Sziasztok
Anna nekem a gyerekorvos mondta h nyugodtan adjak neki teát ha fáj a hasa, szerencsére nekünk bevált.
Olyanokat durrogtat tőle.
Csajok jól belendültetek tegnap, visszaolvastam, mire a végére értem, egy csomó mindent elfelejtettem, már tökre szita lett az agyam. Rosszabb mint a terhesség alatt.
Na leírom a szüléstörténetemet.:
Ugye szerdán befeküdtem. Csináltak aznap egy uh-t, ahol Barnit 4174 grammra saccolták. Azt hittem elájulok mikor mondta a nő. Egész nap tök nagy izgalomban voltam,a másnap miatt. Este arra keltem, hogy görcsöl a hasam, elég sz@r volt, de nem voltak rendszeres fájásaim, szóltam az ügyeletes szülésznőnek, hogy vizsgáljon meg. Azt mondta, hogy a burok feszül, de még csak 1 ujjnyira vagyok nyitva (nem szűk 2-re ahogy a dokim mondta), ha jön egy nagyobb fájás akkor elfolyhat a magzatvíz, de menjek vissza a szobába és tegyek meleg vizes törölközőt a hasamra. Na ettől enyhült,tudtam is aludni 2 órát,és így ennyivel le is tudtam az alvást. Reggel 7-re kellett mennem a szülőszobára, de Bazsa bejött még előtte, hogy adjon egy cuppanós drukkolós puszit, mert azt mondták, hogy csinálnak egy tesztet (OÉT-oxitocin érzékenységi teszt), de lehet csak estére lesznek fájásaim,így azt beszéltük meg, hogy nem várja meg , hanem ha lesz valami azonnal hívom. Bementem a szülőszobába, bekötötték vagyis próbálták bekötni az infúziót (közben szétcseszték a vénáimat, és 7 helyen szúrtak meg, mire egy anesztesnek sikerült). Negyed 8-kor már 2-3 perces fájásaim voltak, egész jól viseltem, gondoltam, ha végig ilyen lesz az tök jó, mert nem is olyan gáz. Mivel jól reagált a szervezetem a tesztre, fél 9-kor leborotváltak, megkaptam a beöntést, letusoltam és gondoltam felhívom Bazsát, hogy jöhet vissza. Mire végeztem már kint állt a folyosón, mintha megérezte volna, visszajött. Kaptam még egy infúziót, közben egyre jobban erősödtek a fájások, megvizsgált a doki, és mondta, hogy még mindig csak szűk 2 ujjnyira vagyok nyitva, meg hogy a baba még nagyon fent van és nagy a feje, ezért üljek labdára és sokat sétáljak a folyosón. Hát én szótfogadtam. 1-kor megrepesztette a burkot, ez még erősebb fájásokkal járt, innentől kezdve kezdem kibukni, néha már annyira fáj és nem bírtam hogy sírva fakadtam Bazsa vállán, ettől kicsit megkönnyebbültem. Egész délután labdáztam meg sétáltam, folyton azt hallottuk hogy sorba születnek meg a babák, de mi még nem tartunk sehol. Egész nap csak szenvedtem, nem ettem semmit előző este 6 óta,néha kaptam be csak 1-1 szem szőlőcukrot, de nem vihettem túlzásba, még inni is csak egy negyed kortyokat lehetett. Ott voltam már totál kiéhezve, szomjaztam, kimerültem, és mondta a doki, hogy 7-kor jön megvizsgálni. Hát jött is, persze mindig fájás közben vizsgált meg, azt hittem besz@rok úgy fájt, szegénynek már jajgattam, hogy húzza ki az ujjait, csórikám meg nem győzött bocsánatot kérni, hogy tudja hogy fáj, de meg kell néznie, aztán jött a főorvos aki szintén megvizsgált, és arra jutottak, hogy kapok még egy gyorsító infúziót, mert csak igen szűk 3 ujjnyira voltam nyitva, a baba még mindig fent van, és ha az sem hat akkor császár lesz. 7-kor bekötötték, mondták 8-kor jönnek megnézni hogy változott-e a helyzet. Én azon imádkoztam hogy ne változzon már annyira kivoltam, órák óta könyörögtem hogy császározzanak meg, de nem akartak, estére meg már totál kimerültem. Ez az időszak volt a legkemyényebb, Bazsával már számoltuk vissza a perceket. 8-kor közölték, hogy a helyzet változatlan, ebből császár lesz, hát azt a megkönnyebbülést amit akkor éreztem... Megkaptam a katétert, egy másik infúziót, 3/4 9-kor toltak a műtőbe, gerincbe kaptam érzéstelenítőt, 21:10-kor meglett Barni, utána én el is aludtam a műtét közben, már csak a végén keltettek hogy végeztek. Bazsa szinte végig velem volt, akkora segítség volt, hogy nélküle végig sem tudtam volna csinálni (néha majdnem ő is sírva fakadt mikor látta rajtam, hogy nem bírom tovább). Valahogy éjfél körül tértem magamhoz, akkor írtam Marcsinak is azt hiszem.
Lehet, hogy ez így leírva nem olyan szörnyű, de nekem borzasztó volt ezt átélni, és most ahogy írom, egyfolytában csak bőgök, még mindig nem hevertem ki.
Hát ez jó hosszúra sikerült, bocsi.