Évi!
jún. 19, ikrek! Ha rák lennék, szépen kisunnyognák a konyhából hátramenetben, ha meg hal, alighanem már régen tepsiben végeztem volna.
Maccs!
Lehet, hogy van benne valami, de kalapácsot még sose láttam náluk. Tiszta szerencse!
Nem elvetemültek amúgy, tényleg a maguk módján segítökészek. Pl. a barátnöm csak elöremenetben tud olyan parkolóba beállni, ami 3 autónak is elég, ezért nem használják a garázst, amiben a mi autónk állhat ingyenesen. Van azért ennek is buktatója, mert a srác milliószor áll ki az autónkkal minden apróság miatt, ha molyol valamit a garázsban, nem pakol el maga után, összekarcolja az autót ebböl kifolyólag, a gyerekek buliznak a kocsiban, stb. Mindennek vannak elönyei, de hátrányai is szép számban. Nem is fog sokáig ott maradni az autó, ha a párom ma levizsgáztatja, kiparkolunk vele mégérvényesen. Meg is könnyebbülök.
Aztán szoktunk kapni tölük gyerekruhát ill cipöt is szép számban. Megköszönöm szépen, hiszen ha a lány nem lenne baromi lusta, egy részét, ami nem szakadt vagy foltos, jól el is tudná adni, de nem teszi csak a nagyon márkásokkal. A cipöket sajnos mellözni kell, hiába csak pár hónapot hordják a gyerekei, úgy néznek ki, mintha a kutya szájából vették volna ki öket, de nem is vagyunk messze a valóságtól, mert a kutyájuk tényleg foglalkozik velük, mert hozzáfér. A cipök kint vannak a teraszon, kitéve a kutyának és az idöjárás viszontagságainak. De sebaj, ha tönkremegy, anyuci szalad a boltba és vesz újat, ahogy a ruhákkal is ugyanez megy. Volt olyan eset, hogy de. vett a gyerekeknek pár cuccot, du. meg egy részét szétrágta a kutya. Én a kutyát nagyon megneveltem volna, álmában se mert volna ilyet az életben többet csinálni, de ö csak legyintett rá és kidobta a cuccokat.
Volt olyan is, hogy egy közös sétából hazatérve az fogadott minket a lakásban, hogy a kutya kitombolta magát. Öregem azt a pusztítást! A macskájuknak sincs meg minden kereke, az meg menetrendszerint lepisili az alvó gyereket, de legalább a matracot. A lány egyébként asztmás és allergiás a szörre...
A konyhai szerepem onnan indult, hogy mint vendég megkérdezed, hogy segíthetsz-e valamit, aztán késöbb már a fözésre is meghívnak és közösen csináljátok, aztán most már ott tartunk, hogy megmutatják mi van ill. mi is viszünk ezt-azt magunkkal, aztán találj ki valamit. Nem bánom, mert akkor nem kell monoglutamátban úszó kaját ennünk és mindannyian szeretik a föztömet ill. a sütijeimet. Azt is tudom, hogy akkor tiszta edényben föztem, amit nem a macska nyalt ki és a tányérok is tiszták. Szóval van elönye is.
Én meg a birka türelem szobra vagyok, az alkalmazkodóképesség megtestesítöje, nemde?
Egyébként csak rendet szoktam csinálni csinálni a gyerekei után, ha már nem bírom cérnával. Nem szoktak semmit elpakolni, minden ott marad, ahová éppen ledobták. Tegnap a párom se bírta ki, rendberakta a könyvespolcukat.
Rajtuk kívül mások nem keresik a társaságunk ennyire. Ma mondjuk jó dolgom van, mert átjön a k-német barátnöm a nem egészen normális kisfiával ill. talán egy magyar lány, akit évek óta füzök, hogy találkozzunk. Ö mindig akkor keres csak, ha valami kínja van és én vagyok neki a megoldás a tapasztalataimmal. Talán valami tanácsadó szolgáltatót kéne nyitnom, mert sokaknak én vagyok a fül és a száj.
Mennem kell tusolni és szörteleníteni. Nem szeretek özike lábakkal a fürkészhez menni. Remélem a bozótvágó késem még elég éles!
Puszi: Barbi