Hú, 2 napig nem jöttem, már több órája olvaslak vissza titeket. Jó, hogy újra itt a csapat!
Zsani, Zsófi, üdv!
Angolpólya: a régi Szabolcsban a PIC-en abban voltak a kis korák, mert nem létezik olyan pici méretű babaruha, ami rájuk kellene (Bori 37 cm-rel született, amikor 2,5 hónaposan hazahoztuk, még az 50-es méret is nagy volt rá). Bori egyébként az inkubátorban úgy feküdt, hogy a kezeit a testéhez szorították, mert a kapálózástól annyira megijedt, hogy állandóan sírni kezdett. Az idő múltával aztán ez csillapodott. Szóval a pólyának lehet ilyen téren alapja. Csak sokáig nem szabad abban hagyni (értsd, több hónapos korában is pólyázni), mert akkor már akadályozza a mozgásfejlődést. Egyébként szerintem ilyenkor már nem nagyon tudnak moccanni a méhben, ha pl. Emő is nyújtózkodik, azt elég erősen érzem. Most már magzatpózban vannak.
Ja, és PIC (régi Szabolcs, mostani ÁEK): elvileg bármikor be lehet menni anyának a babához, gyakorlatilag nem, mert hol vizit van, hol etetnek, hol ez, hol az... Én annó ezért mentem 1 hét után haza, mert így se, úgy se láttam naponta egynél többször Borit. A napi esti látogatásra jártunk be, akkor bevittük a napi lefejt tejecskét, fél órát gyönyörködtünk Boriban, hozzá nem érhettünk, beszéltünk a dokikkal, nővérekkel. Így ment 4 hétig, aztán egyszer csak szóltak, hogy visszafekhetek, mert kikerült az inkubátorból a kiscsaj, lehet szoptatni (és persze végre megsimogatni). De PIC-enként változók a szokások. Ne legyen rájuk egyikünknek sem szüksége, de jó tudni, hogy nagyon figyelnek a babókra, s nagyon szeretik őket!
Székrekedés ellen nekem most a magnézium hat rendesen (szinte ellenkező végletig), de alapból a több rost segít, ezért szoktam fehérje-shaket inni, és ha kell, még plusz rosttablettát is bevetni.
Azért nem tudtam 2 napja jönni, mert hétfőn végre átrakta férjecském és sógorom a bútorokat, azóta egyfolytában csak pakolunk. Ma még babaruhákat is akartam vasalni, meg még a gyógyszeres szekrény rendbetétele van (új helyre került az is), közben apa kimenőt kapott ma délután/estére, így Bori szórakoztatása is az én dolgom lesz (igaz, a lakásátalakítás alatt is én tartottam a kiscsajt). Szegény Borikám 2 napja nyugtalan, hiába, azért megviselik a változások. Megszokott ágyban, csak másik szobában, helyen alszunk, szegény meg van zavarodva, amikor felébred. Jó, mi, pont neki, a kis autinak kell a rendszeresség, erre 2. hete nincs ovi, ő viseli nehezen a változásokat, erre totál felfordult körülötte a lakás, ráadásul érzi, hogy valami változóban van (szerintem előbb megérezte hugica jöttét, mint mi), nagyon ragaszkodik, csimpaszkodik, erre az utóbbi napokban mi csak pakolunk és pakolunk...
Ja, és apa is sokat van itthon az ünnepek alatt, ő meg a három személyes helyzetet már nehezen kezeli. Szóval totál káosz lett szegénykém élete