Sziasztok!
Olvasni nincs időm egy szállóból netezem és már lejár az időm
Jól vagyok és mindenkinek minden jót az idő változó sok kezelést kapok de még sok fér rám most érzem hogy fáj a hátem, hogy itt ülök 1 órát
minden jót
kispatak
Új privát üzeneted érkezett!
2010.05.27 10:07
Sziasztok,
Pont most írtam Twistnek, mielőtt elolvastam volna, amit írtál Kamilla, h. izgulunk Röpcsiékért.Sztem mindannyian!
Mi újság Veletek?
Krisztikém, nálatok?
Kicsi, jó, h. írogatsz ide!
Hogy vagy?
Többiek?
Puszi
Pont most írtam Twistnek, mielőtt elolvastam volna, amit írtál Kamilla, h. izgulunk Röpcsiékért.Sztem mindannyian!
Mi újság Veletek?
Krisztikém, nálatok?
Kicsi, jó, h. írogatsz ide!
Hogy vagy?
Többiek?
Puszi
2010.05.27 10:34
mary
Nálam nem sok.Olyan nyomott itt a levegő párás stb...
Egy kicsit rossz de elviselhető.De egyébként jól vagyok köszi.
És te?A kis drágám nagyon csendes ma is.
Lehet ő sem bírja ezt a párás levegőt.
röpcsit én is nagyon várom a hírekkel.
Emlékszem én is mennyire izgultam.Olyan izgis.
mmzsó
Veled mi van?Jól vagy?
Nálam nem sok.Olyan nyomott itt a levegő párás stb...
Egy kicsit rossz de elviselhető.De egyébként jól vagyok köszi.
És te?A kis drágám nagyon csendes ma is.
Lehet ő sem bírja ezt a párás levegőt.
röpcsit én is nagyon várom a hírekkel.
Emlékszem én is mennyire izgultam.Olyan izgis.
mmzsó
Veled mi van?Jól vagy?
2010.05.27 15:24
A lefagyasztott babák felébredési esélyeiről:
Az első programkor 10 embrióból 2-tő 8-8 sejtes embriót ültettek be, majd 8-at lefagyasztottak. Most a második programkor az összes embriót fel kellett olvasztaniuk (a doki megmondta, hogy a fagyasztás miatt 40%-ban roncsolódhatnak a sejtek, így lehet, hogy a 8-ból egy, kettő, három, négy stb ébred fel, de az is lehet, hogy csak egy vagy egy sem) és így a 8 embrióból kettő 8-8 sejtes és egy 3,4 sejtes embrió ébredt "csak" fel. A két 8-8 sejteset beültették, de a 3,4 sejteset nem, mondván, hogy nem vagyok 30 év fölött, félnek a többes terhességtől és a leleteim nem indokolják. Sajnos a két beültetett embrió nem maradt meg, így mind a 8 babánkat elveszítettük.
Az első programkor 10 embrióból 2-tő 8-8 sejtes embriót ültettek be, majd 8-at lefagyasztottak. Most a második programkor az összes embriót fel kellett olvasztaniuk (a doki megmondta, hogy a fagyasztás miatt 40%-ban roncsolódhatnak a sejtek, így lehet, hogy a 8-ból egy, kettő, három, négy stb ébred fel, de az is lehet, hogy csak egy vagy egy sem) és így a 8 embrióból kettő 8-8 sejtes és egy 3,4 sejtes embrió ébredt "csak" fel. A két 8-8 sejteset beültették, de a 3,4 sejteset nem, mondván, hogy nem vagyok 30 év fölött, félnek a többes terhességtől és a leleteim nem indokolják. Sajnos a két beültetett embrió nem maradt meg, így mind a 8 babánkat elveszítettük.
2010.05.28 09:00
Röpcsikém,
Nagyon-nagyon sajnáljuk itt mindannyian!
Lógok még Neked 1 irománnyal!Tudom!
Puszi
Nagyon-nagyon sajnáljuk itt mindannyian!
Lógok még Neked 1 irománnyal!Tudom!
Puszi
2010.05.28 09:04
Csajok!
Hát én is el vagyok keseredve.Most kaptam meg a terheléses
eredményt.Terhességi diabéteszem van.
9.4 a cukrom.Eléggé sok.
Twist neked mennyi volt?????
Most hétfőn megyek be a klinikára belgyógyászati konzíliumra
és dietetikus védőnővel kell találkoznom.
Azt mondta a Patkós most nem kell inzulin csak étrendösszeállítás
egyenlőre.
Hát el vagyok keseredve de számítottam rá mert mindig volt
cukor a vizeletembe és a családban is volt cukorbeteg sajna.
Meghát a hormonok is amiket kaptam felborítottak.
Hát ez van.
Hát én is el vagyok keseredve.Most kaptam meg a terheléses
eredményt.Terhességi diabéteszem van.
9.4 a cukrom.Eléggé sok.
Twist neked mennyi volt?????
Most hétfőn megyek be a klinikára belgyógyászati konzíliumra
és dietetikus védőnővel kell találkoznom.
