A természetgyógyászhoz szerda reggel avval az ügyvédnővel mentem, aki ismeri, felhívta nekem, akkor amikor rosszul lettem.
Én még soha nem voltam természetgyógyásznál, csak hallottam, olvastam róla, hogy hogyan gyógyítanak, kinek, hogyan segítenek a problémáján.
Férjem munkatársa is járt már természetgyógyásznál, neki sokszor fájt a háta és sok orvosnál járt már, de egyik sem tudott rajta megfelelően és hosszútávon segíteni, így történt, hogy egyik címűk során egy természetgyógyásznál jártak, akivel a munkasorán beszélgetésbe elegyedett, majd végül el is ment hozzá. A természetgyógyász, a pasi hátfájdalmát a következőképpen kezelte. A pasinak hason fekvésbe, a fölső testét szabadon hagyva, kellett lefeküdnie az ágyra. A természetgyógyász azon kívül, hogy energiát bocsátott ki a hátára, kis vízzel teli edényeket helyezett rá, amiket aztán megkongatott. A gyógykezelés után aztán valami természetes alapanyagú teát vagy mit adott neki és végül a lényeg, ami a lényeg, hogy elmúlt neki a hát fájdalma.
Én tudom, hogy megoszlanak a vélemények evvel a gyógyítási, probléma feltárási módszerrel kapcsolatban és egészen idáig megmondom őszintén én nem is igazán hajlottam e fele, de miután annyira rosszul lettem, úgy gondoltam most az egyszer elmegyek egy ilyen természetgyógyászhoz, aztán majd meglátom segít-e valamit vagy sem. Ha meg se próbálom, csak hallok és olvasok róla, soha nem tudom meg milyen is egy ilyen természetgyógyászhoz elmenni, nála egy kezelésben részt venni.
Bevallom Nektek őszintén, hogy előző este eléggé elkezdtem parázni és olyan hülye dolgok jutottak eszembe, hogy az nem igaz.
A belgyógyász orvosnál nem féltem, mert tudtam, hogy hova és hogy kihez megyünk, de itt a természetgyógyásszal kapcsolatban csak annyit tudtam, hogy mi a pasinak a beceneve, és hogy kb. hol van. Nem szeretem azt amikor nem tudom, hova és hogy konkrétan kihez visznek, megyek.
A kókler orvostól (aki lehet, hogy most valamit nagyon elront majd nálam) a gyógyászt megjátszó emberig (aki valójában nem is gyógyász, hanem szervkereskedő, és aki a hozzá kerülő nőket valamilyen úton, módon elaltatja, elbódítja és miután az illető felébred, külföldön találja magát, ahol prostituáltként fut majd) stb.
Nem semmi mi, milyen élénk fantáziám van, mi, de hát annyi mindent hall az ember
Szerda reggel végül találkoztunk az ügyvédnővel és együtt mentünk a természetgyógyászhoz, aki, mint megtudtam, egy elegáns pékség fölött rendelt. Mivel a gyógyász más (későbbi) időpontra emlékezett, mint mi, egy kicsit várnunk kellett, de lehet, hogy nem is volt baj, mert így jobban körül tudtam nézni, szokni a környezetet.
Végül aztán megérkezett. Első látásra nagyon szimpatikus volt és olyan nyugodtság sugárzott belőle, hogy azt elmondani nem tudom.
Bemutatkoztunk egymásnak, majd mondta, hogy egy pár perc türelmet még kér, felkészül és akkor felmehetünk. Egy pár perc után fel is mentünk a fölső részre (ahol a várakozón át) jobb kéz fele a rendelőjébe vezetett minket. Egy kis hangulatos rendelő volt, benne két székkel, asztallal, egy boltíves szekrénnyel, ággyal és falon ízléses dekorációval. Megkérdezte, hogy miben segíthet, mire az ügyvédnő elmondta, hogy kisbabát szeretnénk és egy programon már túl is vagyunk, a következőt meg elvileg most kezdenénk, csak van bennem egy olyan stressz érzet, drukk, lelki nyomás érzet, ami most nemrég annyira elhatalmasodott bennem, hogy rosszul is lettem, túlpörögtem ez az egész babaakarás dolgot.
Mondta a természetgyógyász, hogy rendben van, majd megkérte az ügyvédnőt, hogy mennyen ki.
Kérdezett tőlem egy, két dolgot a babaakarással és a gyógyszerekkel kapcsolatban majd megkért, hogy feküdjek fel az ágyra háttal. Felfeküdtem és onnantól kezdve egymást követték a történések, a múltba való visszatekintések. Az egész kezelés alatt könnyebbnél könnyebb lettem és ha hiszitek, ha nem, valami fajta energia átvitelt, feltöltődést is éreztem.
