Hemej, nagyon sajnálom, nehéz lehet túlélni ... , reméljük a következő bébivel minden rendben lesz.
Panny, Kristy: magam sem tudom, hogy mennyire komoly ez a 4. baba nálam. Most talán azért akarom annyira, mert a legkisebb is febr. 4-én már 1 éves lesz, és megint nem lesz nagyon pici a háznál.
Engem a korom "sürget", 36 voltam október 1-jén.
Meg bár mindhárom gyermekkel első próbálkozásra terhes lettem, a negyediket csak kb. 38 éves korom felé tudnám megszülni, mert engem olyannyira véd a szopi, hogy 18 -21 hónap mire szülés után megjön először egyáltalán.
Anélkül meg a lányom után sem tudtam teherbe esni, megjött az első mensi aztán a köv. hónapban már jött is Matyi, Matyi után 21 hónappal megjött az első mensi aztán már jött is Misi.
Misi még csak 1 éves, legalább fél év mire újra megjön (ha a továbbiakban is úgy működöm mint eddig.
Meg aztán Zsó ősszel iskolába megy, addigra a kicsi is már másfél éves lesz, nem egy ici-pici baba, akit inkább nem visz sehova az ember, mert félti. Zsóra is jobban oda tudok már figyelni egy nagyobb gyerkőc mellett.
Nagyon szeretnék már kimozdulni is, én egy (lánykoromban) jövős-menős voltam, most meg mindent a gyerkőcöknek rendelek alá.
Én inkább nem megyek el egy programra, ha az a gyerekek alvásideje, hogy ők ne zökkenjenek ki a kerékvágásból.
Vannak olyan családok, hogy születik egy pici és már 1 hónaposan, sőt kisebbeket is láttam, viszik mindenfelé, mi nem, mi mindig a gyerkőc kényelmét néztük elsősorban.
Ebből szeretnék már egy kicsit kiszabadulni, jönni, menni, hétvégén utazgatni, hosszú hétvégéket csinálni.
Közben pedig elszomorít, hogy akkor már nem lesz több gyermekem???
Úgy érzem, megöregedtem, már nem szülhetek többet.
Utazgatni később is tudok, szülni csak most.
De közben keveset foglalkozom a nagyobbakkal, annyira eltelít a kicsi, tele vagyok lelkiismeret furdalással, amikor azt mondom, hogy mostmár tegyetek be egy DVD-t, mert ekkora ricsajban az életben nem fogom a kicsit elaltatni.
Szóval nagyon vegyesek az érzelmeim.
Arról nem is beszélve, hogy imádtam terhes lenni, de az összes terhességemet végigparáztam mindenféle vélt betegség miatt (és még nem is ismerem az összeset
).
Szóval ennyi dióhéjban, lehet, hogy tombolnak a hormonjaim.
Már arra is gondoltam, hogy azt mondom apának adjunk magunknak egy fél évet, hogy így mensi és védekezés nélkül összejön-e a baba, mert akkor ő még nagyon idekívánkozik hozzánk. De ezzel az ötlettel még nem áltam elő.
Remélem nem vagyok túl problémás csaj számotokra, de bár szeretem az uramat, a pasik nem mindig látnak bele a dolgok mélyebb lelki rétegeibe, jó volt most így ezt veletek megosztani.