Kiemelt témák

Szisztok, köszönöm még egyszer mindenkinek a segítségét!!!
Én a Péterfy egyik nőgyógyászának a cikkében olvastam, hogy 4 ujjnál már azért nem adják be, mert nemsokára valszeg jön a kitolási szakasz, ahol meg csak hátráltatna.
Most néztem, 5db kétágyas, és 1db egyágyas szobájuk van, hacsak nem építettek újat.
Én jobban örülnék, ha pontos lenne majdan a szülés dátuma.

Timi30:
Mi a helyzet az előre befekvéssel? Remélem sikerült megbeszélned!

Hali!
Igazatok van, lányos zavaromban összekevertem a centiket az ujjakkal, vagy valami ilyesmi "zavar" keletkezett!
BOcsi!

Üdv.
ANdi

Sziasztok!

Katóca: még nem tudtam az előre befekvés ügyben beszélni az orvosommal mivel nem voltam nála. De nem felejtem el.
Az EDÁ-val kapcs. elég ellentétesek az információk. Andi 68-nak igaza van. Ha 4 ujjnyinál nem adják be, akkor a legrosszabbat teszik elvileg a kismamával. Vagyis az utolsó percek/órák igazi fájdalmait "telibe" éli át, valamint a gátvédelmet segítő EDA általi ellazulás nem jön létre.

A nem alapítványi szobák milyenek? Ugye nem 6 ágyasak???? Tényleg jó lenne alapítványi szobába kerülni, de felkészülve arra, hogy esetleg nem jön össze, biztosan kérni fogok beöntést a szülőszobán, hogy legalább ezzel ne kelljen foglalkoznom hazáig. A "folyosó végi wc-re elbotorkálok aztán kapaszkodok ahol tudok" című történet nem igazán van ínyemre.

Timi

Az EDA körüli tisztázatlan kérdések végett: November 22-én 17.30-kor van az előadás a kórházban ebben a témában.
Ha a többire nem is, de erre az egy alkalomra biztosan befogom az anyukám "bébiszittelni" egy órácskára, hogy megtudjam az igazságot. Aztán lehet, hogy ahány orvos annyi szokás.

Sziasztok!
Most hétfőn voltam a kórház előadásán, és ott az alábbiakat hallottam:
1. EDA: Cser Kati szerint nincs olyan, hogy hány ujjnyi tágulásnál KELL vagy SZABAD beadni, bármikor be lehet. Az egyetlen amit figyelembe vesznek, amit Katóca is mondott, hogy a fájások végén, a kitolási szakasznál már nem adnak, nincs értelme. Az EDA a hosszú vajúdás alatti fájdalmakra van, azért, hogy a kismama ne merüljön ki teljesen amikorra tolnia kell, ha már a tolásig eljutott, tolófájásai vannak, amit egyébként fontos, hogy érezzen, már nem adnak EDÁt.
2. Az alapítványi szobákkal kapcsolatban: több 1 és 2 ágyas szoba van, amelyek abban különböznek a simától, hogy van bennük WC, tusoló, TV, mikro, és a falakon tapéte van, nem csempe. Egyébként a nem alapítványiak is max. 3 fősek, az is rooming-in, csak az a néhány extra nincs benne (pl. függöny sem).
Ha valaki bemegy szülni, jelzi, hogy alapítványiba kíván menni. Ha nincs hely, akkor elhelyezik ott, ahol tudják, és amint megüresedik egy alapítványi hely, átköltöztetik.

Remélem, sikerült segítenem!
Üdv.,
Macs

Mézescsupor, Timi30 köszönöm a biztató szavakat. Felhívtam a Bárdos doktort és szombaton megyek hozzá. Majd írok milyen volt.Bocsi de ezt meg kell osztanom valakivel. Voltunk 3d ultrahangon én teljesen elájultam az eredménytől. Igaz előtte megkértem a kicsi fiamat, hogy mutassa meg szépen magát de erre azért nem számítottam, még az orvos is el volt ámulva. Felteszem a képet ha sikerül. Remélem ha kibújik akkor is ilyen jó kedélyű lesz. Még egyszer köszi. Sziasztok.

Bocsi!
Kicsit nagy lett a kép. De legalább sikerült.
Ildi

Vildi, olyan a baba mintha mosolyogna!!!
Nagyon édi!
Timi, Macsek, köszi az infókat. Én azt olvastam, hogy egy csomószor túladagolják az EDÁt, amitől nem érzik a tolófájásokat.
Viszont ez elméletileg azér nem baj, mert hosszabb lesz ugyan a kitolási szakasz, de ez segít a gátvédelemben. Egyébként tuti, hogy orvosa válogatja, mert pl. szomszédomnak a Rókusban könyörögni kellett EDÁért, be sem akarták adni.

Vildi!
Tök jó fej a kissrác! Naná, hogy vigyorog! Lustálkodik a mama jó meleg, puha pocakjában. Én is imádom a 3D UH-t.

Katóca: más kórházban tudom, hogy bonyolultabb az EDA kérdés, de a Péterfy erről "híres", így itt könyörögni biztosan nem kell. Ha nem adnak, annak nyomós oka van.

Vildi!
Nagyon aranyos a kicsi, tényleg nevet a képen! Hányadik héten készült?
(bezzeg az én lányom a 32. héten nem akart az istennek sem megmoccanni az UH kedvéért, féloldalasan aludt, alig láttunk valamit belőle...)
V.

Vacak!
Itt 31. hetes éppen.
Az apukája is teljesen el volt olvadva tőle. Azóta állandóan duruzsol a pocakomnak. Előtte is beszélt hozzá de nem ennyit és így. Szerintem ez a 3d azért nagyon jó mert így Ő is közelebb érezheti magát a picihez. Mindig mondta hogy irigyel mert nekem jóval több kapcsolatom van a babóval mint neki.
Ildi

Sziasztok
Valamit elbaltáztam, mert már írtam, de ezek szerint nem került fel.

Timi30!
Miben más ez a pocak mint az előző?
Van egy hülye kérdésem is. Pocakkal hogy emelgeted a kicsit, illetve a babakocsit? Nem túl macera?