Voltak olyan mozdulatai a gyógyásznak, amikor a kezei hol a fejemnél, hol a hasamnál voltak és olyan forróság áradt belőlük, mint a sütőből 200 fokon.
Eszméletlen volt, hogy milyen forróság áradt a kezeiből. Akkor amikor a hasamra és hol az egyik, hol a másik oldalamra tette a kezét, egyik felől olyan érzésem volt, mintha valamit megvonna, valami „súlyt”, másik felől meg mintha valamiféle energiát juttatna be. Nehéz ezt így elmondani, de mindenesetre nagyon érdekes érzés volt ez az egész
A lelki háttérről, lelki dolgok feltárásáról nem is beszélve, ami szintén nagyon érdekes volt számomra
Először visszamentünk 10 évvel ezelőttre, aztán Én, Anya és a Mamám megszületésére. Kiderült, hogy Anyai ágon soha, senki sem kapott v. aki kapott az is nagyon keveset kapott a saját édesanyjától a gyereke(i) megszületésekor segítséget és ez egy, kétszer nekem is a babaakarásunk során eszembe jutott, főleg akkor amikor egy, két ikres barátnőm azt mondta, hogy hogyha nekünk is ikreink lesznek vagy akár egy babánk lesz, mindenképpen kelleni fog majd a szülői segítség
Én valahol tudom és biztos is vagyok abban, hogy édesanyám segíteni fog, de időnként a családunkba anya és a mamám közötti viták során mindig kilyukadnak Anya és mi gyerekkorunkra, tehát, hogy Anyát nem az édesanyja nevelte fel, Anya az édesanyjától nem kapott anyai szeretet és amikor mi a tesómmal megszülettünk, Anya édesanyja egyáltalán nem jött Anyának segíteni.
Szóval ez családi dolog volt az, amiről soha nem beszéltem, mert azthittem nem olyan fontos, pedig úgy néz ki az volt.
A lelki dolgok között ott volt az is, hogy egy óriási változás történt nemrég az életembe, amit nagyon pozitívan hat most is és a későbbiekben is rám, azaz az, hogy teljesen független lettem
Ez egyértelmű, hogy a költözésünket jelenti, hogy már nem lakok/lakunk se az én, se a párom családjával. Mi sokáig laktunk Anyával és a bátyámmal majd egy ideig a párom családjával, aztán megint Anyáéékal, majd miután Anya elköltözött tőlünk, már csak a bátyámmal laktunk együtt, ami igaz jó volt, de én mindig is teljesen külön akartam tőle/tőlük is és a párom szüleitől is lakni. Szeretem Anyát, a bátyámat, a párom szüleit és a tesóját is mégis sehogy se tudnám elképzelni a velük való vagy a hozzájuk közeli lakást.
Nem egy barátnőmtől, barátunktól hallom/halljuk, akik valamelyik családtagjukkal együtt laknak, hogy időnként mennyire nehéz v. zavaró a családtagjaikkal (szülővel, anyóssal, apóssal, testvérrel) együtt lakniuk, persze tisztelet a kivételnek, mert vannak olyan barátaink, akik nagyon jól megvannak a saját és a párjuk szüleivel. Én nem tudom miért, de már a babaakarásunk előtt is bennem volt egy kicsit a családtagjainktól való külön élés gondolata, de persze akkor még nem akartam annyira, mint amióta a babáért küzdünk. Lehet, hogyha a szüleinkkel laknánk, jól kijönnénk egymással, de az is lehet, hogy nem.
A kezelés alatt egy, két nagyon fontos dologról még szó volt, aztán miután felkelhettem mindenen még egyszer végig futottunk, rákérdeztem egy, két dologra is és végül mikor elköszöntem, valahol tényleg úgy éreztem magamat, mintha más emberként jöttem volna el tőle, mint amikor hozzá elmentem.
Tudom, vannak, akik nem hisznek az orvosokban, a természetgyógyászokban, a jósnőkbe és a többi gyógyítással vagy léleklátással foglalkozó emberben és egészen idáig én se nagyon hittem bennük, de most már hiszek, mert a családomról, baba akarásról és magamról is láttam és megtudtam azt is, amit eddig nem tudtam vagy ha tudtam is, akkor annyira és olyan mélyen elraktároztam az agyamba, hogy az már számomra teljesen feledésbe is merült.