Azt mondta a Patkós most nem kell inzulin csak étrendösszeállítás
egyenlőre.
Hát el vagyok keseredve de számítottam rá mert mindig volt
cukor a vizeletembe és a családban is volt cukorbeteg sajna.
Meghát a hormonok is amiket kaptam felborítottak.
Hát ez van.
2010.05.28 10:07
Krisztike!
Sajnálom a terhességi diabetest!!!!
Diétával viszont jól karban lehet tartani a cukrot!!!!
Nem lesz semmi baj!!!!!
Mary
Mizujs veled?????
Képzeld! Tegnap mi is azon gondolkodtunk a kolléganőmmel hogy felmondunk mert ezt már nem lehet bírni sem testileg, sem szellemileg!!!!!!!!!
Franci
Veletek mi a helyzet?????? Voltatok a SOTE-n, vagy máshol esetleg? 
Sajnálom a terhességi diabetest!!!!
Diétával viszont jól karban lehet tartani a cukrot!!!!
Nem lesz semmi baj!!!!!
Mary
Mizujs veled?????
Képzeld! Tegnap mi is azon gondolkodtunk a kolléganőmmel hogy felmondunk mert ezt már nem lehet bírni sem testileg, sem szellemileg!!!!!!!!!
Franci
Veletek mi a helyzet??????
Voltatok a SOTE-n, vagy máshol esetleg? 
2010.05.28 15:37
Krisz, nekem 8,1 volt a terheléses cukrom, azt mondták, hogy határeset és végig diétáznom kellett, orvosi ellenőrzés mellett és többször ellenőrizték vérvétellel a helyzetet. Magamnak is klelett mérni napi 3-szor a cukromat étkezés után 1 órával (mert akkor a legmagasabb). Kényelmetlen dolog, főleg sok szülinap volt a családban akkoriban és nem ehettem tortát és mindig elfelejtették, hogy "átmenetileg cukorbeteg", így ne kínálgassanak édességekkel, de kitartottam és minden okés volt. Dorka normális, tankönyvi súllyal születetett 3400 g-mal. Szóval, te is diétázz, ha kell, napi 6-szor lehet enni, meg van határozva mennyi szénhidrátot és semmi baj nem lesz.
Ja, és élő példák vagyunk mi is, Dorkának sem lett semmi baja. Ja, még szülés után ellenőrizték őt folyamatosan, mármint a cukrát és semmi, de semmi gond nem volt vele.
Még egy jó hír: szülés után, még a kórházban azonnal vissza is ment a cukrom a normális szinte. Nagyon hamar visszaáll utána:)
Ja, és élő példák vagyunk mi is, Dorkának sem lett semmi baja. Ja, még szülés után ellenőrizték őt folyamatosan, mármint a cukrát és semmi, de semmi gond nem volt vele.
Még egy jó hír: szülés után, még a kórházban azonnal vissza is ment a cukrom a normális szinte. Nagyon hamar visszaáll utána:)
2010.05.28 15:44
Nekem úgy volt, hogy a körzeti dokihoz is mentem, ő is mérte a cukromat ilyenkor és ellenőrzött, felírta, hogy diétáznom kell és mindig rámszólt, hogy nagyon szigorúan tartsam be a diétát. Beutalt a helyi dietetikushoz, nála is voltam, kaptam mintaétrendet, elmagyarázta a diétát. És közben a Péterfyben a terhespatológiára is kellett járnom, ahova a magas vérnyomás és a cukor miatt járnak a kismamik. Nekem magas vérnyomi is volt, de tudod, írtam, hogy csak egyszer. Aztán figyeltem, mértem azt is napi háromszor és nem ment fel többé. Tehát azzal végül is nem lett gond. A cukor eredmények is jók voltak a diétával. Még a vizeletet is nézték, mert abban is lehetne cukor, de nem találtak benne. Tehát a diéta jól működött.
Nyugodt szívvel ajánlom neked is, sikerülni fog, kisfiadnak semmi baja nem lesz. Nyugi:)
Nyugodt szívvel ajánlom neked is, sikerülni fog, kisfiadnak semmi baja nem lesz. Nyugi:)
2010.05.29 10:34
Sziasztok Lányok!
