Na akkor én is
Zsófi: 6-kor már túl voltam a beöntésen, hétkor mentem fel a szülőszobára, ott CTG-re tettek. 9-kor kaptam az oxycotint, és rá nem sokkal burkot repesztett a dokim. Hétfőn már egy ujjnyira nyitva voltam, de sajnos ez az állapot sokáig stagnált. A burokrepesztés fájt, mivel fájásom nem volt, még nagyon sokáig. Egy óra körül még csak bő egy ujjnyira voltam nyitva, szóval szinte semmit sem haladtunk
Csak feküdni tudtam az infúzió és a CTG miatt, de amikor szóltam, rögtön leszedtek mindenről, és mehettem WC-re, zuhanyozni. Délután 3-kor tartottunk két ujjnyinál, akkor kérdezték meg harmadszor, hogy kérek-e EDA-t. Én még mindig gondolkodtam, bár nagyon erősek lettek a fájások, aztán a dokim mondta, hogy szerinte ne gondolkodjak annyit, mert ha császár lesz belőle, akkor úgysem kérdezik, hogy kérek-e, csak adják. Így hát kértem. Nem bántam meg, mert volt másfél jó órám 4 körül még mindig nem volt semmi előrehaladás, a dokim azt mondta, várjunk még azért, hátha... 5 előtt szóltam, hogy kiment a fájdalomcsillapító hatása, nagyon fáj, adtak újabb adagot, de nem hatott, sőt, egyre jobban fájt minden. 1/4 6-kor szóltam, hogy nagyon kell pisilnem és kakilnom, megvizsgált a szülésznő, és csak annyit mondott: "Mindjárt anyuka lesz!" Rögtön szólt a dokimnak, aki kb két percen belül ott termett, és elkezdődött a szülés. Az EDA hatását már kicsit sem éreztem, nagyon fájt, és nagyon fáradt voltam, de 17:55-kor kicsusszant Zsófi
A végére eléggé elveszítettem a fejem, nem nagyon emlékszem rá, hogy mi történt, csak arra a pillanatra, hogy véresen és magzatmázosan a hasamon szuszogott a kislányom!
A doki és a szülésznő végig nagyon rendesek voltak, nem is vizsgált meg más, és ők is mindent megtettek, hogy nekünk jó legyen. A dokim a végén annyira higgadtan kezelte a helyzetet, nagyon jól kezelte azt, hogy én már magamon kívül vagyok. Örökre hálás leszek neki, hogy várt, és nem császározott meg.
Fruzsi:
2009. május 5-én amikor felébredtem gyanús folyást észleltem. Olyan volt, mintha szivárogna a magzatvíz. Nem voltam benne biztos, hogy az, meg délelőtt el is állt. Kitakarítottam, mostam kettőt, kimostam pár konyhaszekrényt, főztem, mert úgy volt, hogy délután megyek Zsófival az IKEA-ba. A magzatvíz dolog azért nem hagyott nyugodni, néha jött pár csepp vízszerű anyag, de feleslegesen nem akartam kórházba menni. Háromkor felhívtam a dokimat, hogy nem tudom, ez magzatvíz-e, mit csináljunk. Mivel nagyon kevés volt, abban maradtunk, másnap reggel megnézi. Meg is nyugodtam
50 perc múlva elment egy nagyobb darab nyákdugó, és rá nyolc percre elkezdett fájni a hasam. Még ez sem volt egyértelmű jel, napok (hetek, hónapok…) óta fájdogált a hasam. A fájások 10 percesek lettek, és egyre keményebbek voltak. Hát vicces volt Zsófival kettesben vajúdni
Közben ő uzsonnázott, Boribont olvastunk, leszedtük a ruhákat, elpakoltuk, bepakoltuk a hiányzó cuccokat a táskába, lezuhanyoztam, hajat mostam. Ötkor indult haza a férjem a dugóban, mi addig itthon vajúdgattunk
Hazaért, a fájások továbbra is csak 10 percesek voltak, el sem akartam még indulni. Végül hét után elindultunk, a kocsival meg kellett állni a fájásoknál, már nagyon fájt. A kórházban 19:50-kor csengettünk a szülőszobán. CTG-re tettek, ami semmi fájást nem mutatott, megvizsgált az ügyeletes doki, már bő három ujjnyira tágultam. Szóltak a dokimnak, idő már nem volt semmire, se beöntésre, se EDA-ra, csak szülni
Gyorsan kaptam antibiotikumot a strepto miatt, majd ráültem a labdára, de kb két perc múlva ott volt a dokim
(Ez volt 20:35-kor.) Labdáról le, megvizsgált, és felgyorsultak a dolgok. Burkot repesztett, fájások folyamatosak lettek, jöttek a tolófájások is, és 21:00-kor kibújt Fruzsi 3730 gramal és 55 centivel
A doki csak viccelődött, hogy én csak erre jártam kipottyantani egy babát, olyan gyorsan történt minden. Volt megint belső sérülésem is és gátmetszés is, de rögtön a szülés után tudtam ülni, Fruzsi már szopott a szülőszobán, és minden annyira simán ment, hogy én csak csodálkozom, hogy ezt így is lehet
Nagyon szép élmény maradt, megbeszéltük a dokimmal, hogy a többi szülésem is ilyen lesz