Sziasztok!
A szoptatással kapcsolatban szeretnék pár sort, ha meghallgattok. Előrebocsájtom, hogy nem vagyok egy ősanya, pl. 1 éves korában én mindenképpen elválasztottam a gyerekeimet, mert nekem addig fért bele a dolog, amíg "babák" voltak.
DE
Nagyon szomorúnak tartom, hogy csak amiatt, mert a dokik, a csecsemősök és a védőnők nagyon nagy többsége nem képezi tovább magát, régi beidegződéseket hajtogatnak, nem engedik, hogy mellre tegyék a gyereket mihamarabb, és annyiszor, ahányszor a baba és a mama szeretné, nem segítenek, pótlást adnak a pici újszülöttnek, nincsenek ott, amikor szükség lenne rájuk, stb stb. emiatt sok kismama feladja, sokszor idő előtt.
Szerintem alkatilag nagyon kevés nő van, akinek nincs annyi teje, hogy tudja szoptatni a gyerekét. Csak egy pici biztatás kellene, és menne. Én az első gyerekemnél semmiféle biztatást, bátorítást nem kaptam, 12 évvel ezelőtt nekem még nem volt internetem, és elhittem a csecsemősöknek, hogy az első nap nem hozzák ki a babát még, mert úgysincs tejem. Nem is indult be addigra, mire hazajöttünk a kórházból. Pánikból szinte az első perctől tápszert adtam, persze csak "pótlásnak" 1 hónapos korában semennyit nem akart szoptni, ezért fejtem a kicsi tejemet, de mivel a fejés nem stimulálja, 2 hónapos korára elapadt.
A második gyereknél már sokat utánaolvastam, a kórház is jó volt, szülés után rögtön mellre raktam, be is indult, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de otthon már alig volt benne valami
Ráadásul a kislányom nagyalvó volt, 5x evett csak egy nap, akkor hívtam a szopis tanácsadót, akinek volt olyan tanácsa, amit nem fogadtam meg (hogy éjjel rakjam magam mellé, akkor majd felkel) Mivel nagyon jó alvó volt, ezért nem akartam elrontani, inkább minden este fejtem a mellem, mert felkelteni nem bírtam. És itt értettem meg a szoptatást mechanizmusát igazából. Azt, hogy ha te ki tudsz fejni 100 gr-ot, akkor a baba tuti 150-et. Volt olyan, hogy fejés után mégis felkelt a lányom, és még annyit de annyit szopizott, pedig tiszta parában voltam, hogy most nincs tej, mert kifejtem. Dehogyisnem, mindig van benne, még ha úgy is érzed, hogy nincs.
Nekem az tett be nagyon, hogy 2 hónapos korában megjött a mensi, és akkor
VALÓBAN nagyon kevés volt a tej, na ekkor előkerült, amit egész hónapban lefejtem. De kihúztuk 9 hónapos koráig.
A harmadik gyereknél már haláli laza voltam, a kórházban nem engedtem, hogy pótlást adjanak, és hihetetlen, de amikor még mérhetetlen adagokat szopott, az előtejtől bajusz volt a száján
))
Pár nap múlva belövellt a mellem, és onnantól kezdve szoptattam, és kész. Itt is voltak mensis nehézségek, de valahogy mindig kihúztuk a rossz napokat, és utána visszaállt minden a rendes kerékvágásba.
Az a szomorú, hogy aminek a világ legegyszerűbb dolgának kellene lenni, az tud olyan nehéz lenni, pedig gondoljatok csak bele, ha 9 hónapon keresztül fel tudtad táplálni, úgy, hogy a semmiből lett belőle egy igazi EMBERKE, akkor hogyan fordulhat elő, hogy mikor megszületik, nem tudod táplálni?
Sajnos, nekem is mondott olyat a drnő, hogy ne etessem egy mellből, mert akkor nem lesz idő termelődni. És sajnos egy kismamának csak 1-2 ilyen beszólás kell, és máris elbizonytalanodik
Ja, és halálra röhögték magukat a védőnővel, hogy laktációs szakértő segítségét vettem igénybe... Szóval ilyen is van.
Bocs a szófosásért, de ha már 1 embernek tudtam segíteni, vagy biztatni, vagy bármi, akkor már nem volt hiába....