Nyulasz, nekünk is a kettes számú van, a gondom csak az vele, hogy olyan hosszú egyenlőre az ülőfelülete, hogy nem a térdhajlatuknál van a vége, így lecsúsznak benne. De ha nagyobbak lesznek már, akkor tök jó lesz nekik. Anyósomnál Ikeás van, abban úgy ülnek, mint a cövek. De mozognak is benne össze-vissza, így néha majdnem a torkukon köt ki a kanál, mert belehajolnak. De később az meg nem is lenne jó, hamar kinövik szerintem.
Rana, metformin származékra gondolsz? Sajna nem írt fel senki nekem azt, mert a cukorterhelés a terhesség előtt teljesen jó értékű volt. De már gondoltam rá, hogy most újra elmegyek, nem is árt egy kontroll, mert ugye a terhesség alatt magas lett a cukor értékem. Hátha most már felírnának, és működhetnék "rendesen".
Vanda, nem tudom, tudsz-e segíteni, de megkérdezlek azért. A lányok lassan 9 hónaposak lesznek, a reggeli és az esti tápszeren kívül eddig 3szor ettek szilárdat. Most elkezdtem vacsit is adni nekik, hátha így kibírják éjszakai kelés nélkül. Hát, több-kevesebb sikerrel. De szerintem ez így sok is nekik, de nem tud jobban kijönni a délutáni alvás miatt. A napunk:
7-8 körül reggeli tápszer (kb 150ml)
9:30-10:00 körül már tízóraiznak gyümit
10:30-11:00 körül mennek aludni kb. fél egyig.
13:00-13:30-kor ebédelnek, majd játék....
15:00-15:30 körül már elviszem őket délutáni alvásra, amiből nem ébrednek meg korábban, mint fél5, 5. Így nem is tudok nekik korábban uzsonnát adni, ami általában tejpép kevés gyümivel.
Így elég húzósnak tartom, hogy 7 körül már vacsizzanak és a 8 órás fürdés után 1/4 9-kor még tápot is igyanak lefekvés előtt. Nem csoda, ha néha Emma nem is kéri. Míránál működik a dolog, és ő 50%-os sikerrel át is alussza az éjszakákat, de attól félek Emmának ez így sok. Mit változtassak? Hogy lenne ez jó?
Nem tudom, ki mennyire fog megrökönyödni, de én pénteken délután elmentem itthonról apával, nagyi, nagypapi, dédi vette át a műszakot a lányoknál, és szombat délután jöttünk haza
Iszonyúan hiányoztak, de tudtam, hogy jó kezekben vannak, akárhányszor hazatelefonáltam vidám rikkantgatásokat hallottam, és mikor hazaértem (épp aludtak), és felébredtek, piszkosul nem voltak meghatva, hogy hazaértünk. Ezek olyan jól érezték magukat a nagyszülőkkel, hogy meg is feledkeztek rólunk. Kicsit rosszul is esett, hogy őszinte legyek, de azt hiszem ennek örülnöm kéne inkább. Így már tudom, hogy ha nem is gyakran, de néha kiruccanhatunk apával, és a lányok nem sínylik meg. Lehet, hogy korainak tűnik, de szüleim tanácsolták, hogy most kezdjük el, nehogy később már ne tudjuk megtenni, mert nem lesznek hozzászokva, hogy ők fektetik, altatják őket, és reggel is ők fogadják az ébredésüket. De a magam nyugalma miatt, nem hiszem, hogy sokszor lesz ilyen
Ja, és egy hatalmas adag elismerést zsebeltem be, hogy én nap mint nap egyedül csinálom ezt végig, amit ők hárman vezényeltek le. Ez szerintem szól mindannyiunknak