Fiú-Lány kérdés: milyen érdekes, hogy mindannyian bevalljuk - nyiltan, vagy burkoltan - , hogy lányra vágytunk/vágyunk
Én egy kicsit megnyugodtam, mert sokáig úgy voltam vele, hogy biztos, hogy velem van a gond, hogy ennyire fanatikus vagyok....de az az érdekes, hogy ez csak addig tart(ott) amit megtudom/tudtam a nemét a babának...s még nem tudom, addig is van egy lányom
Annyira hülyeség ez a rózsaszín habos-babos, katicabogaras sztori...ma (is) amikor megöleltem századszor az én kicsi fiamat, azt éreztem, hogy tényleg MINDEGY, ezt a szívem érzi, de van egy agyam (vagy hasonló
), ami a már leírtak szerint működik
Angie - nagyon megértelek.....szerintem is menj, s vegyél egy gatyát például, ami ma még rád megy, s meglásd két hét múlva elrakhatod egy jó évre
de addig is "boldog" leszel! MÁr ha Te ilyen típus vagy!
Azt még megkérdezhetem, hogy a munkahely messzesége, esetleges problémái nem játszanak közre a túlzott elkeseredettségedhez??(ezt kétszer elolvastam, hogy jól írtam-e)
Testvér- nekem nincs, s most, hogy Apu nincs, még sokkal jobban érzem a hiányát....Anyum egy kicsit "fura" ilyen téren, ő nem tudja elképzelni, hogy kettő legyen neki (ő is egyke)....persze sok múlik a körülményeken, anno mi 49 m2-en laktunk a nagyiékkal öten, oda nem fért volna még egy babó rajtam kívül.....volt Marci elött olyan megjegyzése, hogy az ő számlájára ne szüljek többet, s amikor Marciról tudomást szerzett, amikor Ő megszületett, s azóta is csak azt hallom, hogy Marci a sors ajándéka
Most is kicsit furán viselkedik, pedig belül örül, tudom, de érzem, hogy nem tart normálisnak, hogy vállalok egy harmadikat is (talán szeretetből, mert engem félt, de nem értem, hogy miért).....s a legrosszabb, hogy úgy érzem, hogy sem Ő, sem a nagyfiam nem "nézi ki belőlem", hogy képes vagyok még egy gyereket felnevelni.....Én egy kissé "piperkőc vagyok, azaz fontosnak tartom, hogy ápolt legyek, hogy ne legyek szőrős, ahol nem kell, hogy legyen ápolt a kezem, a hajam, legyenek - szerintem - szép ruháim, legyek a koromhoz képest formás.....s megfeleljek az öt évvel fiatalabb páromnak
Megtehetem jelenleg, s nem érzem, hogy ez üti az Anyaságot, mint fogalmat.....Sokan mondják (nem fényezés képpen), hogy semmi jele nincs rajtam az egykeségnenk, sőt azt hiszem, hogy túl önzetlen vagyok....de ezt persze nem nekem kell eldönteni...
Na jó komoly témába keveredtem......
Benita, Beze, Gitka, s a többiek!!! Nagyon köszönöm a drukkokat, s az örömöt, remélem, hogy nem csalódok....de most úgy érzem, hogy 38 évesen elég felnőttnek kell lennem azt is elviselni
Angie: Isten őrizz, hogy bármelyikünk arra gondoljon, hogy a baj amiatt van, mert agyban dőlt el, szerintem mindannyian csak arra gondolunk, hogy a JÓ DOLGOK következnek az agy pozitív gondolkodásából, s sajnos a tényeken már nem tud semmi, de semmi változtatni
Végül pedig: egyre jobban, s nagyon örülök, hogy Rátok találtam, mert úgy érzem, hogy nagyon jó csapat ez, s remélem, hogy így is marad sokáig
Most megyek, majd még biztos jönnek a világmegváltó gondolatok!
Annamari
Egészségedre váljék a Róka koma! s legyen minnél rövidebb vendég Nálad!!!