Vacak!
Gratula a teljesítményhez!
Kiváncsivá tettél a második szüléseddel kapcsolatban. Írtál már róla korábban? Szívesen elolvasnám, ha lehet!

Kérdés:
Mikor, és mivel érdemes elkezdeni más hamik adását a kicsinek?
Lassan 4 hónaposak leszünk, és bár szépen fejlődik Olivér, azért egy kicsit kukac a "magasságához" képest.
Még azt sem tudom, melyik oldalnak van igaza, mármint azoknak, akik a főzött hamira esküsznek, vagy azoknak, akik a konzerv mellett kardoskodnak.
Jól jönne egy kis segítség!

Az EDÁval kapcsolatban:
tapasztalatom szerint a Péterfyben nem az EDÁért kell küzdeni, hanem azért, ha a nélkül szeretne az ember lánya szülni!

Sziasztok!
Mindenkinek a legjobbakat!

Ironram

Hello Ironram!

Pocakkal is kell sajnos a manót emelgetni, de fel sem tűnik, ugyanis folyamatos edzésben vagyok e téren. Inkább az lesz majd kérdéses, hogy a kiságyba hogy tudok később behajolni amikor lefektetem. Babakocsit nem kell emelgetnem általában, ha pedig mégis előfordult, akkor egyik kézben a manó, másikban meg a babakocsi amit húztam fel magam után a lépcsőn. Tömegközlekedéssel ha mentem, eddig mindig segítettek, de azon szerencsés egyed vagyok, aki megtarthatta a céges autóját, így mi rendszerint autózunk ha menni kell valahová.
babakocsit gyerekestül emelni=helyben szülés

Más hamik:
A "nagykönyv" szerint ha szopizik a baba 6 hónapos kortól kell más hamit adni. Ha tápszert is kap, akkor meg lehet próbálni már 4 hónapos kortól. Nekem ezt mondta a doktornénink, de sokan azt vallják, hogy 6 hónapos koring inkább tápszer legyen a kiegészítés.
Mi 5 hónaposan kezdtük, amikor már 2-szer kellett pótlás, így szopi és tápszer között félidőben kapott először friss őszibarack (ennek volt szezonja) kifacsart és átszűrt levét, persze csak nagyon keveset. Ez izlett neki, de az almalevet pl. hónapokig még meg sem kóstolta. Mikor már 20 ml-t is megivott, akkor kapta ugyanazt a gyümölcsöt péppé nyomva/turmixolva. (eleinte persze kiköpte) Aztán mikor már ment a pépes gyümi, kevertem boltban kapható tejpéppel. Ezek nagyon finomak, a maradékát én is szívesen belapátoltam. A saját főzésű kaja (krumpli, répa, sütőtök...) nálunk hónapokig a kukában landolt. A Hipp-nek vannak kis üveges babaételei (125 g-os), amik hol így, hol úgy, de lecsúsztak. Szóval megállás nélkül próbálkoztam minden szóba jöhető lehetőséggel. A zöme kudarc volt. Ne legyél kiakadva semmiképp, ha nem jársz sikerrel, mert inkább ez a valószínű eleinte. A kanálból etetés miatt is nehéz lesz. Nálunk csak 10 hónapos korára értük el, hogy naponta egyszer már biztosan elfogadott valami üveges vagy főzött kaját (főzeléket). Bár akkor még egy kezemen meg tudtam számolni, hogy mik azok, amik közül választhatok neki. Aztán 13 hónapos korában egyszer csak az kellett neki amit mi eszünk. És mindent megkóstolt. Azóta nincs probléma, és így most már mi is egészségesebben táplálkozunk mivel jobban odafigyelek mit főzök és miből. (persze azért most is van olyan kaja, ami nem a kedvence, de hát ez természetes...)A bébiételek nekem sok segítséget nyújtottak ez elején, most viszont egyáltalán nem eszi már őket. Szóval türelem, kitartás és főleg PRÓBÁLKOZÁS. Az eleje a legnehezebb, aztán egyre könnyebb lesz.

Timi

Ja, és amiben más ez a terhesség...
Előző terhességnél a 4. hónapban már több mint 5 kilót felszedtem, most még egy teljes kilócska sincs rajtam. Korábban ettem mint a hülye és kívánós voltam, most viszont kívánósságnak nyoma sincs. Mivel anno a lepény az elülső falon tapadt, így még a 20. héten sem voltam biztos, hogy magzatmozgást érzek és a 14. hétig naponta kétszer hánytam és egész nap émelyegtem. Aztán egy reggel mintha elvágták volna, megszűnt. Most a hátsó falon tapad a lepény, és a 14. hét végén már biztosan tudtam, hogy azt a különös remegést amit kétszer-háromszor már éreztem, a hasamban éppen bukfencező baba csinálja. Az émelygéstől most sem mentesültem és sajnos nem akar múlni sem, hányni azonban egyáltalán nem szoktam. És még egy. A mellem az első babával a második hónapban már Pamela Andersonos volt és nagyon fájt. Most semmi fájdalom. És semmi Pamela Anderson méret :-(.

Szia Ironram!


Nem akartam bántani. Visszaolvasva mintha ilyennek is lehetne érezni, d enem akartam. CSak a véleményem írtam le.

Egyetértek Timivel hozzátáplálás ügyileg. Ha csak szoptatsz és a baba fejlődik, akkor ne táplálj hozzá!!! A szopós babák a közvéleménnyel ellentétben nem lesznek óriásiak, felfújtak, stb. Általában. Tehát általában kis vékonykák a nagymamák véleménye szerint, mert pl ahhoz vannak hozzászokva, hogy olyan kis dundus babákat látnak, akik esetleg a tápszer "áldásos" tevékenységének köszönhetően (mert ugyebár a dokinéni bizti jobban tudja mennyit kell enni az én babámnak) jól meghíztak.

Nekem egy tökéletesen egészséges kisfiam van (kopp-kopp) és mindig az átlag alatti súlygörbéje volt. De az orvosom nem különösebben riogatott semmivel. Hiszen jó kedvű volt, stb. Nem hiszme, hogy jobban fog híni a babád, ha kijön a túl oldalon egyben az alma, vagy az őszibarack stb. Mivel még 4 hónaposan nem nagyon alakult ki ezekhez a kajákhoz a bélflórája. Tehát, ha csak szopik, jó kedvű, van rendszeresen széklete s vizelete, akkor nem kell neki más, mint az anya cicije.

