Én már voltam dokinál, felírták a Merc-et, plusz kaptam szurit. Ezt a Gynevac-ot. Még mindig van 1 belőle. Nekem nagyon sokat használt. Azóta 1x sem voltam gombás. Pedig előtte minden hónapban. Pl. ez is tipikusan a cukorbetegség előjele. Havonta jártam vele orvoshoz mégsem foglalkozott vele senki. Azóta mint akit elvágtak.
Rodi!
Neked használt?
Kiki, Rodi!
A mi kacajaink annak idején felértek az égig. Nem is tudom már miken, de csak dőltünk minden alkalommal. Monic pl. annyit nevetett, hogy attól félt, kirázkódik Danika a hasából.
Én voltam a kantinos, vagy főbüfés. Hozzám lehetett jönni enni- és innivalóért. És éjszakába nyúlóan csak röhögtünk. Egy kesergés nem hagyta el senkinek a száját. Csak nevettünk, nevettünk. Nem is volt szó sokszor a gyerek témáról. Helyette minden egyébről. És jó volt, hogy nem csak szurikról, gyógyszerekről szól az életünk. Persze mindig tudtuk, ki hol tart, de valahogy nem ez állt a központban. Elfogadtuk, hogy a szurik, gyogyik, dokik csak ezközök nekünk a babához vezető úton. És galoppoltunk előre.
Csak rajtunk múlik, hogy lesz-e még 1x ilyen hangulat. Én vállalom a teadélutánokat és a péntek esti bulikat.
![Wink :wink:](./images/smilies/icon_wink.gif)