Az jó, ha a nagyszülők nem piszkálnak a keresztelővel.
Nálunk a férjem családja erőltette egy időben (anyósomék), én meg nem szerettem volna, a mi gyülinkben nincs is gyerekkeresztség, meg én nem is értek vele egyet.
A férjem is szerette volna, úgyhogy végülis úgy voltam, hogy ezen nem fogunk összeveszni,ha anynira szeretné, legyen. De igazából sokat őrlődtem a dolgon, mert azt meg nem akartam, hogy elmegyünk egy olyan ref. gyülekezetbe, ahol sosem jártunk, megkeresztelik a gyerekeket, kijelentetnek velem olyat, amit nem is úgy gondolok (pl. első kérdés, akarjuk-e, nahát erre rögtön hazudnom kellett volna
, azt meg nem szerettem volna), meg megfogadtatják, hogy konfirmálni fog, holott ez egyáltalán nem biztos, hisz nem is vagyunk reformátusok... Szóval elég nagy színjáték lett volna, s ezzel nem akartam játszani.
Végülis megoldódott, a férjem már szervezte volna a keresztelőt, mikor felvetettem, hogy akkor ha már mindenáron kereszteltetni akarja őket, az apukája tegye, mert apósom ref lelkész.
Meg is kérdezte, és érdekes módon mikor elmondtam a kétségeimet, apósom azt mondta, neki ugyanezek a gondolatai, úgyhogy nem szívesen keresztelné meg a gyerekeket.
Úgyhogy ezt meghallva a férjem is meggondolta magát. Nyilván megnyugodott, hogy nem várják el tőle.
Anyósomék még erőltették volna (elváltak a férjem szülei), de aztán most már egy ideje nem hozták szóba.
A lányom református óvodába került, úgyhogy gondolom ők is megnyugodtak.