Szia Timi30!
Igen, ezt a kérdést kapom a legtöbbször az utóbbi időben.
Nos, hogy teljes legyek, mi a felkészítést időben elkezdtük, pontosan mert elég sok ismerőstől hallotunk testvérféltékenységről szóló történeteket. Tehát a terhesség alatt sokat beszélgettünk Jázminnal arról, hogy növöget a baba a pocakban, aztán ő elnevezte a picit "Babinak", ami rögtön a testvérkén is maradt. "Lerajzolta" (na jó, fogjuk rá
) sokszor a pocakomat, és mondogatta, hogy ott a Babi benne. Elmeséltük neki, hogy a baba picike lesz, és először nem lesz még az ő játszótársa (állítólag sokszor az a gond, hogy a nagytestvérek rögtön úgy képzelik, hogy egész nap a kistestvérrel játszhatnak), viszont sokat fog aludni, és sírni is, és anya cicijéből fog tejet szopizni. Szóval lassan mindent elmagyaráztunk neki, persze az ő szintjén, és a téma minden nap előjött. Amikor megszületett a pici, Jázmin csinált neki ajándékot a nagyszülőkkel (fűzött neki nyakláncot), és persze a pici baba is "hozott" neki ajándékot (egy pelenkázható, vumiztatható babát). Úgyhogy nagy volt az öröm.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de mostanáig semmiféle közvetlen testvér féltékenységet nem látunk a férjemmel, sőt, Jázmin minden nap többször elmondja, hogy nagyon szereti Babit, és alig lehet levakarni a piciről, mert megállás nélkül simogatná, és puszilgatná, amit néha sajnos túl heves mozdulatokkal tesz.
Viszont mintha mostanában egyre inkább hisztissé válna. Amúgy is ez a dackorszak (2-3 év között)m szóval nem tudom megmondani, hogy ez amúgy is lenne-e, vagy a tesvér jelenlétének tudható-e be. Tudom, nehéz neki megérteni és elfogadni, hogy ha szoptatok, akkor nem tudok azonnal ugrani, és rajzolni vagy inni adni (rosszabb, ha pisilnie kell ott és akkor
), de lassan neki is meg kell tanulnia a türelmet, azt hogy a kívánságai nem azonnal teljesülnek.
A sógornőméknél nagyon kicsi a korkülönbség a testvérek között (14 hónap), és ott nem volt féltékenység pont ezért talán, viszont a nagyobba korkülönbségű testvéreknél, ahogy te is írod, többet hallottam én is féltékenységről.
Én arra számítok, hogy akkor lesz majd rosszabb, ha a pici elkezd kúszni-mászni, és megkaparintja a nagyobb játékait. Jázmin sajnos amúgy is eléggé ragaszkodik a dolgaihoz, és sokszor ront rá a hozzánk látogató kicsi gyerekekre "ENYÉM" csatakiáltással, majd kitépi a kezükből az adott játékot. Én meg égek a másik anyuka előtt.
(Jó nagy)dióhéjban ennyi.
Jó hétvégét mindenkinek!
Vacak