuk (az oktatom velemenye volt ez). Reggel volt a vizsgam. Az oktatom elaludt, majd egy orat kesett. A vizsgabiztos tajtekzott, mert igy belecsusztunk a reggelizo idejebe. Meg be sem ultunk a kocsiba, amikor az oktatom mar sugta, hogy nem lesz meg, ne izguljak, ez bukta lesz, bocsi.
Hat, az is lett. Szerintunk hiba nem volt. De sebaj, az oktatom tudta, hogy ez az o hibaja, igy o fizette ki a potdijamat es kovheten mar mentem is. Es sikerult.
Imadtam egyebkent vezetni, igaz, hogy fiatal voltam, akkor alkalmam volt heti szinten mas kocsit probalni, nem voltam tul ovatos, sot, kifejezetten vadul es felelotlenul vezettem.
Nah, azutan torte az exem ripityara a kocsijat, nem en vezettem (ot perccel elotte csereltunk), hanem o, de megis en lettem lebaszva, merthogy miattam nem figyelt. Egybol vett masik autot, de a tores plusz a lebaszarintas emleke olyan elevenen elt bennem, hogy nem voltam hajlando mas kocsijat vezetni, sajatra meg nem szantam penzt, mert akkor nem volt ra szuksegem. Eltelt egy-ket ev es akkor mar a vezetes gondolatatol is razott a hideg. Feri azota is ragja a fulem, hogy vezessek, de nem vagyok hajlando. Annyira nem, hogy egyaltalan nem.
Bar tegnap poenbol azt mondtam neki, hogyha kapok egy X6-os bomost, ami csak az enyem, akkor volan melle ulok. De asszem ettol jelenleg nem kell felnem.
Tesotema: en meg mindig hulye vagyok, ugyanis a kis korkulonbseg megprobaltatasai ellenere meg mindig szeretnek harmadik gyereket. Ha nem nyerunk lotto otost, akkor 7-10 ev mulva szeretnem, ha nyerunk, akkor 2-3 ev mulva, vagy ismet pici korkulonbseggel. Ha csak rajtam mulna, akkor a klimaxig szulnek ket evente.
Nekem ugye a terhesseg sem volt rossz, legalabbis egyaltalan nem volt idom a kellemetlensegekkel foglalkozni, a szulesek is jok voltak, megusztam a hasfajast es az extra nyugos babat is eddig. A tejmizeriam meg csak elsore hatott meg, masodjara mar egyaltalan nem eltem meg rossz dologkent.
Annyi oromom van a ket kolyokben, hogy elmondani nem tudom, teljesen becsavarodtam, szoval en meg rengeteg gyereket bevallalnek almaimban.
Teny, hogy a sajat testem amortizacioja (nem a sulyra gondolok, azon konnyen lehet segiteni), a narancsbor, a visszer, a kialvatlan arc, a sotetedo szemek, ezek mind figyelmeztetnek arra, hogy nem kell azert futball csapat, mert en sem vagyok robot, sem orok fiatal.
Kinek nehezebb: teny es valo, hogy most nehezebbnek erzem a dolgom ket gyerekkel. De amikor egy gyerekes voltam, akkor is voltak nehez pillanatok, akkor sem volt minden moka es kacagas, de egyreszt az ido szepiti az emlekeket, masreszt most tenyleg nehezebb.
Akkor tobb idom volt magamra. Amig Kristofot nem taplaltam hozza, addig kb mindegy volt, hogy mikorra fozom meg az ebedet, vagy fozok-e egyaltalan. Hozzataplalas utan is meg sokat csavarogtunk, akkor kapott uvegeset. Mentunk mindenhova, sok szabadidom volt, kicsi lakas, rovid takaritas. Tobb idom volt magamra, altalaban szep volt a hajam, mosolygosabb voltam, szep volt a kormom, volt penzem vasarolni, idom is, tornaztam mindennap, jobban neztem ki, a kondiciom is jobb volt. Jah, igen, penzunk is tobb volt.
Most sokszor olyan a napom, mint egy kikepzotabor. Hetfotol pentekig csak azt varom, hogy ujra elteljen egy nap. Annyi az eletcelom reggel ebredeskor, hogy este legyen. Tudom, gaz, de sokszor igaz. Otszor akkora helyet kell rendben tartanom, Kristof miatt pontosan kell, hogy az asztalra keruljon az ebed, mindket gyereket szorakoztatni kell, ket gyerekkel egyedul nehezen indulok el, mert egyreszt mar nem varoskozpontban lakok, magyarul itt nincs hova menni, masreszt minimalis esely van arra, hogy mindketto egyszerre legyen nem almos, nem ehes, nem unatkozo, nem nyafogo.
Gyanitom, hogy tobb gyerekkel meg nehezebb lesz.
En attol felek a legjobban, hogy mi lesz, ha vissza kell mennem dolgozni. Ugye Kristof 9 honapos volt, amikor ket honapra visszamentem meloba. Es nem volt konnyu. Merthogy ugyanugy guriztem, mint elotte, gyermektelenul. Annyi volt a kulonbseg, hogy korabban melo utan hazamentem, lezuhanyoztam, tomtunk arcot, pihentunk. Esetleg foztem, vagy elmosogattam harom tanyert.
Gyerekkel mindez: hazamegyek faradtan, majd megcsinalom az osszes munkat, amit kell. Plusz ejszakazok a gyerekkel, ha kell. Es hajnalban mosolygosan ebredek. Olyan volt az egesz mint egy mokuskerek.
Halvany lila gozom nincs, hogyan fogom megoldani a ket gyerek munka utani begyujteset, bevasarlast, fozest, mosast, takaritast, vasalast, furdetest, altatast, magam rendezeset, kapcsolattartast a ferjjel ugy, hogy mondjuk reggel nyolctol delutan otig dolgozom.
Pedig lassan el kell ezen gondolkodnom, mert szeptembertol nekem nincs bevetelem, valszeg meg telen munkat kell keresnem.