Adri, olyan jó látni, olvasni, hogy boldog vagy:)) A hányinger elég gázos, nekem a 20. hétig tartott kb. Jó sokáig. De legalább a terhesség elején nem lehet hízni, az biztos.)
Remélem, hogy a babátok megmutatja magát:) tényleg, mondtad már a családnak, munkahelyen? Nekem azt mondták annak idején, hogy örülnek, de majd csak a 12. hét után gratulálnak, úgy illik. Szóval, majd akkor fogunk ünnepelni. Hát, nagyon elfelejtették a 12. héten....
Baba, nemár, hgoy fáj a pocid:((( Fájdalomcsillapítót szabad szedned? Antibiotikumot hány napra kaptál?
Röpcsikém, nem kell félned, hogy jó anya leszel-e, mert biztosan az leszel!:) Aki ennyire sokat vár a babájára, ennyit szenved érte, mindennél jobban becsüli és szereti a picúrt. És a babának csak sok-sok szeretetre van szüksége, hogy bízzon a világban:)
A gondozást megtanítják a kórházban és a védőnő és a gyerekorvos és elsősorban a szülők (meg persze a sógornők, egyéb női rokonok). Én sokat kérdezek a babanetes csajsziktól is, gyorsan szoktak segíteni:) Menni fog minden, mint a karikacsapás egy idő után. Bele fogsz jönni.)
A nem-alvásnál igazából senki sem tud segíteni nekem. Mivel anyatejes a baba, ezért csak én tudom enni adni neki, ha éhes. Azért szokott felkelni éjjel, mert kajás. Még nem voltunk olyan ügyesek, hogy az anyatejet cumisüvegből, vagy kanállal is elfogadja tőlünk a pici (így nem is tudtam másra bízni). A párom szokta nyugtatgatni, elterelni a figyelmét, ringatni stb. De ha éhes a kismanó, akkor nem lehet leállítani a témáról, addig sír, míg cicit nem kap. De nem baj, az anyatej tök jó egészséges, jól emészthető és védi a babát, szóval nagyon örülök, hgoy tudom szoptatni:)))