Sziasztok!
Mindenkit üdvözlök, különösen a Tali résztvevőit. Csatlakozom a többiekhez, köszönjük a szervezést, mind mi, mind a gyerekeink nagyon jól éreztük magukat.
Hogy ki is vagyok? A keresztnevem két szótagját egyszerűen felcseréltem, így felismerhettek, ha akartok.
Nem vesztünk el, zajlik az élet. Tegnap beszélgettünk a Tegyeszes nénivel, majd jön környezettanulmányra valamikor. A legjobb kérdése: Terhes voltam-e, amikor összeházasodtunk (házasság 93. ápr., gyermek 94 márc. - ezt már leadminisztrálta). Kvázi szegény férjemet rútul csapdába csaltam-e. Nem örültem, sőt...
) Nem mintha szégyen lenne, de azért ez nem a legnagyobb jóindulat jele. Nem igazán esett jól.
Addigi is várakozunk, egy évvel kecsegtetett bennünket. De előbb még kapjuk meg a határozatot. Az eddigi időrendet tekintve ez nem biztos, hogy idén megvalósul.
Ami érdekes volt: Nem kérdezte, a gyerekeink mit szólnak az örökbefogadáshoz, hogy fogadnák stb. Szerintem ez fontos lenne. Ha rajtam múlna, én őket is megnézném, beszélgetnék velük pár szót kötetlenül.
A többiek elkezdték az iskolát, pici lányomnak tetszik az első osztály, sorban hozza a pirospontokat. Nagyobbik fiacskám már beadhatta az ellenőrzőjét 5 társával egyetemben, 1 hónap felfüggesztést kaptak a figyelmeztetés beírására, ha jók lesznek, elévül a bűn (csikálták a másik gyereket és belülről nyomták az ajtót). Úgy érzem, nem fogunk unatkozni. De hordom vizilabdára, úgy elfárad, hogy utána már beszélni sem tud
))
Azt hiszem bejelentkezésnek ennyi. Veletek mi van?
A kis szülinaposoknak gratulálok.
Bölcsiről: Fiacskám 2 évesen minden hétvégén reggel ötkör cipővel verte az ajtót és indult volna a bölcsibe. Igaz, 2 gondozónőre majdnem 1 évig 3 gyerek jutott.
Niko