Köszönöm szépen az együttérzéseteket! Nem is tudom nagyon, hogy mit mondjak……….. nagyon megviselt most ez az egész!!!!!! Mi is és a családtagjaink is nagyon, de nagyon bíztunk abban, hogy most sikerülni fog 
Tudom, hogy nem szabad feladnom/feladnunk mégis amióta megtudtuk, hogy nem sikerült egyfolytában csak Persze az is lehet, hogy az is rátesz egy lapáttal, hogy a családban a sógornőm nagyon szemét módon viselkedett 
2004-ben amikor elkezdtünk próbálkozni, egyszer spontán úgy nézett ki, hogy sikerült teher beesnem. Mivel nem voltam jól, hőhullámaim, rosszulléteim voltak a férjem bátyának élettársnőjével (akivel annó még jóba voltam) mentem el a dokihoz, Ő kísérte el, hogy kiderüljön tényleg kisbabát várok-e vagy sem. Sajnos nem estem teherbe, ami egy kicsit el is szomorított, de természetesen közelről sem annyira, mint az elmúlt évek sikertelen próbálkozásai. A lényeg, hogy a doki után egy ideig együtt mentünk és közbe párszót váltottunk. Megkérdeztem a sógornőmtől, hogy Ők még nem gondolkoztak el a babán, nem szeretnének még babát, hiszen a férjem bátyja is nagyon szereti a gyerekeket. A sógornőm azt mondta, hogy nem még nem akarnak, addig biztosan nem, amíg albérletben laknak. Az albérletben nem akar gyereket, gyereket szülni csak akkor akar, ha saját lakásuk lesz már. Mi aztán komolyabban ráálltunk a babapróbálkozásra, nem védekeztünk, nem fordultunk orvoshoz, természetes úton próbálkoztunk. Ők meg nem próbálkoztak, mert ugye még nem akartak gyereket. A sógornőm aztán rá egy évre, vagyis 2005-ben mégis csak teherbeesett, de az egészséges babát aztán mondván, hogy albérletbe laknak elvetette. Ez úgy derült ki, hogy a sógornőm férje szólt a főnökének (aki férjem „főnökének” a testvére), hogy délután nem tud kimenni címre, mert a barátnőjéhez kell bemennie a kórházba. Erre mindkét főnök és a férjem is, mivel mindannyian jelen voltak, egyből megkérdezték, hogy mi történt, mi baja van a párjának? A sógorom azt mondta, hogy a párja eltörte a kezét, azért van bent. Na, most mivel egyikőjüket sem ejtették a fejére (a két főnököt és a férjemet) egyből tudták, hogy hogyha egy kéztöréssel bent van a kórházban, akkor az elég komoly lehet, lehet, hogy meg is műtik vagy ilyesmi. Mondták is fiúk a sógoromnak, hogy nagyon sajnálják, megkérdezték tőle hogyan törhette így el a kezét a párja és hogy mikor lehetne hozzá bemenni, meglátogatni. A sógorom mondta nekik, hogy ne mennyjenek be hozzá, mert az igazság az, hogy nem kéztörés miatt van most kórházban, hanem abortusz miatt. Mindenki nagyon meglepődött és mondták neki, hogy gondolják át a döntésüket, hiszen egyszer úgy is szerettek volna egy kisbabát…….. Erre a sógorom azt mondta, hogy már eldöntötték…………vagyis többnyire a sógornőm döntött a baba elvetetéséről, mert a férjem bátyja nagyon szerette volna megtartani. Az elvetetés oka az albérlet volt, de ha megtartották volna is feltudták volna nevelni, ugyanis a sógornőm abortusza után egy évvel ismét spontán teherbeesett, de azt a babát már nem vetette/vetették el, hanem megtartotta/megtartották. Ugyanúgy albérletben laktak még most is ott laknak és ugyanolyan az anyagi hátterük, mint az első gyereknél. A terhességéről én csak jóval később értesültem, elmondták, a szülőknek, a mamáknak, a barátoknak, de nekem először azért nem, mert nem akarták, hogy rosszul essen. Valahol megértettem őket, valahol meg nem, mert egyszer úgy is megtudom és ha már a legelején elmondták volna nem „lógtam volna ki annyira a sorból”.
Mivel én azok között voltam, akik tudtak az előző terhességéről, abortuszáról tiszteletben tartva ezt az egészet, amikor a férjem mamájához (anyai ág) kimentünk és a sógoromék felől érdeklődtünk mindig csak annyit mondtam, hogy hogyha találkozik velük mondja meg nekik, hogy vigyázzanak mindannyian magukra és kész ennyi!!!
A kisfiú megérkezése előtt nemsokkal mikor megtudtuk a pici nevét, és kiderült, hogy nem az apjáról, hanem az anyjáról kapta a nevét, felhívtam az apósomat, hogy megérdeklődjem náluk most mi a szokás, mert az én családi, baráti és ismerősi körömből a gyerek mindig az apja nevét kapja, de ahogy hallom, ez a férjem bátyjáéknál máshogy történt. Igaz nem rám tartozik a névadás, de nem akarom azt hallgatni, hogy a mi gyerekünk ezekután mindenképpen az apja nevét kapja, mivel a sógoromék az anyja nevét adták a gyereküknek. Mondjuk én, mi mindenképpen az apja nevét akarom adni a gyereknek. Na, mindegy, a lényeg az, hogy az apósom ezekután beszélt a sógoromékkal akiknek elmondta, hogy meg kéne gondolniuk a névadást, hiszen Ő is úgy gondolta, hogy a fia nevét kapja majd a gyerek, unoka, arról nem is beszélve, hogy tudja, hogy mindenki az apja nevét adja a gyereknek, akárcsak a másik fiáék, azaz a férjem meg én. Ja és arról nem is beszélve, hogy hogy néz ki az, hogy a két fiának máshogy hívják a gyerekét???!!! A férjem bátyja hajlott volna és szerette is volna, ha az Ő nevét kapja a gyerek, de a sógornőm bepöccent és juszt se az Ő (párja) nevét adták a gyereküknek, hanem a sajátját. Így most anyja nevét viseli a gyerek. Megharagudott rám, mert beszéltem az apósunkkal, így összejárni nem jártunk össze, nem találkoztunk és nem is beszéltünk egymással.