Másik. Mi úgy kezdtük a hozzátápit 6 hónapos korában, hogy kapott Misi egy gerezd almát és azt szopogathatta. Így nem kellett a kaja beszerzési módját megváltoztatni, (tehát nem kanalaztunk hanem szopizott) de a kaja íze megváltozott (tej helyett alma). Ez jól bejött. Utána jobban fogdta az új ízeket.

Nekünk a konzerv kaják nem jöttek be, igaz, nem is nagyon erőltettem. Szerettem magam főzni a babámnak. Egy dolgot szerettem: alma-öszi-túró keverék, mert ezt nem tudtam magam jól kikeverni. A túró darabos maradt.

Remélem segítettem.

Pusz
Panni

Ildi!
Hát igen, ez az érzés, hogy bennünk fejlődik, nő, lesz tökéletes kicsi emberkévé a gyermekünk, ezt a férfiak sosem fogják tudni átélni, átérezni. És bár apává szerintem igazán csak a baba születése után lesznek a férjeink, azért az tény, hogy ha elkísérnek minket a vizsgálatokra, főleg az UH-kra, ahol valahogy "kézenfoghatóbban" jelenik meg nekik is a pici, akkor hamarabb kezdenek ráhangolódni.
Üdv.
Vacak

Ironram!

Szeptember 13-án írtam ide a fórumra részletesen a szülésemről, az archívban elolvashatod, és köszönöm az érdeklődést!
Mindig nagyon szívesen mesélek egyébként erről, mert pl. a körülöttem lévő (nem kevés) várandós barátnőim és ismerőseim erőt merítenek ebből, láthatják, hogy bár fájdalommal jár egy szülés, túl lehet élni, mi több,lehet majdnemhogy "dalolva", a világ legfantasztikusabb élményeként átélni. Én legalábbis mindenkinek ezt kívánom.
Az első szülésem előtt én is tele voltam szorongással, és abból, amiket hallottam, láttam TV-ben, olvastam pl. Kismama magazin olvasói történetei között, sokszor az jött le, hogy "Úristen, ez kegyetlen, borzasztó, nem dogom tudni végigcsinálni!" Aztán, amikor már ott voltam, minden más volt, és nem volt elviselhetetlen. persze, minden szülés más, és mindenki máshogy is éli meg. De véleményem szerint nagyon sok múlik az ember lányának a tudatos pozitív hozzáállásán is.

A hozzátáplálással kapcsolatban, ha megengeded, hogy én is belekotyogjak: van barátnőm, aki a konzerv mellett kardoskodik, mondván, hogy az tuti ellenőrzött alapanyagokból készül (vajon tényleg?), és ezért biztosabb, mint az, amit te a piacon megveszel, és aztán otthon kotyvasztod meg a picinek. Én valahogy mégis inkább magam csináltam a püréket a nagy láynomnak annak idején, mert valahogy nem találtam elég természetesnek a konzerv cuccok összetevőinek felsorolásában az olyanokat, mint " 32% almavelő", "rizsdara", "kukoricakeményítő". Inkább összefőztem egy krumplit, és egy kis brokkolit, tettem bele egy kis anyatejet, és kész volt a babakaja. Időben sem volt sok, és ha nagyobb adagot főztem, egy részét le is fagyasztottam.
Egyébként ahogy Timi is írja, majd a kisfiad dönti úgyis el, hogy mit fogad el, és mit nem. Ki a konzerv cuccot eszi szívesebben (az teljesen homogén pép ellentétben az otthon gyártottal, ami sosem lesz annyira finoman pépes), ki viszont az "egyenízt" utasítja el, és szívesebben eszi anya konyháját. Nekem szerencsém volt a lányommal, ő mindegyiket megette a kezdettől, 6 hónapos korától.
Vacak

No voltam a Bárdos dokinál.
Nekem szimpi és alaposnak is tűnik. Minden eddigi leletemet átnézte sokat kérdezgetett ott magának fel is írta rólam a legfontosabbakat.
Ja és elküldött terheléses cukorvizsgálatra mert azt az előző doki nem csinált. Szerintem az árai sem elszálltak. Megkérdeztem hogyan lehetne a szülészetet megnézni mire a következő időpontot úgy adta, hogy a kórházba menjünk és majd akkor Ő mindent megmutat. Azt hiszem jó választás volt. Ildi

Sziasztok!
Ironram!
Azt mondják, anyatejes babáknak elég, ha 6 hónapos koruktól kapnak egyéb hamit. (Tápszereseknél 4 hónapos korban szokták bevezetni a bébiételt.) Ilyenkor már kell az egészséges fejlődésükhoz olyan anyag is, ami az anyatejben nincs meg.
Az is mondják, hogy a babának "érettnek" kell lennie a bébiétel elfogadásához, és ennek vannak jelei. Ha pl. nem fogad el semmit, akkor jobb várni még 1-2 hetet és akkor újra próbálkozni. De ha nagy érdeklődést mutat a "nagyok" hamija iránt (nyúl érte, bámulja ahogy esznek- az én lányom ezt csinálta), illetve amikor elkezd jönni az első fogacska, akkor valószínűleg szívesen fogadja már.
Mi is 5 hónaposan kezdtük a gyümit (először lé, később püré), almával és őszibarackkal. Az én kislányom csak úgy nyammogta, nem köpte ki, csak amikor egy kicsit savanykásabb volt, akkor volt kevésbé lelkes. Ekkor még csak vitamin és ásványianyag- forrásként, szopi után kapott néhány kanállal. (Tej volt/van bőven.)
6 hónapos korában kezdtük a délelőtti szopit leváltani csak gyümire, de még mindig kér utána néhány korty tejcit is. Most 6.5 hónapos,lassan bevezetjük a főzeléket (azt hiszem anyatej-krumpli püré lesz az első), és eleinte tuti én fogom főzni neki. Már csak azért is, hogy a mélyhűtőben fölhalmozódott anyatejkészletet fölhasználjam valamire.
Az októberi Kismamában bébiételeket tesztelnek, elgondolkodtató, hogy a legtöbb tartalmaz e-adalékanyagokat... Persze nem tudhatjuk, hogy mivel kezelték a piacon vett zöldséget, gyümölcsöt... Úgy tűnik semmi sem tuti, nem tudjuk a babáinkat megóvni a "mérgektől", sajna.
Biogazdálkodi kéne!

