Sziasztok!
Meme: ezer drukk Neked holnapra, nagyon várjuk majd az infót!
Bibar: gratu a 16.héthez
) én is ma töltöttem be
Mész AFP-re? Engem kedden csapolnak
Remélem, jót hamiztál!
De édesek vagytok Olival és a nagy pocival!
Poci: de ha jöttök majd Mo-ra, akkor is tudunk ám egy talit rendezni, csak akkor már a csomag kint lesz és nem a pocakban. Ugye? Csak találunk olyan helyszínt, ami mindenkinek jó.
Én is azt hittem, hogy kiságyat vettetek, már éppen kérni szerettelek volna, hogy majd ha idővel összerakjátok, akkor kérünk képeket.
Köszönöm kérdésed, igen, jól vagyunk. Fáradékony vagyok, de ugye egy csemete mellett azért pocakkal ugyanazt a lendületet fenntartani már nehezebb. De szerencsére párom sokat segít, mert elvileg feküdnöm kellene sokat, de gyakorlatilag, mikor felébredek utána már nem nagyon tudok visszafeküdni, csak amikor párom hazaér. Addig meg próbálok mindent óvatosan csinálni. Ha pedig fáradt vagyok leülök, igaz a doki ezt kihangsúlyozta, hogy nem ülnöm kell, hanem feküdni, de tényleg nem tudom egyelőre kivitelezni az sokszori vízszintest.
A pocakmozgás pedig elég aktív, főleg, ha valami fincsit eszem, illetőleg ha Nóri a közelemben hangosabban beszél, akkor totál rúgkapál a kis Csimbók.
Érdekes nagyon, hogy ennyire felismeri a hangját.
Borsóleves, cukkinis borjúpöri, meg még pizza? ÁÁÁÁ, de éhes lettem.
Azt hiszem, ilyen sorrendben meg is tudnám enni őket
) Pedig nem is vagyok oda a husiért, de rettentő jól hangzik a cukkinis borjú
Edi: imádom a lendületed!!
Így is kell hozzáállni!
Mesemondó kutya, maci, Póni
ez olyan érdekes, lánykám most kapott karácsonyra egy mesemondó macit, talán ha egyszer foglalkozott vele fél percet. Pedig nekem is úúúúgy tetszik
) Így marad a mesekönyv és Anya, Apa, aki olvas továbbra is. Persze Anyukádnak nem kell elvenni a kedvét, nem azért írom ám, örüljön csak és kényeztesse a lányát és a kis uncsikáját.
Niki: valahogy mi is ugyanígy vagyunk, már tele a hócipőnk az itthoni nehézségekkel és az hogy az ember, ha tisztességesen dolgozik, akkor is csak nehezen vagy sehogy sem jut egyről a kettőre. Hiteleket meg ugye nem szeret senki sem felvenni. És akkor még az emberek is folyton csak marják egymást. Minket is nagyon vonz a külföldi "könnyedség", lendületesség és talán nem húzza annyira nagyon a vállukat a teher vagy ha mégis, akkor tudnak mégis erőt meríteni. Persze nem vagyok naív és nem gondolom azt, hogy máshol kolbászból van a kerítés. Sok rokon, ismerős él külföldön és az ember szinte már irigykedve hall róluk, hogy ők a munka és a család mellett tudnak mondjuk a hobbijuknak is élni. Itthon pedig ezt nem tudja megtenni az ember. Eddig mi a család miatt nem mentünk ki
Keresztapám pedig itthagyott csapot-papot és kiment Ausztráliába, már lassan 30 éve. És kenuzik, ez volt az élete. Kint hajóépítéssel (kenukat gyárt) foglalkozik és boldog, vidám élete van. Ugyanezt itthon nem tudta volna megtenni. Ennek az ára az volt, hogy szüleit, testvérét (aki az Apukám), itt kellett hagynia. És amíg éltek a szülei nem is tudott hazajönni, mert onnan nem két fillér az út. Mostanában volt itthon, de ugye bepótolni a szüleivel való találkozást már nem tudja megtenni. Szóval nehéz ez az egész. De a lényeg, hogy minket is hajt, hogy el innen.
Meme vagy Poci: nekem is el tudnátok küldeni priviben a pizza receptet?? Nagyon megköszönném! Lánykám mostanság rá van kattanva a pizzára
De én sem tudok olyankor ellenállni