julcsika
Hát most mondjam azt, hogy kicsit irigyellek
Szerintem aki nem ilyen tipus, mint mi az azt hiheti, hogy hülyék vagyunk
, pedig én is imádok tenni-venni, haladni a dolgokkal, az olyan jó érzéssel tölt el. Igy nagyon nehéz fekésre itélni magam, hogy közben energiám nekem is lenne, tennivalóról nem is beszélve(mondjuk én mindig kitalálok magamnak valamit, ha nincs dolgom akkor is). Ráadásul a család próbál segiteni, de nagyon nehéz megállnom, hogy ne szóljak rá az emberekre, ha valamit nem úgy csinálnak ahogy én szeretem.Persze próbálok kedves lenni azért és nem keresni a hibát másokba, elvégre értem csinálják.
Szóval szerintem teljesen jól csinálod , haladj csak szépen addig amig időben vagy.
Biztos nem hanyagol el a párod, csak most érzékenyebb az ember. Néha nekem is van olyan érzésem, hogy többet várok el és úgy érzem kevesebbet kapok, de én megpróbálok ezzel most nem foglalkozni, majd ha ismét reálisan látom a dolgokat (hormon mentesen
) akkor gondolkozom el rajta, ha még mindig igy érzem.
kislibus
Jah, ez az ismerősöm napról-napra lefáraszt a hülye sztorijaival, már csak mosolygok rajta. Most a legújabb ötlete, hogy hülyeség a gyerekeket angolul tanitani már az oviban(szerintem abszolút nem hülyeség, sőt minnél több dolgot meg kell nekik mutatni, nem lehet tudni mi iránt lesz érdeklődése később), szerinte mire felnő a gyerek elfelejt beszélni, úgy mint mi oroszul. Hát mi oroszul 6.-tól tanultunk, mellesleg utáltam, használni se tudtuk, úgyhogy össze se lehet hasonlitani az angolal. Kerseztfiam már az oviba is tanult angolul, kis mondókákat,, versikéket , most másodikos és nagyon kis ügyes, bátran meg mer szólalni, nem fél, hogy valamit rosszul mond, szóval sztem hasznos, de mindegy. Ja persze táncolni meg modellnek meg beiratná a gyereket, mert az marha hasznos(mármint az ismerősöm)
Esetleg nem tudnátok lerakni pénzt taxira?
Mert azért az elég gáz, ha beindul a szülés vagy valami van, hogy még az átszállásokra vártok, nem?
Vagy valamit félreolvastam?
Na jól van, gyújtsd csak a babacuccokat
Pont most olvastam egy születéstörténetet , amiben irta a kismama, hogy kértek tőle fiú nevet is a szülőszobán, pedig végig kislányt vártak, nem is tudott kisfiú nevet mondani.Mondtam is a férjemnek, ha nálunk az egyik kisfiú lenne, akkor is rózsaszinbe járatnám
mert nincs semmilyesn semleges ruhánk, csak csajosakat vettünk.
Ja és igent mondott a párom, arra, hogy bejön-e velem a szülésre.
Persze csak a fejemhez vagy a paraván mögé vagy nem is tudom, hova engedik be császárnál, de tökre örülök neki, legalább nem leszek egyedül.