A kisfiúk megszületésekor viszont, mivel karácsonyra esett vettem pár dolgot (két cumis üveget, egy rugdalózót, 3 előkét, egy pár kis zoknit, egy plüss mackót és kis micimackós párnát). Úgy volt, hogy a csak férjem viszi át nekik az ajándékot, de mivel azt mondta, hogy így hogy a picinek átvinnénk ezt a kis csomagocskát, ajándékot, jó újra kezdés lehetne ez mindannyiunk számára, ezért mennyek át vele én is. Mondtam, hogy jó rendben van. Átmentünk a sógormékhoz, egész jól elvoltunk velük meg a picivel, pedig időnként nagyon zavart, hogy hogyha a nálunk lévő babatémáról volt szól, akkor a sógornőm (aki az egyik városi kórház baleseti sebészetén nővér) úgy beszélt, mintha a sote v. bármelyik meddőségi központ egyik orvosa lett volna, mint aki mindent tud!!! De, nem foglalkoztam vele, elengedtem a fülem mellett. Ezekután a sogórnőmékhez még egyszer mentünk át együtt, amikor is a sógornőm arról kérdezett, hogy hogy kell bejelentkezni a sote-ra, mert a nővéréék 8 hónapja próbálkoznak, de baba még nem jött össze. Elmondtam neki mindent, nevet, telefonszámot is megadtam, majd utána se kép, se hang. Egy idő után aztán felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy minden rendben megy-e a nővéréékkel a klinikán. Ekkor mondta el a sógornőm, hogy jaj, hát felhívta a klinikát időpont miatt, de elmennie már nem kellett oda, mivel spontán teherbeesett és ikreket vár. Örültem, de ugyanakkor mérges is voltam, hogy miért nem szólt, nem szóltam semmit, aztán nem beszéltünk, nem találkoztunk.
Köszönöm szépen az együttérzéseteket! Nem is tudom nagyon, hogy mit mondjak……….. nagyon megviselt most ez az egész!!!!!!
Mi is és a családtagjaink is nagyon, de nagyon bíztunk abban, hogy most sikerülni fog
Tudom, hogy nem szabad feladnom/feladnunk mégis amióta megtudtuk, hogy nem sikerült egyfolytában csak
Persze az is lehet, hogy az is rátesz egy lapáttal, hogy a családban a sógornőm nagyon szemét módon viselkedett
2004-ben amikor elkezdtünk próbálkozni, egyszer spontán úgy nézett ki, hogy sikerült teher beesnem. Mivel nem voltam jól, hőhullámaim, rosszulléteim voltak a férjem bátyának élettársnőjével (akivel annó még jóba voltam) mentem el a dokihoz, Ő kísérte el, hogy kiderüljön tényleg kisbabát várok-e vagy sem. Sajnos nem estem teherbe, ami egy kicsit el is szomorított, de természetesen közelről sem annyira, mint az elmúlt évek sikertelen próbálkozásai. A lényeg, hogy a doki után egy ideig együtt mentünk és közbe párszót váltottunk. Megkérdeztem a sógornőmtől, hogy Ők még nem gondolkoztak el a babán, nem szeretnének még babát, hiszen a férjem bátyja is nagyon szereti a gyerekeket. A sógornőm azt mondta, hogy nem még nem akarnak, addig biztosan nem, amíg albérletben laknak. Az albérletben nem akar gyereket, gyereket szülni csak akkor akar, ha saját lakásuk lesz már. Mi aztán komolyabban ráálltunk a babapróbálkozásra, nem védekeztünk, nem fordultunk orvoshoz, természetes úton próbálkoztunk. Ők meg nem próbálkoztak, mert ugye még nem akartak gyereket. A sógornőm aztán rá egy évre, vagyis 2005-ben mégis csak teherbeesett, de az egészséges babát aztán mondván, hogy albérletbe laknak elvetette. Ez úgy derült ki, hogy a sógornőm férje szólt a főnökének (aki férjem „főnökének” a testvére), hogy délután nem tud kimenni címre, mert a barátnőjéhez kell bemennie a kórházba. Erre mindkét főnök és a férjem is, mivel mindannyian jelen voltak, egyből megkérdezték, hogy mi történt, mi baja van a párjának? A sógorom azt mondta, hogy a párja eltörte a kezét, azért van bent. Na, most mivel egyikőjüket sem ejtették a fejére (a két főnököt és a férjemet) egyből tudták, hogy hogyha egy kéztöréssel bent van a kórházban, akkor az elég komoly lehet, lehet, hogy meg is műtik vagy ilyesmi. Mondták is fiúk a sógoromnak, hogy nagyon sajnálják, megkérdezték tőle hogyan törhette így el a kezét a párja és hogy mikor lehetne hozzá bemenni, meglátogatni. A sógorom mondta nekik, hogy ne mennyjenek be hozzá, mert az igazság az, hogy nem kéztörés miatt van most kórházban, hanem abortusz miatt. Mindenki nagyon meglepődött és mondták neki, hogy gondolják át a döntésüket, hiszen egyszer úgy is szerettek volna egy kisbabát…….. Erre a sógorom azt mondta, hogy már eldöntötték…………vagyis többnyire a sógornőm döntött a baba elvetetéséről, mert a férjem bátyja nagyon szerette volna megtartani. Az elvetetés oka az albérlet volt, de ha megtartották volna is feltudták volna nevelni, ugyanis a sógornőm abortusza után egy évvel ismét spontán teherbeesett, de azt a babát már nem vetette/vetették el, hanem megtartotta/megtartották. Ugyanúgy albérletben laktak még most is ott laknak és ugyanolyan az anyagi hátterük, mint az első gyereknél. A terhességéről én csak jóval később értesültem, elmondták, a szülőknek, a mamáknak, a barátoknak, de nekem először azért nem, mert nem akarták, hogy rosszul essen. Valahol megértettem őket, valahol meg nem, mert egyszer úgy is megtudom és ha már a legelején elmondták volna nem „lógtam volna ki annyira a sorból”.
