Kedves Gabi,
Én az Ön válaszába próbáltam a saját megjegyzéseimet beszúrni, természetesen nem merültem bele a téma mélyebb jogi megközelítésében, csak az Ön által felvetett gondolatokat egészítettem ki.
Válasz:
A látszólag egyszerű kérdésre is kissé bonyolult a válasz.
Egyrészt az 1997. évi CLIV, törvény az egészségügyről kimondja, hogy
II. fejezet, 15.§, 3. A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Az e törvényben foglalt kivételektől eltekintve bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg tévedéstől, megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.
továbbá
II. fejezet, 8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához.
Azonban:
20. § (1) A cselekvőképes beteget - a (2)-(3) bekezdésekben foglaltakra tekintettel, illetőleg a (6) bekezdésben foglalt eset kivételével - megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
márpedig az az orvos kompetenciájába tartozik, hogy milyen vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy nemcsak az anya, de a születendő gyermek is biztonságban legyen.
Ami a szabad orvosválasztást illeti: ez sem abszolút jog, Ez igaz, de a törvény elég egyértelműen fogalmaz atekintetben, hogy ha jogszabály kivételt nem tesz. Azt hiszem abban egyetértünk mi tekinthető jogszabálynak.
8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki.
(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga a fekvőbeteg-gyógyintézetben az intézet működési rendjének megfelelően gyakorolható.
Az intézmény működési rendje többek között éppen azt határozhatja meg, hogy sürgős szükség esetén ill. ügyeleti időben a szabad orvosválasztás gyakorolható-e vagy sem. A kórházak SZMSZ-ei szabályozhatják ( Megjegyzés: az SzMSz-ek nagy többsége nem szabályozza) ezt a kérdéskört is, amennyiben igen úgy a várandós nő választott orvosának tájékoztatási kötelezettsége van arról hogy abban a kórházban ahol az orvos akár munkaviszonyban akár megbízás alapján dolgozik mi az eljárási rend a szülés megindulása esetén, illetve konkrétan arról, hogy a szülés az ügyeletesnél fog lezajlani, vagy pedig az eddigi terhes-gondozást végző orvosnál. Ekkor a várandósnak még mindig fennáll az a választási joga, vagy marad vagy pedig másik kórházat.
Abban gondolom egyetértünk, hogy a terhes nő és az orvos kapcsolata egy bizalmi viszony, az orvosnak ismernie kell a terhes nő úgymond előéletét is ahhoz, hogy a szülés közben esetlegesen fellépő kockázatokra kellő időben fel tudjon készülni, míg egy ügyeletben lezajló szülés esetén fennállhat annak veszélye, hogy pont az előélet ismeretének hiányában efelléphet olyan helyzet, amire az ügyeletes nem tud kellően felkészülni.
A szülés pedig a sürgős szükség egyik esete (bár nem orvos vagyok, de ez szerintem nem igaz. Alapesetben a szülés egy normális lefolyású folyamat, én sürgős szükségnek egy placenta leválást, magzati szívhang esést stb. értenék) és nagyon gyakran ügyeleti szolgálatban történik. Az, hogy a szülés a sürgős szükség egyik esete azt mindig csak a konkrét eset kapcsán lehet megítélni.
Amíg nyilvánvaló, hogy sürgős császármetszés esetén az anya nem követelheti, hogy a választott orvos végezze a műtétet, addig azt gondolom, hogy a szülés-vajúdás alatt végzett rutin vizsgálatok, beavatkozások esetén a kérés orvosi megítélés, a helyi szokások és jóindulat függvényében mérlegelendő.
Ami az orvostanhallgatókat illeti:
II. fejezet, 25.§. (5) A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult, kivéve, ha törvény másként nem rendelkezik.
Az oktató kórházakban és osztályokon a beteg kinyilvánított beleegyezése nélkül is jelen lehetnek orvostanhallgatók. Ez a tény-megállapítás abszolute helytelen, hiszen akkor mire való az önrendelkezési jog, akkor ha a vizsgálandó páciens tiltakozik azaz nem egyezik bele, hogy medikusok is jelen legyenek az ő vizsgálatakor, akkor a kórház igen súlyosan megszegi ezt az alapjogot. Arról nem is szólva, hogy a törvény itt csak azt a kivételt engedi, hogy „…ha törvény msáként nem rendelkezik” tehát erről még az SZMSZ-ben sem lehet eltérő szabályt mondani.
Egyébiránt a kórházaknak saját maguk védelme érdekében is célszerű minden egyes „komolyabb” beavatkozás előtt pl. szülés írásban nyilatkoztatni a pácienst, hogy beleegyezik e többek között abba, hogy medikusok tanuló nővérek jelen legyenek. Tehát itt ő tiltakozhat.
Megjegyzés: természetesen ettől eltérőek az akut esetek ill az egyéb esetek pl. cselekvőképtelen a páciens, de ezek taglalásába most nem mennék bele.
(Arról, hogy a kórház vagy osztály oktató jellegű, a betegfelvételkor kell tájékoztatni a beteget, de a klinikák nyilvánvalóan ilyenek). A medikusok által végzendő vizsgálatokról a törvény nem szól, de az önrendelkezéshez való jog alapján azt gondolom, hogy ebben az esetben a vizsgálat visszautasítható, mert az feltehetően inkább oktatási célból történne. Természetesen valamennyiünk érdeke, hogy gyakorlatban is jól képzett orvosok kerüljenek ki az egyetemekről, még ha ez esetenként kellemetlenséggel is jár. Ez úgyan nem jogkérdés: való igaz kell a gyakorlat a medikusoknak, de kíváncsi vagyok ki szereti, ha szülés közben egy sor egyetemi hallgató jelen van élete egyik legszebb, legbensőségesebb és intimebb pillanataiban, ott amikor pont egy család születik.
Mit tehet a kismama? Érdeklődhet az intézmény működési rendjéről, ha másképp nem megy, az intézmény betegjogi képviselőjének segítségét kérve. Persze nagy valószínűséggel ebben nem lesz szó „fogadott orvosról”, mivel ilyen jogilag nincs, tehát a helyi szokások inkább eligazítanak. És amit biztosan megtehet, és amihez joga van: minden vizsgálat előtt tájékoztatást kapni a vizsgálat céljáról, kételyeit, aggodalmait megfogalmazni és ezekre választ kapni.
Incze Gabriella „
Ami a betegjogi képviselőséget illeti: ma a hatályos szabályozás szerint betegjogi képviselő csak is jogi egyetemi diplomával és jogi szakvizsgával rendelkező személy lehet.
Üdvözlettel:
Kika
B_krysz@hotmail.com