Vacak!
Igazad van, talán nekünk kell "beavatni" a férfiakat azzal, hogy elhívjuk őket az uh-ra, meg persze a szülésre. Az én férjem végig mellettem volt és segített amikor szültem, de amikor meglett a baba, mintha elfelejtette volna, hogy én is ott vagyok.
Ő ment vele a méricskélésre, öltöztetésre, és azt hiszem ez a pár perc meghatározó lett kettejük kapcsolatában.
Nem tudok egyetérteni azokkal, akik nem engedik be az apukát a szülésre (sokan a nőiességüket féltik), nem kéne megfosztani őket ettől az élménytől, aminek a babával való kapocsolatukban (sőt a gyermekük anyjával való kapcsolatukban is), az apává válásban is nagy szerepe van.

Dadó!
Igen, az én férjem is végig velem volt a szülésen, és ma is büszkén mondogatja, hogy a lánya életének első 20 percében (amíg engem összevarrogattak)ő tartotta a karjában, és őrá pillogott a baba. Én is azt hiszem, hogy ez meghatározó élmény nekik.
Én is furcsállom azokat, akik ódzkodnak a partnerük jelenlététől, habár magam sem akartam, hogy a férjem "szemtől szembe" álljon az eseményekkel, dehát a vajúdás alatt nincs még ilyen jellegű "kitárulkozás", a végén meg úgyis inkább a fejemnél volt, törölgetett, itatott, bíztatott, fogta a kezem. Ez viszont nagyon sokat számított nekem, és az ő elmondása szerint neki is. Az elejétől rám hangolódott, velem együtt izgult, mérte a fájások közti időt, masszírozta a derekamat, és nem utolsósorban a fájások között - főleg az elején, amikor még 5-8 percek is elteltek - kellemesen eldiskurálgattunk, ami lazítóan hatott rám.
Ami érdekes, mindkét szülésemnél csak a férjem látta pl. a méhlepényt, amikor eltávolították, én egyszer sem (na nem mintha túl szép látvány lenne, elmondása szerint). Őt érdekelte minden, nem undorodott, nem esett pánikba, és persze ő vágta el a köldökzsinórt is.
Szóval igenis fontos volt apuka jelenléte. De természetesen tiszteletben tartom azok véleményét is, akik nem ezt választják, bár magam nem tudok ezzel azonosulni.

Más. Múlt hét végén bent jártam ismét a szülészeten, sógornőm is ott szült egy pici fiút, olyan nosztalgia érzésem volt, komolyan! Anyukák ott tologatták "bevásárló kocsiban" a piciket, hallottam a sok újszülött sírását, stb. Alig egy hónapja még én is ott voltam... Mint kismama vagy friss anyuka talán már sosem fogok ismét ott lenni...
Egyébként telt ház volt, sógornőm mesélte, hogy amikor szült, neki sem jutott alapítványi szoba, csak másnap, és volt olyan frissen szült mama, akit már csak a nőgyógyászaton tudtak átmenetileg elhelyezni.
Úgyhogy azt tanácsolom, hogy ne szüljetek egyszerre, tessék beosztani, mert aztán tumultus lesz a vége! :-))

Szasztok!

Vildi: Hurrá! Örülök, hogy sikerült "tábort verned" a dokinál!

Dado: Tényleg biogazdálkodni kéne. Én egy cserépben pont ebből az elhatározásból elültettem két tő paradicsomot tavasszal, mivel a lányom imádja. Vadi új bioföld, rendszeres állott vizes öntözés, sok napfény, semmi tápszer, beszélgetés vele... stb. És mi lett? Egy csomó íztelen és ehetetlen "bioparadicsom". Pocsék lennék kertésznek (biogazdálkodónak).

Vacak: Az én barátnőmnek a férje úgy hiszem nem volt még felkészülve a babára, ezért nem is fogja még fel igazán mi történik (hiába cipelték el UH-ra), nem is beszél a babáról és a szülésen való részvételtől még a hideg is kirázza. Szegény barátnőm teljesen ki van akadva, fohászkodik a férjemnek, hogy beszéljen a barátjával (az ő férjével), az én férjem viszont kategórikusan kijelentette, hogy ő nem fog erőszakoskodni e téren. Ezt a srácnak kell eldöntenie egymaga, hogy mit szeretne, mihez érez elég erőt, bátorságot. Ha kihagyja a szülést a srác, szerintem hatalmas törést okoz a barátnőmben is. Szóval ilyen is van :-(

Én is gondolkodtam már azon, hogy mikor születhet a legtöbb baba, de igazán nem tudtam kikövetkeztetni. Mert ugyebár a nyaralás sokaknak besegít, vagyis az eredmény március-április-májusra tehető. Aztán ott van a karácsony meg a szilveszter, amikor szeptember-októberben jönnek a babák. De mivel a hosszú téli éjszakákon hamarabb bújik az ember ágyba, november is számításba jön. Aztán van aki kifejezetten tavaszi ill. nyári babát akar, esetleg évfordulós elsőszülöttet... szóval ez tök kiszámíthatatlan. Amikor én szültem, természetesen tumultus volt. Az orvosom azt mondta, hogy elég nekik a meteorológiát a frontokkal figyelni, akkor már tudja mindenki, hogy melyik héten várható a tömeges szülés. Na olyankor kellene az elsők között szülni és akkor lesz alapítványi szoba.

Sziasztok! Köszi a hami tippeket!