Mivel én azok között voltam, akik tudtak az előző terhességéről, abortuszáról tiszteletben tartva ezt az egészet, amikor a férjem mamájához (anyai ág) kimentünk és a sógoromék felől érdeklődtünk mindig csak annyit mondtam, hogy hogyha találkozik velük mondja meg nekik, hogy vigyázzanak mindannyian magukra és kész ennyi!!!
A kisfiú megérkezése előtt nemsokkal mikor megtudtuk a pici nevét, és kiderült, hogy nem az apjáról, hanem az anyjáról kapta a nevét, felhívtam az apósomat, hogy megérdeklődjem náluk most mi a szokás, mert az én családi, baráti és ismerősi körömből a gyerek mindig az apja nevét kapja, de ahogy hallom, ez a férjem bátyjáéknál máshogy történt. Igaz nem rám tartozik a névadás, de nem akarom azt hallgatni, hogy a mi gyerekünk ezekután mindenképpen az apja nevét kapja, mivel a sógoromék az anyja nevét adták a gyereküknek. Mondjuk én, mi mindenképpen az apja nevét akarom adni a gyereknek. Na, mindegy, a lényeg az, hogy az apósom ezekután beszélt a sógoromékkal akiknek elmondta, hogy meg kéne gondolniuk a névadást, hiszen Ő is úgy gondolta, hogy a fia nevét kapja majd a gyerek, unoka, arról nem is beszélve, hogy tudja, hogy mindenki az apja nevét adja a gyereknek, akárcsak a másik fiáék, azaz a férjem meg én. Ja és arról nem is beszélve, hogy hogy néz ki az, hogy a két fiának máshogy hívják a gyerekét???!!! A férjem bátyja hajlott volna és szerette is volna, ha az Ő nevét kapja a gyerek, de a sógornőm bepöccent és juszt se az Ő (párja) nevét adták a gyereküknek, hanem a sajátját. Így most anyja nevét viseli a gyerek. Megharagudott rám, mert beszéltem az apósunkkal, így összejárni nem jártunk össze, nem találkoztunk és nem is beszéltünk egymással.
A kisfiúk megszületésekor viszont, mivel karácsonyra esett vettem pár dolgot (két cumis üveget, egy rugdalózót, 3 előkét, egy pár kis zoknit, egy plüss mackót és kis micimackós párnát). Úgy volt, hogy a csak férjem viszi át nekik az ajándékot, de mivel azt mondta, hogy így hogy a picinek átvinnénk ezt a kis csomagocskát, ajándékot, jó újra kezdés lehetne ez mindannyiunk számára, ezért mennyek át vele én is. Mondtam, hogy jó rendben van. Átmentünk a sógormékhoz, egész jól elvoltunk velük meg a picivel, pedig időnként nagyon zavart, hogy hogyha a nálunk lévő babatémáról volt szól, akkor a sógornőm (aki az egyik városi kórház baleseti sebészetén nővér) úgy beszélt, mintha a sote v. bármelyik meddőségi központ egyik orvosa lett volna, mint aki mindent tud!!! De, nem foglalkoztam vele, elengedtem a fülem mellett. Ezekután a sogórnőmékhez még egyszer mentünk át együtt, amikor is a sógornőm arról kérdezett, hogy hogy kell bejelentkezni a sote-ra, mert a nővéréék 8 hónapja próbálkoznak, de baba még nem jött össze. Elmondtam neki mindent, nevet, telefonszámot is megadtam, majd utána se kép, se hang. Egy idő után aztán felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy minden rendben megy-e a nővéréékkel a klinikán. Ekkor mondta el a sógornőm, hogy jaj, hát felhívta a klinikát időpont miatt, de elmennie már nem kellett oda, mivel spontán teherbeesett és ikreket vár. Örültem, de ugyanakkor mérges is voltam, hogy miért nem szólt, nem szóltam semmit, aztán nem beszéltünk, nem találkoztunk.
