No, én is hozzászólok a feldobott témára! Más nevében nem beszélek, csak a magaméban. Szerintem ez egy összeszokott csapat, ahova én személy szerint nagyon örülök, hogy befogadtatok, hogy néha Belluska "elővezet" engem is, pedig próbálok ritkán jönni (leszokni még lombik előtt a függőségről
). Ti már régóta itt vagytok, és végigjártátok azt az utat, amit nekünk még le kell küzdenünk. Esetleg példát mutattok, vagy tanácsot adtok, vagy leszidtok minket / ENGEM, mert korán teszteltem. És nagyon örülök annak, amikor kapok valakitől két kedves szót, vagy egy ölelést, mert aznap eszébe jutottam.
Igen, nehéz terheseket látni, de valóban más történetét nem ismerjük... De ha gyönyörű babák képét nem akarnánk szívesen látni, akkor mire is készülünk mi? Anyaságra, apróságra? Igen, én is irigy vagyok. De vallom, hogy van természetes irigység minden rosszindulat és sárgaság nélkül.
Még valami - akiknek ez nem tetszik, hogy itt vannak kismamák, azok ne lépjenek be és ne írjanak...hát nem?? Ti mennétek más topikba, amikor ennyi mindenen túl vagytok? Hááát, egyáltalán nem értek egyet azzal, aki ezt így gondolja.
Egyébként pedig ez a "látni sem bírom a babákat" érzés időszakos - igen, nekem is volt ilyen, de egyszerűen fel kell dolgoznunk, hogy ilyen van és lesz, hogy találkozunk velük, hogy családban is lehetnek. Mert ha nem tudunk kellően pozitívak lenni, bizony depresszióba is süllyedhetnénk...
Ja, és azért kérdeztem korábban, hogy Tücsinek nem ötödik lombikja sikerült-e, mert pl. nekem az is nagy megnyugvás, hogy vannak ilyen Tücsis csodák, mint ötödik lombik, meg ami előtte volt. Hogy rám is várhat a csoda.
Bocsánat, ha hosszú voltam, remélem nem voltam félreérthető