Timi!
Kicsit megnyugtattál. Innen nézve például eszembe se jutott, hogy a csemetének nem kell a kocsiban ülnie, miközben rángatja az ember felfelé. Naná, hogy nem jutott eszembe, hiszen nem vettem számításba, hogy addigra már használja a saját lábacskáit is majd!!!
Ennyit egy kezdő anyu logikájáról. Másodszorra már biztosan okosabb leszek!

Pamela Andersont sajnálom. Bár gondolom párod jobban el volt szontyolódva.
Én legalább is úgy vettem észre, ezt a részét kedvelik a legények is a terhességben. Így talán elviselhetőbbek az időnkénti hisztikék.
De azt is meg kell hagyni, másodszorra már minek a strapa, amikor már ők is tudják milyen kis csoda van készülődőben!

Panni!
Kaki ügyben semmi gond. Azt hiszem legalább is. Hirtelenjében rákapcsolt a mennyiségre Olivér, akár azt is mondhatnám, hogy zabál. Ennek eredményeként bukik, ami nem volt rá jellemző, valamint reggeltől az első három gatyi garantát kaki. Mintha nem tudná feldolgozni még ezt a mennyiséget, mert eddig napi egy kaka volt a jellemző. Hát majd meglátjuk mi sül ki belőle!

Vacak!
Köszi! Elolvasom!

Dadó!

Ha kíváncsidág kell, akkor az van. Időnként kinézi az ember szájából a falatot, de az üdítö szüttyögtetésemet is úgy nézi, hogy szbályosan reklamál, ha nem lát jól. Ez az üdítös dolog csak annyi, hogy a pohár felébe ásványvíz, másik fele ananászlé, amit lassan már kezdek unni, mert más üdítő savanyú az aprónépnek.
Szóval kiváncsi, de valószínűleg egyenlőre csak a szeme. Elég ha a vízes dudliból indulok ki. Nyáron volt, hogy akartam adni neki egy kicsit a nagy meleg miatt, de olyan arcot vágott, mint akinek tiszta citromlevet adtak!
Tehát, még egy kicsit azért úgy néz ki, még várunk.

Apuka ügyben, én a magam részéről úgy gondoltam, addig amíg vajúdik az ember, jó, ha ott sündörög apuka. Persze rutinosabb, vagy bátrabb apukák feltalálják magukat, és könnyen alkalmazkodnak, így nagy segítséget, és megnyugvást jelenthetnek, de az én tündér "kispapámat" el sem tudtam képzelni ilyen helyzetben, főleg nem a kitolásnál. Amikor bementünk a kórházba, az sem volt biztos, hogy mikor jön vissza hozzánk. A mamája volt velem, aki nagyobb segítségemre volt, hiszen tudta mire lehet szükségem, mivel magam is még akkor először szültem.
Nem szeretem ha kétségbe esik a párom, mert szeretne segíteni, de nem tudja hogyan. Végül abban maradtunk, hogy bejön, néha bejön hozzám is, de a finisben kimegy, és az ajtó előtt fülel, mert az első sírásról semmiképp sem akar lemaradni. És nem is maradt. Amikor kivitték hozzá, megnyugodott teljesen ő is és a baba is. Csak nézték egymást.
Szerintem ez egy tökéletes köztes megoldás volt mindannyiunknak.
Az pedig, hogy mikortől érzik apukának magukat... Ha csak abból indulok ki, hogy az anyaság érzése, vagy mondjuk inkább elmélyült kötődésnek, kialakuljon bennem kellett 2-3 hét, akkor miért várjam el a páromtól, akinek még csak annyi kapcsolata sem volt a kicsivel mint nekem, hogy rögvest apának érezze magát. Itt nem arról van szó, hogy nem érez az ember semmit a csemete iránt, csak nem olyan mértékű, mint amit elvárnak azok, akik már szellemileg is szülők. Kell egy kis összeszokási idő, hogy egy életre bevésődjön az ember lelkébe is az a kis mocorgó emberlárva.
Ráadásul, abban a pillanatban, amikor már képes a baba ténylegesen ránézni arra, aki a kezében tartja, már veszve van az ember. Csak győzzük őket nem elkényeztetni!


Sziasztok!
ui.: bocsi, kicsit hosszú lettem, de az érezd magad rögtön anyának/apának kérdés a gyengém.

Timi30: Ha barátnős netközelbe megy: http://www.csaladinet.hu/index.php?module=news&target=category&type=babavarok

Itt minden le van írva, kismamaságtól a szülés utánig. És persze a fájdalomcsillapításról is szó van. Tehát szedhet egy kis önbizalmat, megértheti mi is zajlik vele...
Én nagyon remélem, hogy minden rendben lesz vele.

Timi30: Ha barátnőd netközelbe megy: http://www.csaladinet.hu/index.php?module=news&target=category&type=babavarok

Itt minden le van írva, kismamaságtól a szülés utánig. És persze a fájdalomcsillapításról is szó van. Tehát szedhet egy kis önbizalmat, megértheti mi is zajlik vele...
Én nagyon remélem, hogy minden rendben lesz vele.

Bocs, ebből kettő lett.

Ironram!

Az első gyerekemnél, amikor megszültem, először nekem is "csak" megkönnyebbülés volt, hogy túlvagyok a szülésen, egészséges a baba. Maga az anyaság érzése később jött, mintha bele kellett volna tanulnom, vagy ilyesmi. De most a másodiknál már azonnal, ahogy kicsusszant, nagyon meghatódtam, és valami határtalan boldogságérzés öntött el. Azt hiszem, talán mert már anya vagyok, és azonnal tudtam, éreztem, hogy milyen jó is ez az érzés, és hogy milyen örömöket tartogat nekünk az új baba.
Az első gyerek esetében talán az nyomhatja el a felhőtlen jó érzéseket, hoyg az ember szorong, nem tudja, mi várja, hogy fog boldogulni a csöppnyi lénnyel, hirtelen azt érzi, hogy hatalmas felelősség helyeződik rá + egyéb dolgok, mint pl. gátseb fájdalom, tejbelövellés, szoptatás tanulás. Ezek mind negatív irányban hatnak és elnyomják azt a sok pozitívat, amit egy baba jelent. Saját tapasztalatom szerint egy második baba esetében jóval kevesebb a szorongás, mert már tudod, mi vár, és ezért hamarabb lehet átérezni az anyaság szép oldalait. Habár ugye azért legyünk őszinték: ott van a testvér, hirtelen 2 gyerek egyszerre, ez se kutya, amikor hazamész a kórházból...