2010.05.29 10:35
A férjem „főnöke” mivel egy, két házzal arrébb lakik a sógornőméktől, a férjem időnként összefut velük pl. amikor reggel a sógornőmék viszik a gyereket a bölcsibe stb. és van, hogy mond nekik egy, két szót a nálunk lévő kezelésekről is, de persze nem sokat, tehát körülbelül azért tudják mi van nálunk.
Na most az történt, hogy csütörtökön reggel fél 9-re mentem vérvételre és utána nem mentem be a munkahelyemre, mert az első programunkkor 11 óra előtt már megmondták az eredményt, így ott vártam 2 csajjal, később Zsóval is az eredményre. Bementem, a doki elmondta, hogy ez a kezelés sem sikerült. A klinikáról eljövet felhívtam a férjemet, aki már egy csomószor hívott, mert nem tudott aznap eljönni velem, akkor Anya hívott és így tovább.
Nehezen, lassan de eltelt a nap. Este otthon a férjemmel a babákról beszélgettünk, amikor egyszer csak azt mondja nekem, hogy képzeld ki hívott fel?! Kérdeztem kicsoda? Mondja, hogy a bátyjának a barátnője, a sógornőm. És mondom mit akart? Mondja a férjem, hogy azt mondta, hogy azt álmodta, hogy sikerült a kezelésünk (pont aznap, értitek?!?!). Erre a férjem mondta, hogy úgy néz ki, nem sikerült, mert nemrég tudta meg, hogy az orvos ezt meg is erősítette. Erre a sógornőm megkérdezte, hogy hogyha már úgy is mennek ki a mamához elmondhatja-e neki? A férjem tétovázott majd mondta neki, hogy jó mondja el, de ne terjesszék. (A férjem még a hatása alatt volna a hírnek (2 órája, hogy megtudta tőlem), így ezt mondta, pedig ismerem annyira, hogy nem ezt mondta volna!!!). Ezekután a sógornőm, ennek tudatában, hogy Ő megtudta, hogy nálunk nem sikerült, meg van a nap híre, mint a vasárnapi Blikkben, kiment a párjával meg a gyerekével a mamához és Ő akinek fingja sincs a dolgokról elmondta, hogy nem sikerült!!!
Lányok itt egyedül nekem és a férjemnek lett volna joga elmondani, hogy sikerült-e vagy sem a program!!! Amikor a csajnak az abortusza volt és én tudomást szereztem róla és mondjuk én elmondhattam volna a mamának vagy bármelyik másik családtagnak, nem mondtam volna el, hogy mit csinál a gyerekével, mert ez a sornőmnek és a párjának a magánügye, ők döntik el, hogy másnak is elmondják vagy sem és ha igen, akkor mikor!!!
Ha én egyik alkalommal, amikor átmentünk volna a férjem „főnökéhez” a sógornőmtől vagy a párjától megtudtam volna, hogy gyereket várnak, nem mondom el egyik családtagunknak sem, nem viszem ki a hírt Palotára úgy, mintha a reggeli újságba kéne megjelennie, mert tudom, hogy ezt nekik kell, akkor amikor akarják és annak akinek akarják megmondaniuk, az Ő gyerekükről van szó!!!!!!!!!!!
Én és a férjem csináljuk végig ezt az egészet, mert felvállaljuk, mi (többnyire én járok el az orvoshoz) járunk a klinikára vizsgálatokra, örömhírt vagy rossz hírt megtudni, a mi gyerekeinkről van szó és ha valakinek elmondjuk, kicsúszik a szánkon az eredmény elvárnánk, hogy az illető ennek tudatában se adja tovább a hírt, hanem hagyja meg azoknak a hírközlést akiknek a legnagyobb joguk van ezt közölni, jelen esetben NEKÜNK!!!
Na most az történt, hogy csütörtökön reggel fél 9-re mentem vérvételre és utána nem mentem be a munkahelyemre, mert az első programunkkor 11 óra előtt már megmondták az eredményt, így ott vártam 2 csajjal, később Zsóval is az eredményre. Bementem, a doki elmondta, hogy ez a kezelés sem sikerült. A klinikáról eljövet felhívtam a férjemet, aki már egy csomószor hívott, mert nem tudott aznap eljönni velem, akkor Anya hívott és így tovább.
