Mary, azért sajnálod magadat, mert emberből, érző emberből vagy
Én is sajnáltam saját magamat, hogy hogy lehetek ennyire nem teherbeeső ember, a sírásokkor meg ha már tükörbe néztem láttam, hogy mennyire elkeseredett arcom van és azon járt az agyam ugyan mikor lesz a tükörképem ismét vidám és erre a belső hang azt mondta, akkor ha majd kisbabám lett és újból sírni kezdtem.
Nagyon és nagyon mélyen tud fájni amikor az ember valakit elveszít és sokszor azt se tudja, hogy most azt sajnálja, akit elvesztett vagy azt aki nélküle maradt. Egyszerre is sír az ember és külön-külön is megsiratja magát és azt akit elvesztett. Egy szülő v. testvér hiánya felfoghatatlan és nagyon nehéz az embernek az érzéseit külön választania, mind azt, hogy nincs több, mind azt, hogy egyedül maradt.
A babákkal is valahogy így lehet. Sajnálod önmagadat, amiért nem maradtak meg, maradtak bent, hanem elmentek. És sajnálod őket, mert tudod, hogy tele vagy csupa szeretettel, amit már alig vársz, hogy átadd megoszd velük!