Sziasztok!

Jó olvasni, hogy nem csak én nem éreztem magam rögtön anyának a szülés után. Ölni ugyan már akkor tudtam volna a gyerekemért, de az igazi anyai szeretethez nekem is idő kellett. Talán abban a pillanatban alakult ki igazán, amikor éreztem, hogy a lányom is ragaszkodik hozzám. Én is úgy hiszem, a második gyerkőcnél minden gyorsabban zajlik majd. Szegény elsők, rajtuk tanulunk.

Az említett "apák a szülőszobában" témához egy mókás történet, mire képes a teremtés koronája.
Szóval... kedden reggel 9.15-re értünk be a kórházba (nem a Péterfy volt akkor még). Felmásztunk a szülőszobákhoz, becsöngettünk, kisvártatva be is engedtek minket és azt a párt, akik nem sokkal utánunk loholtak fel. 2 mama nagy pocakkal és 2 apuka, egyik jobban izgult mint a másik. Még az előtérben mondta egy szülésznő, hogy a kosárban található kék zacskókat húzzuk fel mindannyian, aztán egyik kismama ebbe a vizsgálóba, a másik meg abba. A szép hosszú padra leültünk mind a négyen libasorba. Mi kismamák annak rendje és módja szerint felhúztuk a zacsikat a cipőnkre. Mikor oldalra néztem, hogy indulhatunk-e a vizsgálóba, látom, hogy a férjem már félig cipő nélkül van, és húzza a lábára a zacsit. Gyorsan oldalba löktem, hogy vegye már vissza cipőjét, mert zokniban és zacskóban még a vizsgáló előtt háromszor seggre ül. Én felálltam a padról, mert nem akartam ülni, hát akkor látom, hogy a mellettem ülő kismama is tápászkodik fel, előtte már lohol apuka előre, lábán és a FEJÉN (!!!) a zacskóval. Szólni nem is tudott senki, csak a vizsgálóban hallottam a szülésznőt, hogy "Apuka, azért ennyire nem kell kiöltözni!"
Azóta ahányszor eszünkbe jut, fetrengünk egy órát.

Katóca: köszi az oldal címet. Forwardolom a barátnőmnek.

Ironram: az én lányom is egy nap 2-3 alkalommal is megrakja a csomagot. Ilyen gyors az anyagcseréje. Ellentétben az enyémmel :-(

Kedves Ironram!
Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez a téma a gyengéd! Nem akartam senkit megbántani, lehet, hogy egy kicsit keményen fogalmaztam. Bocs!
Nem akarom és nem is lehet előírni, hogy mit KELL érezni!!! Tulajdonképp semmit sem kell... mindenki a személyiségétől, tapasztalataitól, helyzetől függően érez abban a helyzetben.
Én nem is tudnám leírni, hogy mit éreztem, amikor a Manót először a hasamra tették, olya sok minden kavargott akkor bennem. Nem mondom, hogy nem szerettem, mert már amikor a pocakomban volt, akkor szerettem, de azért az még más volt. Más volt az első hetekben (hónapokban?) is, mint most. (6 hónapos.) Szóval, nem tudom pontosan mikor "lettem anya", de talán ez még mindig alakul. Asszem, ezt meg sem lehet fogalmazni, de Ti, akik szintén Anyukák vagytok, biztos értitek!

Én is sajnálom néha a lányomat, mivel ő az első, és rajta gyakorlunk!!

Timi!
Édes ez a sztori, jót röhögtem!

Vildi,

adj egy emailt lécci, szeretnék neked priviben tanácsot adni, ha megfogadod !Még nem késQ !

Kismaszat

Sziasztok!


Most voltama Péterfy szülészetén, és tényleg ki van írva, hogy nem készítenek videó felvételt az UH-ról. Szomorú voltam, vagyok. Na de sebaj.

Panni

Panni,

nekem tavasszal még csináltak.

Szia

Timi

Szia Timi!

Akkor ezek szerint ez azóta történt. Mármint a változás.

Panni

Sziasztok!

Timi30!
Atörténet tényleg remek! Én is jót derültem! Sőt a párommal is el fogom olvastatni!

Dadó!
Nem voltál túl kemény, nem ezért írtam, hogy a gyengém. Semmi gond.
Azért ugrom erre a témára, mert szegény emberemet a "mien érzés apának lenni?" kérdéssel nyúzták mindenhol. Ettől kicsit frusztrált lett, így a kórházból való hazaérkezés nem sikerült valami derűsre. De semmi esetre sem hasonlított arra, amit elképzeltem. Őszintén, hogy a fenébe érezhetné magát apának, már úgy igazán, amikor annyi a kapcsolata a kicsivel, hogy látja enni, aludni, tény, felveheti, de még csak rá sem tud nézni a pindurka úgy, ahogyan azt megszokta az ember. Ha szigorúak vagyunk, egy kis emberlávát tart a kezében, és ennyi. Természetesen én a friss kispapákról beszélek, nem a "másod diplomásokról"! Elismerem, ha másodszor sem stimmel, akkor ott tényleg baj van, de ilyen ne forduljon elő senkivel!

kellemesebb téma

Olivérnek ma megszületett a kis barátja 3300gr, 54 cm! A Schöpf-Méreyben! Szerintem rosszul írtam le, de megnézem és megtanulom a nevét!
Részleteket egyenlőre nem tudok, de azt hiszem, ha ennek a babának ennyire tudok örülni, akkor semmi gond nem lesz a második babám iránti érzéseimmel a fogantatástól kezdve, hát még a szülőágyon!
Vacak! Szerintem igazad van! A második már más!
És milyen lehet egy harmadik? Talán megtudhatom, majd meglátjuk.

Küldök képet a kis úttörő első szülöttről. Így talán érthető miért lehet imádni Őket! Már a babákat, és a spontaneitásukat!

