Sziasztok,
nagyon hiányoztatok ám, és annyira kellett volna pár jó szó és tanács!
Elindultunk múlt hét végén anyukámhoz Algyőre, majd anyósomékhoz Hajdú-Bihar megyébe. A párom kivett egy hét szabit, dörzsölgettük a tenyerünket, tervezgettünk, álmodoztunk, milyen jó lesz együtt a családdal a tavaszban...
Ahogy az életben néha ilyenkor lenni szokott: minden beborult.
Tücsök elkezdett köhögni, és hétfőn a biztonság kedvéért bevittük az ügyeletre Szegeden. Láza nem volt, orra nem folyt, de a köhögése nem tetszett anyai füleimnek. Jól éreztem: rövid úton a Gyerekklinikán kötöttünk ki (majd leírom egyszer azt is, milyen humorosan "le"kezelték volna Ákost az ügyeleten, na mindegy).
A Klinikán megtudtuk, hogy tényleg baj van, de gyógyítható, viszont rossz hír, hogy bent kell maradnia!
Heveny gégegyulladása és bronchitise alakult ki pillanatok alatt feltehetően egy banális vírusfertőzés nyomán. A köhögése kemény, ugató, rekedtes lett és utána kapkodta a levegőt!!!
Figyelmeztettek, hogy ha nem kezelik a betegséget, a légút teljes elzáródása is bekövetkezhet... Villámgyorsan belázasodott és olyan elesett lett, hogy úgy éreztem, meghasad a szívem.
Szerencsére nem csak egy szék jutott, hanem kaptam egy ágyat is, de aki még emlékszik a csecsemőosztályos dolgokra, az tudja, hogy az ágy azért van, hogy letedd a pelenkázó táskát, vagy a pulcsidat, netán betakard a babát az ágyon a következő lázmérésig...
Mindegy, az első pillanattól az utolsóig vele voltam, soha egyetlen pillanatra sem hagytam magára ébren, és elég jól átvészeltük a dolgot. Inhaláltattam egy maszkkal, pipált valami gyógyszert, kapott Fenistilt, és szerencsére jól reagált rá, tehát időben észleltük a bajt.
Még mindig köhög, de tegnap már elengedtek bennünket. Az egész: az orrszívás kórházi mélyen ledugott csővel, a vérvételek, lázmérések, a félórás kezelés alatt a maszkba sírt könnyei, az álmatlanság, zaj és meleg, a folyamatos vizsgálatok olyan erőpróbát jelentettek, hogy szinte belebetegedtem. Pillanatnyilag eltűnt a könnyedségem és önfeledt erőtartalékaim is megcsappantak. Ugyanakkor valami olyan végtelenül mély és tiszteletteljes viszony mélyült el Tücsök és köztem, hogy úgy érzem, még jobban megismertem őt, mint eddig. Még pontosabban tudom, micsoda lelkiereje van, milyen erős és okos, és hatalmas öröm, hogy ő a gyerekem.
Amikor szinte beléd bújna az a csöpp teremtmény, és gyűr, ölel téged vadul, és egyedül tőled várja, hogy megmentsd a fenyegető külvilág elől, az olyasmit hoz ki az emberből, amitől ezt a földgömböt fel lehetne fordítani. Szerencsére megint győztünk, és győzzön mindenki, akinek gyereke van!
Hozadékok: remekül mérek popsiban lázat, és úgy adok kúpot, mint egy angyal. Tücsök nyüsszentését is megértem, és prímán szívok nózit.
Negatívum: öt nap alatt annyit aludtam, mint egy egészséges ember egy éjszaka alatt.
Tücsök elbűvölte a nővéreket és a dokikat is. Pici piros manóarccal dádázott mosolyogva lázmérés közben is, és ahogy véget ért egy procedúra, rögtön újrakezdte. Viztitkor a doktor bácsi elé állt a kiságyban és tipegve oldalazott mellette, amíg az ment ide-oda a gyerekekhez. Eközben még magyarázóan dünnyögött is neki, mint egy kis asszisztens.
Na tessék, ahogy nektek írok, kezd is visszatérni az életkedvem, pedig ma elég zombin jártam-keltem eddig - hiába, utólag jön ki a stressz.
Ui. A Gyerekklinika szuper hely, le a kalappal mindenki előtt, aki képes vállalni ezt rettentő nehéz munkát!!!
(A gyereksorsok pedig néha annyira nehezek, hogy nem ríkatok itt senkit. Mindenesetre végre találtam az 1 %-omnak tökéletes helyet.)
Jövök még, sziasztok,
Ági