Zsófi, éjszakai tejpép? Milyen márka? Tászer helyett lefekvés előtt? Vagy mikor, hogyan? Kipróbálnám Emmával. Bár egyre kevésbé kérik a tejpépet, régen az volt a kedvenc, most már inkább kenyere esznek vajjal, felvágottal vacsira. Ja, és ha valakinek bevált az éjszakai tápszer, szívesen postázom, van még egy fél doboz, azaz egy zacskónyi. Míra hány tőle, Emma meg csak jobban ébred. Ha nem kéri senki, megy a kutyának, annak meg már kezd olyan szalonnája lenni a sok maradék tápitól...
Mentsétek meg Buksit
T-pk, Flóra nagyon ügyes! Gratulálok! Szép ajándék! Csak viszonyításképp, Míra is ilyen tájban állt fel, és már megy
Dorcsi, el tudom képzelni, milyen jó hallani, ahogy Noémi mondja, hogy anya. Míra még csak az "ana" verziót nyomatja, és ha sokáig ismételgeti, akkor "ede" lesz belőle
A tessékkel próbálkozik még, az olyan "tesz"-féle lesz. Emma ügyesebb, ő több hangot tud, már a saját nevével is birkózik, a nem-mel, mert azt persze gyakran kell anyának mondani, és a legédesebb, mikor befejez valamit, akkor azt mondja, hogy "na". Úgy látom, nálatok is Laura lassabb, mint Noémi, remélem ennyi idősen, mint Ti vagytok most, már Emma is elindul. Amúgy azért nem gondolom, hogy agyrázkódás volt, mert Míra is elég hányós. Van, hogy kaja közben rá kell szólni, hogy hagyja abba az öklendezést, mert meghánytatná simán magát. És emellett állandóan kaját kunyiz. Lehet, hogy bulémiás
Timi, meggy hámozása: tudom, én lányaim már nagyobbak, de én a szülinapi tortájukban, ill. a joghurtjukban lévő meggyet simán adtam nekik. De még a borsóval sem voltam túl óvatos, szuperkrémesre pépesítettem párolás után, nem nyomkodtam szűrőn át. Még élnek, sőt, hasfájás se lett belőle. Két tálca, Vanda mondta, hogy később, ha már maguk esznek, maszatolnak, egyszerűbb csak lekapni a felsőt, és míg Te azt takarítod, meg az egyéb maradékokat (mert egyre több lesz a maszat körülöttük, garantálom), addig ők esetleg megülnek a székben, és a tiszta tálcán eljátszanak.
Köszönöm az együttérzést, jól esik, de szerencsére már csak anyósom hápog a történteken
Azóta is esnek-kelnek, nem tudok mindenhol ott lenni. A járás tanulásának pedig ez szerintem kivéthetetlen része. Ja, persze az én csemetéim nem tanultak a dologból, azóta is nagy előszeretettel ugrálnak a rácson, rángatják azt, csak most már egy bika sem tudná kiszakítani, max falastul.