Sziasztok!
Ironram

Javítás:
Schöpf-Mérei
Így láttam leírva.
Ironram

Timi30!
nekem is nagyon tetszett a történeted!Az ember lámpalázában sokszor nem is tudja, mit csinál. Az én férjem, amikor bementünk a szülőszobára, és mindenhol nyögtek, vajúdtak, kikerekedett szemekkel mondta az egyik vajúdó kismama elég hangos szenvedésére, hogy "húúú, épp most született meg egy baba, hallom a hangját!", pedig kicsit sem hasonlított egy újszülött felsírásához... :-)

Ironram!
Fogadd őszinte gratulációmat a pici fiúhoz, nagyon helyes "darab". Én minden kisfiús anyukát úgy irigylek! Na nem mintha nem lennék büszke és nagyon boldog a 2 kislányommal, dehát azért jó lett volna (lenne?) egy fiút is összerakni...

Egyébként én is minden új babának annyira tudok örülni! Most is a környezetemben van 4-5 pocakos kismama, akik még az év végéig, vagy a jövő év elején szülnek, és nagyon is számon tartom őket. Szinte egy kicsit még irigykedem is, hogy még pocakosak, és előttük a szülés...

Na akkor én is megpróbálok beszúrni egy friss képet a 2 büszkeségemről...

Sziasztok!

Tudod Vacak, én nagyon irigykedem. Egyrészt mert gyönyörűek a kislányaid, másrészről már alig várom, hogy a mi "kistesónk" is megszülessen. Mi valahogy megint lánynak képzeljük a babát, de valószínűleg csak azért, mert a nagy is lány. Én amúgy egyáltalán nem bánnám, ha megint kiscsaj lenne, mert a környezetemben minden kis korkülönbséggel bíró azonos nemű testvérpár nagyon mély barátságot táplál egymás iránt felnőtt korukban is.

Ironram: Naggggyyyon komoly a legény a Micimacis könyvecskével :-)))

Uran: Nekem 3 hete a Lollok doki felvette videokazira az UH-t! Tapintatosan rákérdeztem, és ő kedvesen mosolyogva azt mondta, hogy ha nagyon szépen megkérem rá, akkor felveszi. Valószínűleg orvosa válogatja. Én amúgy nem is láttam a kiírást. Úgyhogy próba, szerencse!

Vacak: Hogy viseli a kistesót a nagylány? Féltékenykedés előfordul? A barátnőméknál 3 év a korkülönbség, és meglehetősen féltékeny a kislány. Persze ez természetes, csak mire számítsak?

Vildi,

adsz email címet ? Szeretnék elmesélni valamit, tanulságos lehet.

Kismaszat

Szia Timi30!

Igen, ezt a kérdést kapom a legtöbbször az utóbbi időben.
Nos, hogy teljes legyek, mi a felkészítést időben elkezdtük, pontosan mert elég sok ismerőstől hallotunk testvérféltékenységről szóló történeteket. Tehát a terhesség alatt sokat beszélgettünk Jázminnal arról, hogy növöget a baba a pocakban, aztán ő elnevezte a picit "Babinak", ami rögtön a testvérkén is maradt. "Lerajzolta" (na jó, fogjuk rá ) sokszor a pocakomat, és mondogatta, hogy ott a Babi benne. Elmeséltük neki, hogy a baba picike lesz, és először nem lesz még az ő játszótársa (állítólag sokszor az a gond, hogy a nagytestvérek rögtön úgy képzelik, hogy egész nap a kistestvérrel játszhatnak), viszont sokat fog aludni, és sírni is, és anya cicijéből fog tejet szopizni. Szóval lassan mindent elmagyaráztunk neki, persze az ő szintjén, és a téma minden nap előjött. Amikor megszületett a pici, Jázmin csinált neki ajándékot a nagyszülőkkel (fűzött neki nyakláncot), és persze a pici baba is "hozott" neki ajándékot (egy pelenkázható, vumiztatható babát). Úgyhogy nagy volt az öröm.
Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de mostanáig semmiféle közvetlen testvér féltékenységet nem látunk a férjemmel, sőt, Jázmin minden nap többször elmondja, hogy nagyon szereti Babit, és alig lehet levakarni a piciről, mert megállás nélkül simogatná, és puszilgatná, amit néha sajnos túl heves mozdulatokkal tesz.
Viszont mintha mostanában egyre inkább hisztissé válna. Amúgy is ez a dackorszak (2-3 év között)m szóval nem tudom megmondani, hogy ez amúgy is lenne-e, vagy a tesvér jelenlétének tudható-e be. Tudom, nehéz neki megérteni és elfogadni, hogy ha szoptatok, akkor nem tudok azonnal ugrani, és rajzolni vagy inni adni (rosszabb, ha pisilnie kell ott és akkor ), de lassan neki is meg kell tanulnia a türelmet, azt hogy a kívánságai nem azonnal teljesülnek.

A sógornőméknél nagyon kicsi a korkülönbség a testvérek között (14 hónap), és ott nem volt féltékenység pont ezért talán, viszont a nagyobba korkülönbségű testvéreknél, ahogy te is írod, többet hallottam én is féltékenységről.

Én arra számítok, hogy akkor lesz majd rosszabb, ha a pici elkezd kúszni-mászni, és megkaparintja a nagyobb játékait. Jázmin sajnos amúgy is eléggé ragaszkodik a dolgaihoz, és sokszor ront rá a hozzánk látogató kicsi gyerekekre "ENYÉM" csatakiáltással, majd kitépi a kezükből az adott játékot. Én meg égek a másik anyuka előtt.

(Jó nagy)dióhéjban ennyi.
Jó hétvégét mindenkinek!

Vacak

Sziasztok!

Vacak!
Szépek vagytok!
Másodjára mi is lánykát szeretnénk!
Bár ha önző dög lennék, akkor még egy legény, és akkor nagyobb a sanszom egy harmadik babára, aki kislány lenne. Apuka álma egy kislány, amit vhogy mindenképpen teljesíteni kellene!

Sziasztok!
Ironram

Kismaszat!