Nehezen, lassan de eltelt a nap. Este otthon a férjemmel a babákról beszélgettünk, amikor egyszer csak azt mondja nekem, hogy képzeld ki hívott fel?! Kérdeztem kicsoda? Mondja, hogy a bátyjának a barátnője, a sógornőm. És mondom mit akart? Mondja a férjem, hogy azt mondta, hogy azt álmodta, hogy sikerült a kezelésünk (pont aznap, értitek?!?!). Erre a férjem mondta, hogy úgy néz ki, nem sikerült, mert nemrég tudta meg, hogy az orvos ezt meg is erősítette. Erre a sógornőm megkérdezte, hogy hogyha már úgy is mennek ki a mamához elmondhatja-e neki? A férjem tétovázott majd mondta neki, hogy jó mondja el, de ne terjesszék. (A férjem még a hatása alatt volna a hírnek (2 órája, hogy megtudta tőlem), így ezt mondta, pedig ismerem annyira, hogy nem ezt mondta volna!!!). Ezekután a sógornőm, ennek tudatában, hogy Ő megtudta, hogy nálunk nem sikerült, meg van a nap híre, mint a vasárnapi Blikkben, kiment a párjával meg a gyerekével a mamához és Ő akinek fingja sincs a dolgokról elmondta, hogy nem sikerült!!!
Lányok itt egyedül nekem és a férjemnek lett volna joga elmondani, hogy sikerült-e vagy sem a program!!! Amikor a csajnak az abortusza volt és én tudomást szereztem róla és mondjuk én elmondhattam volna a mamának vagy bármelyik másik családtagnak, nem mondtam volna el, hogy mit csinál a gyerekével, mert ez a sornőmnek és a párjának a magánügye, ők döntik el, hogy másnak is elmondják vagy sem és ha igen, akkor mikor!!!
Ha én egyik alkalommal, amikor átmentünk volna a férjem „főnökéhez” a sógornőmtől vagy a párjától megtudtam volna, hogy gyereket várnak, nem mondom el egyik családtagunknak sem, nem viszem ki a hírt Palotára úgy, mintha a reggeli újságba kéne megjelennie, mert tudom, hogy ezt nekik kell, akkor amikor akarják és annak akinek akarják megmondaniuk, az Ő gyerekükről van szó!!!!!!!!!!!
Én és a férjem csináljuk végig ezt az egészet, mert felvállaljuk, mi (többnyire én járok el az orvoshoz) járunk a klinikára vizsgálatokra, örömhírt vagy rossz hírt megtudni, a mi gyerekeinkről van szó és ha valakinek elmondjuk, kicsúszik a szánkon az eredmény elvárnánk, hogy az illető ennek tudatában se adja tovább a hírt, hanem hagyja meg azoknak a hírközlést akiknek a legnagyobb joguk van ezt közölni, jelen esetben NEKÜNK!!!
2010.05.29 18:53
Krisz, légyszi írd meg priviben az e-mail címedet, beszkennelem és elküldöm neked szívesen. Kb. 10 oldal lehet. Én csak válogattam onnan és így egyszerű volt. Nem méricskéltem, megmondom őszintén. Megy anélkül is
Egyszer képzeld, hogy nem a csokitól ment fel, hanem a pizzától. Nagyon sok abban a szénhidrát. 10,1-es cukrot mértem utána. Úgy megijedtem, ne tudd meg! Szóval, pizzával vigyázz!
Egyszer képzeld, hogy nem a csokitól ment fel, hanem a pizzától. Nagyon sok abban a szénhidrát. 10,1-es cukrot mértem utána. Úgy megijedtem, ne tudd meg! Szóval, pizzával vigyázz!
2010.05.29 21:10
Röpcsi, sajnálom, hogy elpletykálták az eredményt:-( Ez csak fontoskodásnak tűnik, más tollával ékeskedik, más hírét mondja el és ettől ő túnik érdekesnek és fontosnak.
Nem is gondolja, hogy ez mekkora nagy dolog a másiknak, akinek elárulta a titkát. Vagy ha tudja, akkor meg szemétség:(
Nem is gondolja, hogy ez mekkora nagy dolog a másiknak, akinek elárulta a titkát. Vagy ha tudja, akkor meg szemétség:(
2010.05.30 19:12
Üdv Nektek!
Ma megjöttem szép élményekkel, és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem a kezelések is tartósak lesznek. Az idő is viszonylag jó volt és megusztuk a vonatozást eső nélkül, ami nagy-nagy szó meg az ottlétünkkor sem kellett esőben császkálni, jaj de jó!
Röpcsi: nagyon sajnálom, hogy a dolgaitok igy alakultak, remélem legközelebb eredményesebb lesz.
K.gesztenye: de jó hogy itt jársz, lesz folytatás vagy hogy gondolod?
Krisztike: az biztos, hogy nehéz heteken vagy tul vigyázz! De gondolom Twist számos jó tanáccsal lát/látott el téged. Megkinlódott ő is Dorka babáért, de megvan a gyönyörü eredmény. Bizz te is ebben és minden jót neked is és Dorka babáéknak is
üdv kispatak
Ma megjöttem szép élményekkel, és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem a kezelések is tartósak lesznek. Az idő is viszonylag jó volt és megusztuk a vonatozást eső nélkül, ami nagy-nagy szó meg az ottlétünkkor sem kellett esőben császkálni, jaj de jó!
