Sziasztok!
Üdv. mindenkinek!
Nem vesztünk ám el, csak jó sokat voltunk Sarudon. Eredetileg 1 hétre terveztük, de ugye előbb mentünk és csak most jöttünk vissza.
Csomó dolog történt velünk, azt se tudom hol kezdjem. Vikó szuper aranyos volt, de írtó fárasztó kölyök, egy percre se áll meg.
Mildi:
Gratulálok kislányodhoz! Sok örömet kívánok nektek! A képek Nikiről nagyon jól sikerültek!
Nildikó:
Tomi nagyon helyes srác. Nem akarlak elkeseríteni, de mi is azt mondtuk, mikor először átfordult a pelusozón, hogy még most kell megfogni a forgolódást, meg a hisztijeit. Azóta is modjuk és majdnem futunk utána, miközben próbáljuk a pelust és a ruhát feladni Vikóra. Azért drukkolok, hogy nektek sikerüljön rendre szoktatni.
Hanzika:
Remélem már jobban vagytok!
A szabi alatt volt időm bulvár sajtót is olvasni, amit itthon nem teszek, mert örülök, ha a normális hírekre jut időm. Mindig ámulva olvasom, hogy micsoda szuper anyák vannak, akiknek sikerült összeegyeztetniük a munkát-karriert és a gyerkőcö(ke)t. Már a gyerek 3 hónapos korában világkörüli túrán vesz részt, munka gyanánt, vagy a gyerek már 5 hónapos és amúgy jogi egyetemre jár, ja és napi 5 órát vesz igénybe, hogy felkészüljön a Jó estét Magyarország!-ra. Elmegy Brüsszelbe, család meg itthon, de itthon is dolgozik, a hét nyolc napján. Tudom, hogy ezek kiragadottak és nem is általánosak és nem is feltétlenül a Te gondoddal illik egybe, de talán így jobban tudom érzékeltetni amit mondani szeretnék. Én kb. minden 2. nap gondolok arra, hogy jó-e, ha itthon maradok Vikóval, mert hiányzik a munka, agyilag kevés, fizikailag és szellemileg rettentő fárasztó, kellene valami más is. Várnak is vissza, de aztán jön egy pillanat mindig, ami miatt felébred bennem, az, hogy elszalaszthatok olyan dolgokat, amik nem jönnek vissza soha. Arról nem is beszélve, hogy Vikó esetében abszolút igaz, hogy egyre aranyosabb, egyre jobban érzem vele magam, s én úgy érzem, hogy az elkövetkezendő időszak lesz, ami kárpótolja, elhalványítja az eddigi nehézségeket. Látom, ahogy egyre klasszabb kiskölyök lesz és nekem mutatja meg először amit már tud, megtanult. No és előjön belőlem az anya is és mindennél fontosabb lesz, hogy vele legyek, mégha minden nap fel tud valamivel bosszantani is. Azon is elgondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy a fent említett szuper anyák szuper gyerekeivel olyan gondok, mint amiket mi itt összeirogatunk fel sem merülnek. Vajon miért? Mert más éli meg őket... Persze az anyagi okok azok nyomósak, de attól az érzés még ugyanaz. Sajnos...
De mindezzel nem befolyásolni akarlak, meg lelkiismeretfurdit okozni, csak leírtam én mit érzek.
Szirom:
Boldog szülinapot!
Alvás: Vikó nappal a nem alvásban a nagy spílerek közé tartozott és tartozik. Napirendünk az azóta nincs, mióta megszületett, aludni akkor alszik amikor ép eszébe jut, akkor is általában félóra keserves óbégatás és kapálózás előzi meg, majd ezt követően jó esetben alszik 1 órát, általában 15 és 30 perc között mozog az eredmény. Ezt max. kétszer teszi, de inkább egyszer bírja elkövetni. Mióta mászik éjszaka is eszik, így akkor is kel. Már áldom hogy külön szobája van, mert Sarudon össze voltunk vele zárva, hát eszméletlen, hogy álmában mit össze nem mászik.
Szóval én ezen a területen inkább tanácsra szorulnék, minthogy adjak.
Gratula a lépegetésekhez!!! Az éttermi mászással kapcsolatban én biztosan nem kérdezem meg, miért hagyod... Sajna egy cipőben járunk, ha Vikó valamit a fejébe vesz, akkor kő kövön nem marad... Pedig én se hagyom...
Krisztocs:
Remélem már rendben vagy. A virágborogatás jó móka lehetett.
Na, és címszavakban ízelítő a nyaralásból:
Voltunk kisvasutazni Szilvásváradon és Lillafüreden. Lillafüreden a barlangot is megnéztük. Pancsiztunk a Tisza-tóban, majd homokoztunk is. Kapaszkodás nélkül álldogál és egyet-kettőt már lépett is Vikó, persze aztán eldőlt. Megtanulta, hol az óra. Persze itthon nem találja... Szedett diót a diófáról. Összeszedett egy csomó horzsolást a beton lépcsőn való mászástól, amit már lefelé is megpróbált. De igazi kislány, mert a térdét félti, a fűben, a betonon, a kövön csak négykézláb volt hajlandó menni, a térdét egy másodpercig se tette le.
Mielőtt elmentünk voltunk a koragondozásos dokinál és megkérdeztem adhatunk-e neki tejterméket és gluténes cuccokat. A doki azt mondta, hogy tojásfehérjén, málnán, epren és mogyorókrémen kívül bármit ehet. Bízom a dokiban, mert mégiscsak állandóan problémás gyerkőcök veszik körül, úgyhogy szeme van arra, ha gond lehet. Így aztán megismerkedett a joghurttal, a szilvával (fáról szedett friss), a babapiskótával, vajas kenyérrel, sajttal, meg szinte mindennel amit mi ettünk. Szilvásváradon a húslevesemből kiette az összes répát, igaz, hogy csak úgy maradt nyugton, ha olvashatta az étlapot, téphette a tuja levelét, ehetett a levesemből, és a sültkrumpliból. Még palacsintát is evett, meg meggyes-joghurtos lepényt, amit anyu sütött.
Szóval mozgalmas volt.
Még felteszek néhány képet ízelítőül:
Egyedül áll és kardozik egy fűzfaággal:
Az első babapiskóta, láthatóan ízlik neki:
Az első homokozás:
Felmásztam a lépcsőre, szereztem egy csokit, és még apura is mutatok, miközben álldogálok. Anya féltő kezei azért mögöttem, mégiscsak betonlépcsőn tettem mindezt:
Négykézláb az igazi! Klassz ez a víz! Jó nagy fürdi kád... Bazi hideg, de azért bemegyek. (Mellesleg senki nem fürdött...)
Hideg, de nagyon jó benne üldögélni: (Na, kb. ennyien voltak a strandon, amit itt láttok, tök jó volt!!!)
Kicsit hosszúra sikerültem, de majd két hete nem voltam...
Mindenkinek jó babázást!
Marycus