Köszi minden tanácsra nyitott vagyok.
vorosildiko@estmail.hu
Ildi

Vacak: Akkor már magnóról mondod a testvérféltékenységről szóló tapasztalataid :-)
Alapvetően én is így tervezem bevezetni a dolgokat, csak az én lányom egyelőre még csak most lesz 18 hónapos, így nem vagyok benne biztos, hogy megérti. Egyszer beszéltem neki róla, de felesleges még napi témának. Egy kicsit pesszimista vagyok, mert a hétvégén kint voltunk a kertben mindhárman, és amíg ő homokozott az apjával, én leültem a homokozó szélére, az ölembe vettem a macskát és simogattam. Erre ő odajött, és mindenáron el akart csalni a homokozótól. Az apja keze nem volt jó, csak az enyém cibálta. Gyanítom, hogy féltékenykedett egy kicsit a macskára. Nálunk majdnem 23 hónap lesz a korkülönbség. Szerintem gyereke is válogatja, mennyire jön elő a probléma.
A barátnőm is hozzád hasonlóan tett, a korkülönbség nagyon úgy tűnik, olyasféle mint nálatok, az ő kislánya viszont iszonyú féltékeny. Már a terhessége alatt is minden játékát végigsorolta, hogy ezt sem meg azt sem adja oda a kistesónak. Szóval neki egy kicsit téboly a dolog, főleg, hogy a kislány mostanában menne oviba is. Ez náluk most olaj a tűzre.

Timi30!

Nálunk 26 hónap a korkülönbség, tehát csak egy kicsit több mint nálatok lesz. Úgy komolyabban mi is csak az utolsó 3 hónapban beszélgettünk a lányunkkal a kistesóról, előtte még felesleges lett volna. Viszont meglátod, nagyon gyorsan fejlődnek ebben a korban értelmileg, párhuzamosan a beszéd fejlődésével. 18 hónaposan még tényleg nem tudta volna felfogni, de 4 hónappal később (akkor kezdett el pár szót összerakni)már reagált a témára.
Hát igen, említed az ovis kislány példáját, én örülök, hogy nem akkor született a baba, amikor majd a nagyobbik oviba megy. Ugyanis ezt a nagytesók úgy élik meg állítólag, hogy őket eltávolítják otthonról, az anyjuk "elhagyja" őket a kicsi miatt. És akkor kitör a féltékenység, ami sokszor tettleges agresszióig is elmehet, mert hát ki máson is lehetne leverni a dühöt, az elkeseredettséget, mint azon, aki elvetette tőlük anyát? Na persze ez gondolom extrém esetekben van így. Biztos türelmes törődést és kitartást igényel, hogy a nagyobbik elfogadja akicsit.
Megjegyzem, én is minden nap szentelek időt a nagyobbik lányomnak, olyat, amikor csak és kizárólag vele foglalkozom, rá koncentrálok, pl. ha valaki tud a picire vigyázni, akkor elmegyek vele játszótérre vagy sétálni, és akkor kettesben beszélgetünk. Ezeket a pillanatokat mindketten nagyon élvezzük, pláne hogy szegénykémet a terhesség vége felé is eléggé hanyagolnom kellett, nem emelgethettem, nem tudtam már az ölembe ültetni, nem mehettem vele sétálni sem.
Amit említesz a lányod reakciójáról a cicára, az nálunk is tipikus, pl. családi összejövetelekkor ha más kisgyereket veszek (vagy az apja) az ölembe, akkor rögtön hozzámszalad és követeli, hogy őt vegyem fel.
De látod, a tesvérével kapcsolatban mégsem jött ez elő, nem tudom, miért.
Szóval csak semmi pánik, nem jelent ez még semmit sem.
Vacak

Vacak!
Szerencsés vagy, hogy nálatok így alakult. Bár biztosan oroszlánrészed van benne. És az időbeosztásod hogy alakul? Én bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ha majd ketten lesznek és amikor a nagy alszik, a kicsi esetleg pont akkor "szórakoztat". Már most hadilábon állok a takarítással, egyre többet gondolok egy külső segítségre. A főzést nem akarom hanyagolni, de kizárólag abban a 2-2,5 órában van időm mosni, vasalni és az összes többi dolgot is elintézni, amíg a kisasszony szundít. Este, lefektetés után meg már örülök, hogy lyuk van a s...ggemen és ugrom a zuhany alá majd egyenesen az ágyba. Sajnos nálunk már csak egy szem nagymama van, és ő is csak 2 hetente jön át hozzánk 2 napra, hogy egy kicsit unokázzon, meg segítsen. Képzelheted, úgy várom őt mindig mint a messiást. A barátnőm akinek szintén pici a második gyereke, a takarítónő mellett az ebédet is hozatja valamelyik futárral. Azt mondja, egyszerűen nem megy neki máshogy.

Ironram: Ez az "önző dögség" bennem is megtalálható :-) Én sem bánnék ugyanis egy harmadik csemetét (most még így gondolom) de Apuci már most tiltakozik ellene. A végén még hadicselhez kell folyamodni :-)

Sziasztok!

Vacak, Timi30!

Szép kis történetek!
A féltékenység elég hülye dolog, és rettenetesen kiszámíthatatlan!
A hugom és köztem 8 év volt. Én nagyon vártam őt, de amikor már túl sokat kellett rá vigyázni, már nem volt olyan vidám a dolog.
Ennek ellenére, nem én voltam féltékeny, hanem ő.
Így lehet, hogy az sem elképzelhetetlen, hogy az a másfél két éves kor az, amikor megtanulják a kicsik ezt az érzést, de mint minden, ez is eltérően jelentkezik minden babánál.

De akkor sem riadok vissza! Legalább még egy kell!!!

Sziasztok!
Ironram

Sziasztok!
Bocs, hogy kicsit régebbi témára térek vissza de 8-án voltam a Péterffy-ben UH-n, és nem láttam kíírást a videófelvétel ellen, én vittem kazettát és szó nélkül felvették!

Szia Kriszta!

Ez érdekes. Lehet, hogy valami probléma volt ideiglenesen a gépekkel, és ezért rakták ki azt a papírt.
Nem tudom. De köszi az infót!

Panni

Sziasztok!

Én 13-án voltam bent, nem Uh-n de láttam kiírva, hogy nem csinálnak.

Ildi