Ma voltam szoptatási tanácsadáson itt lent a közösségi házban.
Nem is tudom. Vegyes érzelmekkel jöttem haza.
Gergőt nem hagyom cicin elaludni, talán ha egyszer-kétszer nem figyeltem elég korán és beájult, akkor olyan aranyos volt, és hagytam, de utána mikor felébredt, iszonyat nyűgös volt, ezért azóta se hagyom már. Meg nem szeretném ha bármi pótszer is kellene neki az elalváshoz, és a cici is az. Az elejétől csak leraktam, és hagytam, had aludjon el. Ma már ott tartunk, hogy álomba dünnyögi magát napközben, este meg mosolyogva búcsúzunk, és egy kukk nélkül szépen elalszik. Itt a tanácsadáson meg mintha erőltették volna, hogy de hagyjam elaludni a cicin, mert az neki milyen jó. De minek, ha anélkül neki is jobb????
A másik, hogy mi nem alszunk egy ágyban a Gergővel, Ő a saját kis szobájában a kis ágyában alszik este. Napközben meg a járókában, vagy a kis hintájában szundikál édesen. Erre is az volt a reakció, hogy a gyereknek sokkal jobb, ha együtt alszunk vele. De ha nekünk nem jó, és a Gergő is az első pillanattól így lett szoktatva, akkor minek kéne erőltetni? Ráadásul átalussza az éjszakát este 9-től reggel 8-ig. Felkelni hozzá csak ritkán kell, tehát így semmi nem indokolja, hogy együtt aludjunk. Így ráadásul egészséges maradt a párommal is a kapcsolat, hisz megmaradhatott a kettőnk közti intimitás.
Mégis itt a csoportban úgy éreztették, hogy rosszul csináljuk.
Az az érdekes, hogy ha anyukák között elmondom, hogy a Gergő milyen jól alszik, akkor rögtön olyan válaszokat kapok, hogy "majd elromlik", meg "nem fog ez örökké tartani", "nemsokára nem fogja". Mintha irigykednének?
Mert ha tényleg megváltozna is ez a dolog, mert hát ki tudja, akkor is rosszul esik ezt hallani. Olyan, mintha szégyellnem kéne magam, azért mert a más babája nem így teszi.
És ilyenkor rosszul is érzem magam. Nekem is panaszkodnom kéne talán? De ha nincs mire, az miért tüske más szemében? De ez csak babafüggő!!!
Az az igazság, hogy ugyan ezt éreztem amikor terhes voltam. Amikor megkérdezték, hogy hogyan bírom, nem tudtam panaszkodni, mert nagyon jól éreztem magam. Semmi hányinger, semmi rossz, csupán az utolsó 2 hónap volt kicsit "nehéz". Mégis, olyan furán vették ezt a választ. Mintha azt várták volna, hogy elindul a panaszáradat, de én nem tudtam a várakozásnak megfelelően válaszolni, így, mintha nem is adtam volna igazi választ, olyan fancsali képet vágtak.
Ti voltatok úgy valamivel, hogy tudtátok, hogy amit és ahogy csináljátok, az nektek és a babátoknak jó, mégis máshogyan kellett volna mások szerint?