Röpcsi: nagyon sajnálom, hogy a dolgaitok igy alakultak, remélem legközelebb eredményesebb lesz.
K.gesztenye: de jó hogy itt jársz, lesz folytatás vagy hogy gondolod?
Krisztike: az biztos, hogy nehéz heteken vagy tul vigyázz! De gondolom Twist számos jó tanáccsal lát/látott el téged. Megkinlódott ő is Dorka babáért, de megvan a gyönyörü eredmény. Bizz te is ebben és minden jót neked is és Dorka babáéknak is
üdv kispatak
2010.05.31 07:44
Sziasztok!
Kicsi!
Nem voltam még meddőségiben. Azt hittem kikerülhetem, mert terhes lettem, de sajna elvetéltem. Most várom a szeptembert, mert a nyarat nem akarom ott tölteni.
Röpcsi!
Sajnálom, hogy ilyen a sógornőd.
Twist!
Gyönyörű a lánykád!
Kriszti!
Egy kis odafigyelés és megoldható diéta. Valószínűleg szülés után ahogy jött úgy el is megy. Kismamatornára nem jársz. Egy kis mozgás lehet jót tenne.
Mary!
Hogy vagy?
Kispatak!
Üdv itthon.
Kicsi!
Nem voltam még meddőségiben. Azt hittem kikerülhetem, mert terhes lettem, de sajna elvetéltem. Most várom a szeptembert, mert a nyarat nem akarom ott tölteni.
Röpcsi!
Sajnálom, hogy ilyen a sógornőd.
Twist!
Gyönyörű a lánykád!
Kriszti!
Egy kis odafigyelés és megoldható diéta. Valószínűleg szülés után ahogy jött úgy el is megy. Kismamatornára nem jársz. Egy kis mozgás lehet jót tenne.
Mary!
Hogy vagy?
Kispatak!
Üdv itthon.
2010.05.31 09:19
Franci,
Nagyon sajnálom!!:(
Azt hiszem, magamon kívül...
Gyűlölöm a sorsot...
...az előbb bőgtem ki magam, hogy hogy lehet olyan a sors, hogy olyan helyre ad babyt...nekünk meg...
hisz hiába, h. ép ésszel felfogom, h. szarul állunk, de mégis hiányzik 1 gyerkőc...
bocsi a kifakadásomért!
Nagyon sajnálom!!:(
Azt hiszem, magamon kívül...
Gyűlölöm a sorsot...
...az előbb bőgtem ki magam, hogy hogy lehet olyan a sors, hogy olyan helyre ad babyt...nekünk meg...
hisz hiába, h. ép ésszel felfogom, h. szarul állunk, de mégis hiányzik 1 gyerkőc...
bocsi a kifakadásomért!
2010.06.01 08:16
franci
Először is sajnálom a baba elvesztését.Nagyon rossz
érzés lehet.Bele sem merek gondolni.
Nem járhatok terhestornára a méhlepényem miatt,mert
eléggé lent van.Doki mondta hogy vigyázzak nagyon.
Inkább csak a sétát ajánlja.
A cukorral meg jól megbiztatott a diétás nővér.Azt mondta hogy
ha most ez kijött akkor szülés után visszamegy de később
előjön megint.Mondtam nagyon jó.
mary
Képzeld tegnap beszélgettem egy csajszival és azt mondta
neki azt mondták a meddőségin hogy sose lehet babája csak
lombikkkal mert mind a két petevezetője zárt,és amikor
már elindultak a lombikra terhes lett és most ikreket vár spontán.
Ezt azért írom le neked hogy higgyél benne hogy neked is lesz baba.
És van remény
Az orvosok sem istenek.
Először is sajnálom a baba elvesztését.Nagyon rossz
érzés lehet.Bele sem merek gondolni.
Nem járhatok terhestornára a méhlepényem miatt,mert
eléggé lent van.Doki mondta hogy vigyázzak nagyon.
Inkább csak a sétát ajánlja.
A cukorral meg jól megbiztatott a diétás nővér.Azt mondta hogy
ha most ez kijött akkor szülés után visszamegy de később
előjön megint.Mondtam nagyon jó.
mary
Képzeld tegnap beszélgettem egy csajszival és azt mondta
neki azt mondták a meddőségin hogy sose lehet babája csak
lombikkkal mert mind a két petevezetője zárt,és amikor
már elindultak a lombikra terhes lett és most ikreket vár spontán.
Ezt azért írom le neked hogy higgyél benne hogy neked is lesz baba.
És van remény
Az orvosok sem istenek.
2010.06.01 10:52
Krisztikém,
Akkor biztos elnézték...
Bocsi a kifakadásért...
Tudom, h. írtál már máskor is olyat, h. pco-s volt, és egyéb bajok, és mégis lett baby
Írtam Neked egyébként.
Puszi
Akkor biztos elnézték...
Bocsi a kifakadásért...
Tudom, h. írtál már máskor is olyat, h. pco-s volt, és egyéb bajok, és mégis lett baby
Írtam Neked egyébként.
Puszi
