Ezt küdték ma a kismamis blogról.
Gondoltam, sokakat érdekel.
"1 éves koron túli szoptatás: áldás vagy átok?
Azt már mindenki tudja -hiszen az összes kismama-média ezt sulykolja-, hogy a WHO (leánykori nevén: Egészségügyi Világszervezet) a 6 hónapig való kizárólagos szoptatást és a 2 éves korig való szoptatást javasolja. Namost azok, akiknek már az első félévben elment a tejük ettől a mondattól sikítófrászt kapnak és lelkifurdalásuk támad, amiért nekik nem sikerült.
Némi klikkesedést érzek én ebben a témában: vannak ugye a szoptató anyák, akik mázlisták, mert nekik sikerült, és a tápszeres anyukák, akik pechesek voltak. Miközben a valóság az, hogy a szoptató anyák egy része keményen megküzdött érte, hogy szoptathasson, a tápszeres anyukák egy része pedig szintén küzdött és mégse sikerült neki.
Már az elején leszögezem: teljes mértékben megértem azokat az anyukákat, akiknek nem sikerült szoptatni, pedig ők küzdöttek, nem célom az ő lelkükbe taposni.
Amivel nem értek egyet, az az a szemléletmód, hogy "mi felnőttek okosak vagyunk, a baba még kicsi, nem tudja mi jó neki, de mi most jól jövünk és megneveljük." Miközben pontosan tudom, hogy a baba ösztönösen tudja, mi a jó neki és nekünk elég csak finoman terelgetnünk ahhoz, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. A gyereknevelést nem lehet izomból végrehajtani, kölcsönös kompromisszumokon, megérzéseken, apró dolgokban lemondásokon, más dolgokban való következetességen múlik a siker. Vannak persze olyan gyerekek, akiket elég pár percig sírni hagyni, és soha többet nem kelnek fel éjszaka, vagy akiket nem tör meg, ha egyik napról a másikra elveszik tőlük a cumit, de sokkal többen vannak azok, akiket ez összezavar, akik sírnak, hisztiznek, akiknél alvási vagy viselkedési problémákat okoznak ezek a dolgok.
Nemrégiben írt nekem egy anyuka és azt kérdezte, hogy vajon tudna-e még szoptatni. A babája 6 hetes koráig szopott, azóta eltelt 4 hét, most 10 hetes, vajon, vissza tudnának-e még állni a szopira, van-e még ilyenkor tej. Mondtam neki, hogy igen, a szoptatás abbahagyása után még akár 1 évig is van tej, és rendszeres szoptatással bármikor visszaállítható. Megpróbálták, pár napig kínálgatta a babát: és sikerült nekik! Ő küzdöttek, és sikerrel jártak!
Megértem azokat az anyukákat, akiknek nem jön össze a szoptatás. Felnő a baba tápszeresen is, meg akkor is, ha már 3 hónapos kortól almát eszik. Talán még beteg sem lesz, bár vizsgálatok igazolták, hogy a fél éves kor alatt hozzátáplált vagy tápszerezett gyerekek 50%-kal többet voltak betegek, mint a kizárólagos anyatejesek. Vannak persze olyan tápszeres babák, akik sosem voltak még betegek, de én ismerek olyanokat is, akik folyton betegek, szóval ezen nincs mit vitázni. Sőt: tudok olyan anyatejes babákat, akik folyton elkapnak valamit, meg olyanokat, akik 3 éves korig egyszersem.
De térjünk vissza a szoptatás lelki oldalára. Az anyatej nemcsak étel: bizonyítottan fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. Fél éves kor után a táplálék funkciója fokozatosan lelki szükségletté alakul. És amikor eljön az ideje, hogy a baba elválassza magát, mert már nincs szüksége erre a testközelségre, akkor magától elválasztja magát, nem kéri többet.
A szoptatás 1 éves koron túl biztonságot ad a babának. Ebben a korban, 1-3 évs kor között, különösen fontos a kicsik számára a biztonság. Most szakadnak el anyától, egyre önállóbbak lesznek, ez felcsigázza, de ugyanakkor meg is ijeszti őket. Igénylik a babusgatást, a testközelséget. Ezt a szoptatás és a cumi is megadhatja nekik.
Ha ebben a helyzetben azt mondod, hogy erőszakkal elválasztod a kicsit, vagy elveszed a cumiját, arra természetszerűleg sírás és hiszti lesz a válasz. Van, aki szerint a hiszti nevelési hiba eredménye: neki még nem volt dackorszakban levő gyereke
A hisztivel a gyerek a benne levő hihetetlen akaraterőt és ellenállást fejezi ki. Még nem tudja a düét korlátok közé szorítani és másként levezetni - a szocializáció során ezeket a praktikákat is megtanulja és egyre kevesebbet fog majd hisztizni.
Ha hagyod sírni, hisztizni "majd abbahagyja" jelszóval, azt tanítod neki, hogy "Anya nem segít, hiába kérsz tőle segítséget", megtanulja, hogy már Anyában sem bízhat. Ha elveszed tőle a biztonságot jelentő tárgyakat, vagy a szoptatást, anélkül, hogy helyette mást kapna, ami a biztonságot jelenti neki, azzal a világba vetett bizalma rendül meg.
Szociológusok még vizsgálják, de elgondolkodtató, hogy az a generáció, akiket már hamar elválasztottak és hozzátápláltak, majd viszonylag hamar bölcsődébe kerültek, azok között jóval nagyobb a szakítások, válások aránya, később és nehezebben találnak párt, mint a korábbi generációkban. Nyilván ez globális probléma és a társadalom struktúrájának és az életmódnak az átalakulásából is fakad, de kimutatható az összefüggés.
Azoknak, akik keményen küzdöttek a szoptatásért, de nem jött össze: üzenem, hogy a baba pontosan érzi és tudja, hogy nem ment és hogy sok szeretettel, öleléssel, dédelgetéssel tudod pótolni a szoptatást!
Azoknak, akik hosszan szoptatnak és megvárják, amíg a pici elválasztja magát, gratulálni szeretnék a kitartásukhoz.
Mindegy, hogyan sikerültek a dolgok: a lényeg, hogy ne izomból, és akaratból hanem ösztönösen és szeretetből nevelgesd a csemetédet. Fokozatosan lépésről lépésre vezesd rá arra, amit a világban meg kéne tanulnia, és így ő is fokozatosan fog elszakadni tőled és válik egyre önállóbbá. VidaÁgnes"